Egész Európát anarchiába süllyesztheti Ilaria Salis: a magyarverő nő új antifasizmust sürget
„Ez egy társadalmi és politikai kihívás. Egy európai, internacionalista kihívás” – mondta az EP-képviselő.
Meglepő területen alakulhat ki együttműködés az újabban egyre többet viaskodó Európai Unió és Kína közt. Egy berlini think-tank elemzése szerint ugyanis az ázsiai óriás konstruktívan áll az uniós klímapolitikai intézkedésekhez, mely fontos mérföldkő lehet a globális klímacélok betartásához.
Az európai Kína-tanulmányok egyik mértékadó műhelyének számító, berlini székhelyű Mercator Institute for China Studies (MERICS) a közelmúltban sokak számára talán meglepő konklúziójú gyorselemzést tett közzé az uniós klímapolitika kínai fogadtatásáról. Barbara Pongratz, a MERICS elemzője szerint a kínai reakciók nagyrészt konstruktívak voltak, mellyel az Unió abba a helyzetbe került, hogy motiválhatja Kínát afelé, hogy maga is gyorsabban tegyen a klímavédelemért. Ugyanakkor a kutató szerint meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az együttműködés és a nyomásgyakorlás között az EU részéről, mivel csak így tarthatók meg ezen a téren a többé-kevésbé jó kapcsolatok.
Pongratz három uniós klímaintézkedés esetében vizsgálta a kínai reakciókat. Ezek a nemrég bejelentett karbonvám (CBAM), mellyel az EU az importáruk karbonlábnyomát kívánja ellensúlyozni, a már régóta sikeresen működő kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS), valamint az egyre inkább reflektorfénybe kerülő zöld finanszírozási keretrendszerek. Ezek közül az elsőt a kínai közéletben egyelőre kritikusan szemlélik, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy jelenleg még csak a karbonvámrendszer keretei ismertek, a pontos részletszabályokat még nem dolgozták ki. Pongratz szerint
– így pedig a kutató úgy látja, az Uniónak jobban kell a jövőben kommunikálnia a CBAM kapcsán, hogy elkerülje a félreértéseket a nemzetközi partnereivel.
Ami kibocsátáskereskedelmi rendszert illeti, a szerző kiemeli, hogy az európai ETS-rendszer olyan jól működik, hogy az EU egyenesen segített Kínának tanácsaival, amikor utóbbi a saját ETS-rendszerét akarta kialakítani. Ugyanakkor a CBAM bevezetését követően sok kínai vállalatnak kettős terhet jelentene az európai szabályozás (hiszen az európai termeléshez kibocsátási kvótákat kellene vásárolniuk, a karbonintenzív áruk Európába exportálásához pedig karbonvámot kéne fizetniük). Éppen ezért egyes kínai megszólalók már amellett foglalnak állást, hogy az országonként vagy gazdasági régiónként kialakított kibocsátáskereskedelmi rendszerek helyett egyetlen, világszintű megoldásra volna szükség – ez ráadásul a CBAM okozta problémákat is megoldaná.
A harmadik téma kapcsán Kína hozzállása nemcsak konstruktív, hanem egyenesen pozitív is.
Továbbá a kínai bankárok és szakértők rendre dicsérik az európai környezeti, szociális és irányítási kérdésekkel (ESG) kapcsolatos keretrendszereket, amiért azok átfogóak és praktikusak. Pongratz szerint a kínai érdeklődés a zöld finanszírozás iránt nemcsak politikai, hanem az EU–Kína befektetések növekedését is maga után vonhatja, ahogy egyre inkább fejlődik a zöld üzleti szektor Kínában.
Mindezen kínai reakciók Pongratz szerint arra mutatnak rá, hogy az európai klímapolitikai intézkedések ösztönzőként hathatnak Kínára is.
– véli a kutató.