Putyin bosszújától retteg Lengyelország: mindent beárnyékol a háború eszkalációjának veszélye
A lengyel külügyminiszter szerint újabb szakaszba lépett az orosz–ukrán háború.
A lengyel Gazeta Wroclawska szerint Adam Glapinski jegybanki kormányzó azt tervezi, hogy jövőre 100 tonnával növeli az aranytartalékokat az ország pénzügyi stabilitásának megerősítése érdekében. A világ és a pénzügyek digitalizációja ellenére (vagy épp annak köszönhetően) növekszik az arany fontossága, mint a stabilitás és az országok iránti bizalom erősítője.
A Lengyel Nemzeti Bank (NBP) vezetője most engedélyt kért a jegybank igazgatótanácsától, hogy az állam aranytartalékának bővítése érdekében további 100 tonna aranyat vásárolhasson. Glapiński a varsói Congres 590 kétnapos gazdasági konferencián kedden elmondta, hogy azt szeretné, ha Lengyelország aranytartalékai a központi bank teljes devizatartalékának 10 százalékára emelkednének. Hozzátette, hogy a lengyel jegybank nem konvencionális politikáinak köszönhetően a válság kevésbé érintette Lengyelországot, sem a cégek, sem a munkavállalók nem mentek csődbe.
A Gazeta Wroclawska lapnak adott interjúban Glapinski elmondta, hogy terve akkor léphet életbe, amikor újraválasztják kormányzónak, mivel jelenlegi megbízatása 2022 közepén lejár. Ugyanakkor ugyanebben az interjúban a kormányzó azt is felvetette, hogy 1000 zloty-s bankjegy bevezetését tervezi, ami egyes elemzők szerint arra utal, hogy az arany a fokozódó pénznyomtatás hatásainak ellensúlyozásában is szerepet játszhat.
Glapinski hivatali ideje alatt a tartalékban lévő arany mennyisége több mint kétszeresére nőtt Lengyelországban.
A jegybankárt a Bloomberg márciusi cikke egyébként aranyrajongónak nevezte. Glapinski már ekkor kifejtette az újabb aranyvásárlási tervet, amely szerinte az ország gazdasági erejét szimbolizálja majd.
A mostani konferencián a jegybankár azt is elmondta, hogy 2016 és 2020 között a lengyel jegybank 6,95 milliárd eurós profitra tett szert, ezzel gazdagítva az ország költségvetését.
Hasonlóan járt el egyébként a Magyar Nemzeti Bank is, amely szintén érdemben tudja segíteni a magyar gazdaságpolitikát, illetve ezúttal a járvány elleni védekezést, 2021-ben is 250 milliárd forint osztalékbefizetéssel.
A World Gold Council szervezet szerint egyébként a lengyelek mellett 2021 első felében az egész világon Magyarország volt az egyik legnagyobb aranyvásárló.
A Makronóm friss elemzésében összegyűjtötte az aranytartalékkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat: például azt, hogy óriási összeggel, a GDP 3 százalékának megfelelő hozammal lehetnénk gazdagabbak, ha már Gyurcsánynak eszébe jutott volna az aranytartalék visszaszerzése. A Surányi György jegybankelnöksége alatt eladott 62 tonna aranyat a magyar kormány 2010 után elkezdte visszapótolni, ma pedig az egy főre jutó aranytartalék hazánkban már egészen magasnak számít.
derült ki a Századvég elemzéséből. Az idei emelés után hazánk minden lakosára közel 10 gramm arany jut. Ez világszinten a 25. helyet jelenti, míg a régióban egyértelműen az első helyet foglaljuk el, ahogyan azt az 1. táblázat is mutatja. Az utánunk következő Szlovákia lakosai nagyjából fele ennyi, Lengyelország állampolgárai harmad ennyi arannyal rendelkeznek egy főre számítva, a Cseh Köztársaság lakóihoz képest pedig több mint tizenegyszer több arany jut Magyarország egy lakosára, húzta alá Sebestyén Géza.
A digitális kor ránk köszöntött, különösen a pénzügyekben, de az arany „tartja magát” és szerepe továbbra is jelentős, még ha változik is – ez az üzenete annak a Hitelintézeti Szemlében megjelent friss cikknek, amelyet Banai Ádám, Kolozsi Pál Péter és Ladányi Sándor jegyez.
Mint írják: „a pénzügyi rendszer alapja ugyanis a bizalom,
az arany pedig minden technológiai fejlődés ellenére továbbra is a biztonság szinonimája.
