Németország, amely az euro-zóna motorja, évtizedeken át az exportra alapozott. Ha baj volt Európával, akkor a német gazdaság belehúzott. Sok válságot átélt, és mindig tudott alkalmazkodni. Most viszont annyi kihívással szembesül, hogy nem lesz elég az alkalmazkodás, egy komoly megújulásra volna szüksége, mint ahogy egész Európa gazdaságának.
Matus Tibor írása.
Gyülekező felhők
A tavaszi jóslatok még azt vetítették előre, hogy a német gazdaság 3,7 százalékkal fog nőni 2021-ben. Az őszi predikciók már csak 2,4 százalékról beszélnek. Nem a számmal van baj, hanem magával a gazdaság pályájával.
A német gazdaság számára kulcsfontosságú autóipar még nagyon messze van 2019 számaitól, és a 2021-es év is rosszabb lesz, mint 2020, ami a mélypontot jelentette.
Még Olaszország ipara is jobban ki tudott lábalni a járvány okozta válságból. Pedig a 2008-as válság után, Németország 2011-re meg tudta újítani az iparát szemben az olaszokkal, viszont a járvány utáni német ipar helyzete, csak nem akar javulni.
Persze a gondok még a járvány előtti időszakra nyúlnak vissza. 2017 volt a csúcsév, azóta a német ipar stagnál. Sokan ezt annak tudják be, hogy a német munkahelyek 30 százaléka a külföldi kereslettől függ, szemben az USA-val, ahol csak a munkahelyek 8 százaléka.
Akkor reformokkal, illetve a kelet-európai olcsó munkaerő bekapcsolásával fel tudta pörgetni a gazdaságát, és 2003 után egy ideig a világ vezető exportőrévé vált.
A német ipari teljesítmény 2021-ben 9 százalékkal alacsonyabb, mint volt 2015-ben. Ugyanebben az időszakban az eurozóna ipari teljesítménye 2 százalékkal, sőt az olaszoké 5 százalékkal növekedni tudott. Igaz nekik volt honnan.
A német növekedést Kína húzta, de minden megváltozott, mikor az USA kereskedelmi háborút indított, hogy védje a saját gazdaságát. Németország erre reagált azzal, hogy közelebb vitte a termelését a piacokhoz, Kínába, Indiába, sőt Amerikába is, ami azt jelenti, hogy Németországban csökkentette a termelést. A járvány tovább nehezítette a helyzetet. A globális ellátási láncok zavarai, az emelkedő nyersanyagárak és a munkaerőhiány mind letükröződött, amit még megfejelt a chiphiány, és amit most követ még a magnéziumhiány.
Novemberben sem javult a helyzet. A háromnegyed éves GDP adatok csalódást keltettek, és 2021 májusa óta a fogyasztói bizalom is a leggyengébb. Az üzleti hangulat is rosszabb a vártnál, és ötödik hónapja a vártnál gyengébbnek mérték. A szolgáltatási szektor jobban teljesít, de ez csak sovány vigasz az ipari mamutnak.
Rohamtempóban folyik az autóipar átállítása az elektromosokra, arról viszont kevesen beszélnek, hogy az elektromos autókhoz jóval kevesebb alkatrész kell, mint a robbanómotorokhoz. Azaz kevesebb munkaerőre is lesz szükség. A német autógyártásban 800 ezren dolgoznak, 5 százalékát adja a német GDP-nek és a német autók háromnegyede exportra megy.
Az átállás sem megy egyszerűen. A VW jelenleg a második legnagyobb autógyár a világon, sőt 2016-2017-ben az első volt. Akkor vágtak neki az elektromos autó elkészítésének. Öt év, 50 milliárd euró, és nem sikerült lenyomni a Teslát, sőt a német vonalon is megelőzi őket a BMW i3-as.
A modell sem úgy viselkedett, mint ahogy elvárták volna. Ment, tért és meg is állt, de az ígért újdonságokat vagy nem építették bele az autóba, vagy nem működtek. Az autó bemutatását is halasztották fél évvel, várni kellett az új software-re, és vissza kellett vinni a szervizbe. A tanulság az, hogy az elektromos autók már inkább szólnak a számítástechnikáról. A VW ID.3-as már sokat behozott a versenytársakhoz képest, de még sok munkája lesz a VW-nek, hogy a vezető autógyártók között maradhasson.
Eddigi kínai-német együttműködés segített abban, hogy Kína a világ második legnagyobb gazdaságává váljon, és a németek lehessenek a világ legnagyobb exportőrei. A németek akkor is fejlődni tudtak, mikor az USA a gyártási kapacitásait Kínába vitte. Majd Kína átvette a németek helyét az exportőrök rangsorában, sőt a németek a harmadik helyre szorultak.
