Márki-Zayt futóbolondnak nevezte, a Momentumtól elhatárolódott, a kormányt megdicsérte Oszkó Péter

Futóbolondot tettek meg az ellenzéki megújulás kulcsfigurájának Márki-Zay képében

Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere éles kritikát fogalmazott meg Márki-Zay Péterrel szemben a miniszterelnök-jelölt karaktergyilkolásáról szóló Facebook-poszt alatt, amit Kósa András, a Népszava újságírója rakott ki. Oszkó így öntötte a savat a politikusra: 

„Személy szerint ráadásul azok után, hogy 2009-ben én magam csaptam agyon mindenkit, aki sanda szándékkal közelített a közpénzek felé, majd 2010-től évekig hallgathattam Budai Gyula rágalmait és az ügyészség vegzálásait, akik minden egyes általam aláírt papírt egyenként nyálaztak végig, amíg belátták, hogy nincs mivel támadniuk,

Az ellenzéki oldal politikai minőségére nézve kínos, hogy ez az ember nem, hogy ilyen interjúkat adhat, de még versenghet is a miniszterelnök-jelöltségért. Ezzel az erővel Budai Gyulát is meg lehetne próbálni eladni az ellenzéki megújulás kulcsfigurájának, nem lenne nagy különbség (ő legalább a gyerekbántalmazást nem próbálta propagálni).”

Oszkó elismeri, hogy Orbán a növekedés útjára terelte Magyarországot 

Egy korábbi interjúnkban a volt pénzügyminiszter az Orbán-kormány elmúlt 5-6 évének gazdaságpolitikáját dicsérte: „Az utóbbi öt-hat évben viszont kialakult a stabilitás. A fegyelmezett költségvetési gazdálkodással Magyarország több évtizedes fiskális alkoholizmust – államháztartási túlköltekezést – szüntetett meg, és erre a stabilitásra lehet építeni. A környezet is kedvező, mert óriási pénzbőség van az egész világon, és ezt jól tudtuk növekedésre használni. Nem vagyok híve annak, hogy feketén-fehéren lássuk a világot, és az egyik fél mindig fekete legyen.

– mondta a pénzügyi szakember. Az interjúban azt is hangsúlyozta, hogy

Egyetért a kormány válságkezelési stratégiájával is: ingyenpénz helyett munkalehetőséget kell biztosítani

„Két intézkedés körül alakult ki heves vita: az egyik arról, hogy a jövedelmüket, munkahelyüket elvesztők kellő mértékben kapnak-e támogatást. A szélsőséges vélemények szerint alapjövedelmet kellene osztani mindenkinek – ami egy ideológiai vita, amiben borzasztó nehéz rendet tenni. Itt megint anélkül igyekszem véleményt formálni, hogy annak túlzott aktuálpolitikai éle lenne, de

hanem a közmunkaprogram – akkori nevén Út a Munkához – költségvetési kereteit növeltük, hogy az emberek megélhetéshez jussanak, de ne egy állandó szociális ellátórendszert terhelő költség mellett, hanem arra ösztönözve őket, hogy mihamarabb térjenek vissza a munka világába” – szemléztük egy korábbi cikkünkben Oszkó Menedzser Fórumnak adott interjúját.

Úgy lett a Momentum tanácsadója, hogy nem is tudott róla

A Momentum úgy igazolta le soraiba a volt pénzügyminisztert, hogy arról őt meg sem kérdezték. A Blikkben nevezte meg tanácsadójának Oszkót a momentumos Fekete-Győr András, amit aztán az üzletember a közösségi oldalán cáfolt.  

„Meglepve hallottam az alábbi műsorban, hogy az én nevem is úgy hangzott el, mint aki része a Momentum Mozgalom programalkotásban részt vevő szűk szakmai csapatának. Különösen azért tartom mindezt érzékeny kérdésnek, mert hogy szeretem tudni, a saját nevem mikor, milyen kontextusba hangzik el és mennyire lesz eszköze pártok közötti küzdelmeknek vagy erőfitogtatásoknak.

Fontosnak tartom ennek kapcsán mindenek előtt rögzíteni, hogy a jövőben üzleti elképzeléseim építésén és megvalósításán kívánok dolgozni, szakmai munkámat is ennek kívánom szentelni és semmilyen módon nem kívánok részt venni pártpolitikai vagy választási küzdelmekben. A nyilvánosság előtt is ebben a formában szeretném szerepvállalásaimat megtartani és továbbra is szeretném én eldönteni, hogy mikor, milyen munkákban és kommunikációs aktivitásokban jelenek meg” – határolódott el Oszkó.

„Ha már az alábbi cikkben újra személyesen megszólítottak, szívesen megpróbálom összefoglalni, hogy mit gondolok, milyen kihívások és lehetőségek állnak az ellenzéki programalkotás és általában a rövidtávú gazdaságpolitika előtt.