Bár az árfolyama változékony lehet, az évezredes tapasztalat mégis azt mondatja, hogy bármilyen extrém eseménnyel állunk szemben, az aranynak lesz értéke. Értelemszerűen a sokak által az arany fő kihívójának tartott kriptoeszközök egy évtizedes múltja ilyen típusú bizalmat nem tesz lehetővé, sőt egyre több jel utal arra, hogy ezek az eszközök egy ideig még a kockázat szinonimái lesznek.”
A szerzők szerint „az arany jelentőségének fennmaradására utal, hogy a jegybankok továbbra is hisznek az aranyban, főleg a hosszú távon mérhető kedvező tulajdonságok miatt.
Az arany a súlyos válságok elleni védvonal szerepét betöltő egyik legfontosabb tartalékeszköz,
ami a kockázatkerülés felerősödésekor és válsághelyzetekben menedékeszközként viselkedik, amivel növeli egy ország ellenálló képességét a piaci turbulenciákkal szemben. Fizikai aranytartalék tartásakor válsághelyzetben sem szembesül hitelkockázattal a jegybank, illetve diverzifikációs szereppel bír és a tartalék koncentrációjának csökkentésével segíti a tartalék pénzügyi kockázatainak porlasztását is. A már sokszor említett bizalmi örökség miatt
a fizikai arany tartásával a jegybank képes az országgal szembeni bizalom erősítésére belföldön és külföldön egyaránt,
különösen hogy az arany értékmegőrző szerepe emelkedhet, amennyiben fokozódnak a globális infláció tartós felfutásával kapcsolatos félelmek.”
Különösen fontos lehet az arany, amikor korunkban óriási digitális átalakuláson mennek át a különböző pénzek. „A gazdaságtörténet eddigi tanulságai alapján a pénz forradalmi átalakulásakor az arany is fontos szerephez juthat, a pénzügyi rendszer jelenleg zajló evolúciója várhatóan növeli az arany jelentőségét a jegybanki tartalékkezelésen belül. A többezer éves tradíció és a válságállóság hozzáadott értéke a történelemben már sokszor bebizonyosodott az arany tekintetében, amely így
modern befektetési eszközként is kiemelten fontos maradhat, különösen inflációs időszakokban”
– érvelnek a szerzők.
Az úgynevezett osztrák gazdasági iskola, illetve annak egy-egy irányzata fokozottan érzékeny a kérdésre. Az arany mellett érvelők valamilyen módon igyekeznének visszahozni az aranyat a világ pénzügyi rendszerébe, persze nem szimbolikusan, hanem mint stabilitást erősítő tényezőt.
„A neoliberalizmus azonban más, az egy álca, a globalizmus trójai falova. A neoliberalizmus átveszi a szabadpiaci, laissez faire kapitalizmus legjobb elemeit – szabad kereskedelem, a vámok eltörlése és így tovább – és összevegyíti a rendkívül pénzügyiesített bankrendszerrel illetve egy olyan adósságalapú pénzügyi rendszerrel, amelyet nem fegyelmez az aranyhoz kötöttség” – nyilatkozta a Makronómnak Tom Luongo amerikai libertárius geopolitikai szakértő.
„A kriptovaluták megadják a lehetőséget, hogy olyan pénzt teremtsünk, amely emberi beavatkozás és machinációk nélkül működik, ezzel a pénzt elválasztjuk a politikától, megszabadítjuk a politikától. Korábban az arany szolgálta ezt a célt, de a gyakorlatban már nem működne, hogy az aranyhoz kössük a pénzt. Talán majd a kriptoaranyhoz, ki tudja” – vetette fel a főáramúsággal nem vádolható blogger.
„Hiába az egyik legtradicionálisabb eszköz, a fejlődés az aranyat sem kerüli el. Az elmúlt évtizedekben számos olyan fejlesztés született, ami éppen az arannyal kapcsolatos legnagyobb problémát hivatott kezelni, azaz az elérhetőséget. Az ETF-ek, certifikátok már viszonylag régóta lehetővé teszik akár kisbefektetők számára is, hogy az arany nyújtotta előnyökből, hozamból részesülhessenek. A digitális technológia pedig ebben újabb előrelépést hozott.
Megjelentek a piacon olyan kriptoeszközök is, amelyek mögött 100 százalékban arany van,
így gyors elérést tesz lehetővé bárkinek akár kis mennyiségben is. Az új technológiák ezzel inkább egy újabb lehetőséget adtak az aranynak arra, hogy kiemelt szerepét még szélesebb körben erősítse, semmint hogy vége legyen az aranykornak. Minden arra utal, hogy az arany a digitális korban sem vész el. Legfeljebb csak átalakul” – zárják az elemzést a kutatók.
(Címlapkép: Adam Glapinski a lengyel jegybank fotóján.)