A németek szállították a gépeket, amivel Kína termelni tudott. Öt évvel ezelőtt viszont a Kínába tartó német export stagnálni kezdett, majd csökkenni. Idén nyáron 11 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel ezelőtt.
A gondok nem a járvánnyal kezdődtek. A kínai gazdaság visszapattant, a németek pedig nem tudják úgy regenerálni a gazdaságukat, mint 2008-as válság után.
Kína ki is nyilvánítja, hogy a német technológiára akkor van szüksége, ha meg tudja őrizni a technológiai előnyét. Ez azzal is jár, hogy míg Kína halad előre, a németek stagnálnak.
Hiányzik a munkaerő, tehát jobban meg kell őket fizetni. Vannak vállalatok, amelyek prémiumot adnak annak a saját alkalmazottjuknak, ha új munkaerőt hoznak.
Az új német kormány ritka kihívások előtt áll. Vagy kihúzza a gazdaságot a stagnációból, vagy megvárja, míg összeomlik a jelenlegi gazdasági modell. Ha nem vág bele a strukturális változtatásokba, akkor a német gazdaság a perifériára szorul és helyét átveszi Kína.
Közép-Kelet-Európa gazdaságai csak szurkolhatnak, hogy ez sikeredjen a németeknek, hiszen gazdaságaink abnormális módon kötődnek Németországra.
Mondjuk, hogy a V4 országainak gazdasági kapcsolatai immár erősebbek Németországgal, mint a franciáké, azonban ennek meg lehet a hátulütője. Mind a négy ország gazdasága erősen kötődik a németekhez, és mind a négy erőteljesen exportorientált. A lengyelek egy fokkal kevésbé, de ezt az ország nagysága miatt tudják megengedni. A legveszélyesebb helyzetben talán Szlovákia van, hiszen a kis ország exportja felülmúlja a GDP-je 90 százalékát, és igencsak az autóiparra koncentrált eddig. Magyarországnak és Csehországnak is magas az exportkitettsége, viszont komplexebb gazdaságnak minősítik mindkettőjüket.
Szlovákia, eurozóna tagként még jobban érzékeli, hogy gazdaságának fejlődése, számai szinte tükrözik a németét, mind az esést, mind a növekedést. A cseheké is, hiszen nekik is rendkívül szorosak a kapcsolataik. Lengyelországnak a komoly belső piaca segít, Magyarországnak pedig talán a nyitás a világ más részei felé, és egy más felfogású, patrióta gazdaságpolitika.
Az 1998 – 2003-as időszakban a német gazdaságról, mint Európa beteg emberéről értekeztek. A gazdasága stagnált, a munkanélküliség 10 százalék fölé nőtt és a belső kereslet is gyenge volt. Gerhard Schröder kormánya, 2003-ban drasztikusan csökkentette a szociális kiadásokat, csökkentette a magánszemélyek és társaságok adóterheit, megnyirbálta a szakszervezeteket, és megkönnyítette a félmunkaidős vagy ideiglenes munkavállalását a munkanélkülieknek.
Sokan ennek tulajdonítják Németország eddigi sikereit, amibe a Schröder kormánya bele is bukott. De látni kell azt is, hogy ebben az időben indultak el a vállalataik zöme a térségünk felé, kihasználva az itt lévő olcsó, de képzett munkaerőt. Mi pedig abban a helyzetben, örömmel fogadtuk őket, sőt kormányaink küzdöttek minden befektetésért.
A helyzet tehát adott, és érdekeltek vagyunk abban, hogy a német gazdaság ne omoljon össze. Szorítunk nekik, mert érdekeltek vagyunk a további hasznos együttműködésben, viszont egy előrelátó gazdaságpolitika, az ilyen jelek feltűnésekor más vasakat is elkezdi melegíteni a tűzben.
A kormánybiztos visszavágott Pogátsa Zoltánnak: „Az államadósság nem játék – a jövő terhére él, aki így gondolja.” György László szerint a pénzügyi fegyelem és a munkaalapú társadalom nélkül nincs középosztályi felemelkedés.
Továbbra sem tudni, mi lesz vele.
Martin Jäger szerint ugrásra készen áll Oroszország.
Gyökeres változtatások jöhetnek.
Foghatja a fejét Donald Tusk a háborúpárti politikája miatt.
Egyértelmű a helyzet.
Miután a magyar miniszterelnök videója bejárta a román sajtót, Nicușor Dan államfő mégsem vett részt az RMDSZ kongresszusán.