Gyerekbetegségben szenved az ellenzéki politikacsinálás

A volt pénzügyminiszter alkalomadtán véleményt nyilvánít gazdaságpolitikai és programalkotási kérdésekben is, ezért aztán saját bevallása szerint megpróbálják őt beskatulyázni aszerint, hogy éppen melyik oldal számára mondott kedvezőbbet. Így történt, hogy tegnapi cikkében Ács Gábor, a Forbes főmunkatársa Dobrev Klára oldalára állította Oszkót. Az exminiszter Facebook-bejegyzésben reagált Ács állításaira és rámutatott, hogy 

„Ács Gábor ugyebár az alábbi kérdést szegezte nekem a cikkben: 

»Kíváncsi lennék, hogy ha Oszkó Péternek kizárólag a tévévitán látottak alapján kellett volna kiállnia valamelyik jelölt mellett, akkor is Dobrevet választja-e.«

Nos először is felvezetőként muszáj megjegyeznem, hogy a jelzett tévévitában sok dolog elhangzott, egyebek mellett a nevemet is alaposan megcibálták, mintegy következményeként annak, hogy hajlandó voltam az előválasztás kérdéseiben korábban határozott véleményt nyilvánítani. Nem zárkózom el emiatt még attól, hogy a további programalkotási kérdésekben is véleményt mondjak, de ezt annak reményében teszem, hogy az ellenzéki oldal képes lesz visszatérni a civilizált vitakultúrához.

aki tőle eltérő véleményt képvisel, és ebből láthatóan jócskán lehetett politikai hasznot is húzni. Ezzel együtt én azt gondoltam, hogy az ellenzék sok más mellett azért szeretne alternatívát mutatni a jelenlegi kormányhoz képest, mert azt a helyzetet is fel kívánja számolni, hogy nem lehet valamely kérdésben megszólalni anélkül, hogy az ember személyes támadásoknak tegye ki magát. Szokás szerint örömmel formálok tehát véleményt gazdaságpolitikai és programalkotási kérdésekben, de jelzem előre, hogy nem tartom szerencsésnek, ha ettől megint bárki a másik oldal politikai bérencének titulál, politikai támadásokkal fenyeget, vagy egyszerűen csak tisztátalannak bélyegez.

Ami pedig a konkrét kérdést illeti, messzemenően egyetértek azzal, hogy bárki alakít kormányt 2022-ben, költségvetési osztogatásra semmiféle mozgástere nem lesz. Ami viszont nem jelenti azt, hogy az újraelosztás körében ne lehetne akár jelentős mértékben is változtatni a jelenlegi prioritásokon. Kétségtelenül igaz persze, hogy a költségvetési hiánypálya és az államadósság mértéke nem, hogy nem tesz semmiféle kiadásnövelést lehetővé, de – tetszik vagy sem – a 2022-ben felálló kormány költségvetési politikájának nem lesz más választása, mint az elszabadult hiány fokozatos leszorítása és a költségvetési egyensúly visszaállításának biztosítása. Ennek legfeljebb az ütemezésében lehet némi mozgástér, hiszen látható, hogy a járványügyi korlátozások okozta gazdasági visszaesés kezelésében mind a pénzpiacok, mind a szabályozó hatóságok minden korábbi elvárást elengedtek. A most zajló választási osztogatás viszont jó ideig biztos, hogy az utolsó lesz, és ha van olyan jelölt, legyen az jelen esetben Márki-Zay Péter, aki úgy tudja erre felhívni a figyelmet, hogy azzal közben nem amortizálja a saját szavazótáborát, sőt akár még növeli is, csak hálásak lehetünk neki érte. 

Másrészről ne tévesszük szem elől, hogy a közeljövő gazdaságpolitikai kihívásai nem csupán a fiskális politikát érintik. Az egyre kevésbé átmenetinek tűnő inflációs nyomás épp úgy megterheli a gazdaságot, mint a lakosságot, miközben a kimérten szigorító kamatpolitika egyelőre nem tűnik úgy, hogy 7% feletti költségvetési hiány és növekedési pálya mellett azt kezelni lenne képes.

a forintárfolyam pedig tovább gyengülhet, ami politikai gondolkodásban persze tűnhet könnyebben eladhatónak, mint más egyéb, lakossági jövedelemszintet és életszínvonalat negatívan érintő intézkedés vagy fejlemény, de a hatása mégis ugyanaz. Ennek viszont alternatívája egy radikálisabban emelkedő kamatszint, ami a megugró eladósodottsági mutatók mellett lényegében éppen annyira megterhelő lehet mind a költségvetésnek, mind azoknak, akik a közelmúltban adósságvállalásra szánták rá magukat, mint egy tartós pénzromlás.

És itt adódik mindjárt a kérdés, hogy ilyen viszonyok között vajon lehet-e érintetlenül hagyni a költségvetési újraelosztás jelenleg uralkodó logikáját, ami eddig csekély mértékben kezelte azt a sajnálatos helyzetet, hogy az elmúlt évtized gazdasági növekedéséből meglehetősen aránytalan módon részesültek a különböző társadalmi csoportok és a külső forrásokból bőséggel finanszírozott dinamikus bővülés idején is folyamatosan nőttek a jövedelmi és vagyoni különbségek. Amellett ugyanis, hogy sajnálatos, hogy kvázi 10 év konjunktúrája nem volt elegendő sikeres felzárkóztatási programok végrehajtására, a jövő tavaszi osztogatási dömpinget várhatóan elkerülhetetlenül követő dekonjunktúra idejére a társadalmi szolidaritás kérdései nyilvánvalóan nem kerülhetők meg.

Az újraelosztás priporitásain ugyanis olyan értelemben biztos változtatni kell, hogy a további növekedés eredményeiből egészen biztosan kiegyensúlyozottabban kell juttatásokat biztosítani az egyes, különösen az arra rászoruló társadalmi csoportoknak.

Megválaszolva tehát Ács Gábor kérdését,

De jól tudtuk, hogy az előválasztás lebonyolítását követően az ellenzéki oldalnak amúgy is egy egységes kormányprogramot kell tudni most összeállítani, erről a viták és egyeztetések valójában most kezdhetők majd meg, én pedig bízok benne, hogy annak során minden egyes részkérdésben mindkét fenti szempontot képesek lesznek figyelembe venni” – zárta gondolatait az exminiszter.

Borítókép: Ficsor Márton (Mandiner) és Ujvári Sándor (MTI), szerk.