A „tigrisnevelés” az ázsiai társadalmakra jellemző nevelési stílus, amelyben a szülők óriási erőfeszítések árán arra sarkallják gyermekeiket, hogy magas szintű teljesítményt érjenek el és elit ügyvédekké, orvosokká, sportolókká vagy éppen zongoraművészekké váljanak.
Thierry Loreau több, mint 20 éve készít filmeket a klasszikus zenéről és felkeltette a figyelmét az általa „K-Classics Generation” nevezett koreai fiatalok dominanciája a klasszikus zenei versenyeken. Loreau a dokumentumfilmjével azt az európai tévhitet szerette volna megcáfolni, hogy a koreaiak csak technikailag értenek a komolyzenéhez, azonban érzelmeiket nem tudják átadni.
A belga rendező a The Korea Timesnak adott interjújában elmondta, hogy jelentős változásokat vett észre a 2012-s „Korean Music Mystery” című dokumentumfilmje és a 2020-as „K-Classics Generation” című filmek elkészítése között eltelt idő alatt. A rendező szerint az érzelmek kifejezése komoly hangsúlyt kapott az utóbbi években és sokkal eredetibb, inspirálóbb előadásokat nyújtanak már a koreaiak.
A „családi projekt”
A film olyan zenészek pályafutását követi nyomon, mint az Erzsébet királynő verseny győztes szoprán, Hwang Sumi és Lim Ji-young hegedűművész, valamint az Esme Quartet, amely megnyerte a 2018-as Wigmore Hall Nemzetközi Vonósnégyes Versenyt.
A rendező beszélt arról is, hogy szerinte az oktatási rendszer is fontos szerepet játszhat a koreaiak komolyzenei versenyeken elért sikerében.
Ha összehasonlítjuk a két rendszert, az európai és a koreai rendszer ellentétes. Európában 18 éves korodig fejleszted a személyiségedet, aztán egyetemre mész és tényleg dolgozol. Koreában (fiatal korodtól kezdve) játszani kell és tele vagy információkkal. De 18 éves kor után már nem nehezedik rájuk nyomás a koreai tanárok és a család részéről