Az európai Kína-tanulmányok egyik mértékadó műhelyének számító, berlini székhelyű Mercator Institute for China Studies (MERICS) a közelmúltban sokak számára talán meglepő konklúziójú gyorselemzést tett közzé az uniós klímapolitika kínai fogadtatásáról. Barbara Pongratz, a MERICS elemzője szerint a kínai reakciók nagyrészt konstruktívak voltak, mellyel az Unió abba a helyzetbe került, hogy motiválhatja Kínát afelé, hogy maga is gyorsabban tegyen a klímavédelemért. Ugyanakkor a kutató szerint meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az együttműködés és a nyomásgyakorlás között az EU részéről, mivel csak így tarthatók meg ezen a téren a többé-kevésbé jó kapcsolatok.
Pongratz három uniós klímaintézkedés esetében vizsgálta a kínai reakciókat. Ezek a nemrég bejelentett karbonvám (CBAM), mellyel az EU az importáruk karbonlábnyomát kívánja ellensúlyozni, a már régóta sikeresen működő kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS), valamint az egyre inkább reflektorfénybe kerülő zöld finanszírozási keretrendszerek. Ezek közül az elsőt a kínai közéletben egyelőre kritikusan szemlélik, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy jelenleg még csak a karbonvámrendszer keretei ismertek, a pontos részletszabályokat még nem dolgozták ki. Pongratz szerint
Kína alapvetően a protekcionizmus jeleként fogja fel, hogy az EU vámmal sújtaná a karbonintenzív árukat, és egyelőre nem igazán látják emögött az uniós motivációkat
– így pedig a kutató úgy látja, az Uniónak jobban kell a jövőben kommunikálnia a CBAM kapcsán, hogy elkerülje a félreértéseket a nemzetközi partnereivel.
Ami kibocsátáskereskedelmi rendszert illeti, a szerző kiemeli, hogy az európai ETS-rendszer olyan jól működik, hogy az EU egyenesen segített Kínának tanácsaival, amikor utóbbi a saját ETS-rendszerét akarta kialakítani. Ugyanakkor a CBAM bevezetését követően sok kínai vállalatnak kettős terhet jelentene az európai szabályozás (hiszen az európai termeléshez kibocsátási kvótákat kellene vásárolniuk, a karbonintenzív áruk Európába exportálásához pedig karbonvámot kéne fizetniük). Éppen ezért egyes kínai megszólalók már amellett foglalnak állást, hogy az országonként vagy gazdasági régiónként kialakított kibocsátáskereskedelmi rendszerek helyett egyetlen, világszintű megoldásra volna szükség – ez ráadásul a CBAM okozta problémákat is megoldaná.