„Ha az elmúlt 5 évem nem lett volna eredményes, és
ha minimálbérből élnénk azóta is, már lehet váltottam volna.”
– vallotta be a kutatónő.
Nőként sokkal nehezebb elérni a sikert a kutatói pályán, mint férfiként
Nem könnyű a kutatónők élete, főleg ha össze kell hangolni az anyasággal – árulta el a kutatónő, majd kérésünkre kifejtette, hogy mit is jelent nőként hátrányba kerülni a férfi kutatókkal szemben.
„Egy év rengeteg idő egy kutató számára. Ha egy nő családot szeretne, az akár másfél, két év kiesést is jelenthet.
A kislányom születése után otthon maradtam másfél évet, addig a férfi kutatótársaim haladtak előre, publikáltak.
Mikor visszatértem, ők előnyben voltak. Évek kellettek ahhoz, hogy behozzam a lemaradást, ezt a rengeteg otthoni munkával sikerült elérnem. A nők és a férfiak felé ugyanazok az elvárások, ugyanazzal a mutatóval kell rendelkezniük.
Nem véletlen, hogy az MTA levelező és rendes tagjainak kilencven százaléka férfi.
Nagyon kevés női vezető van a tudományos területeken. Én nem késlekedtem, 26 évesen lehet legkorábban megszerezni a doktori fokozatot, én ezt akkor meg is szereztem. Az egyetemi állami képzés 5 éve után a további 3 év PhD 2010-ben nem számított munkaviszonynak Magyarországon, tehát utána még minimum egy évet dolgoznom kellett ahhoz, hogy szülési szabadságra mehessek. 2012 végén vállaltam gyereket, nem akartam később, mivel ekkor már 29 éves voltam. 2015-ben rázódtam vissza a munkába igazán, ehhez nekem több mint két év kellett. Nehezményezték, hogy nem voltam hosszabb ideig külföldön, viszont erre nem volt időm a PhD, majd az anyaság mellett.
A férfi kutatótársaimnak egyszerűbb volt,
hiszen kiköltöztek a családdal, a férfi dolgozott, a felesége pedig háztartásbeliként nevelte a gyerekeket. Ezt én nem tudtam megoldani egy 2-3 éves gyerekkel. Szerintem ebben engedékenyebbnek kellene lennie a szabályzatnak, mivel nekünk nőknek ezt sokkal nehezebb kivitelezni. 2016-ban a főnököm nyugdíjba került, ezért nekem meghatározó részt kellett vállalnom a közel 25 fős kutatócsoport egyben tartásában. Számítottak rám, ez szintén gátolt abban, hogy külföldre menjek hosszabb időre, másrészről emiatt
egyre távolabb kerültem a második gyerek vállalásától.
A kutatásban a nők sokkal több munkával érik el a céljaikat, mint a férfiak, sokan fel is adják gyermekvállalás után.”