Kiflin élt és évekig nem nyaralt a kullancsriasztós vállalkozó, így épített többszázmilliós céget
2021. július 15. 16:12
Kiemelkedően magas menedzseri fizetését hagyta ott Kiss Dániel, hogy aztán egy kétszobás lakásban szerény körülmények között éljen három gyermekével és feleségével, miközben a vállalkozói sikerért harcolt. Az egy évtizeddel ezelőtt még az eladósodással küzdő, most azonban a millióit számolgató üzletemberrel készített interjút a Makronóm. A vállalkozó felfedte az üzleti sikereihez vezető rögös utat, az ehhez szükséges vállalkozói fortélyokat és a véleményét is elárulta a gazdasági környezetről. Interjúnk.
2021. július 15. 16:12
p
46
3
34
Mentés
Stabil fizetését cserélte rizikós vállalkozásra
„Egy nagy német cég menedzseri állását hagytam ott, hogy felépítsem a saját vállalkozásomat. Ötmillió forinttal indultam, ezt a pénzt azonban három hónap alatt elégettem. Mindenkitől kértünk kölcsön, akitől csak tudtunk – gyerekkori barátoktól, szülőktől, nagyszülőktől. A rendszer hibája, hogy amikor tényleg szükséged lenne pénzre, akkor a bank nem ad, mert kockázatos vagy. Nem volt pénzünk és ezidőtájt már megszületett a második gyermekem is. Ezen a ponton már évek óta nem nyaraltunk a feleségemmel, nem voltunk étteremben sem, ha megéheztünk kiflit ettünk. A nagy nélkülözés közepette egyszer csak megkeresett egy német cég, hogy magyarországi ügyvezetőt keresnek, és rám gondoltak. Mondtam a feleségemnek, hogy megmenekültünk, másfél milliós nettó fizetésem lesz egy német cégnél, minden gond megoldódott. A feleségem visszakérdezett: akkor most abbahagyod a céged? Hogy lehetsz ilyen kishitű, megadod magad? A feleségem biztatásának köszönhetően nem adtam fel, tovább meneteltünk, viszont hogy a cég ne menjen tönkre, el kellett adnunk az ingatlanunkat is. A lakás részben a feleségem öröksége volt, ezért is nagyon hálás vagyok, hogy ennyi áldozatot hozott, gondolkodás nélkül rábólintott az eladásra. Amikor jött a harmadik gyerek, még mindig csak kétszobás albérletben laktunk, de kitartottam a cégünk mellett, és pont akkor jött egy nagy rendelés Amerikából – egy raklap kullancsriasztót rendeltek, ami sokmilliós profitot jelentett. Megmenekültünk, de ennek ellenére érdekes módon maradtunk az albérletben. Nem kezdtem nagy költekezésbe, mert tudtam, sok vállalkozó azon vérzik el, hogy az első nagy eladásból bevásárol magának, az életmódját az új bevételéhez igazítja. Amikor már nem lehet mit költeni a cégre akkor jön az ügyvezető. A cég 3-4 éve nagyon jól megy, viszont csak tavaly költöztünk el az albérletből – elsőnek biztosítottam, hogy a kollégáim átlagon felüli fizetést kapjanak. Most élek azon a színvonalon, mint amikor tíz éve a kiemelkedően magas alkalmazotti fizetésemet kaptam” – mesél a nehéz évekről a vállalkozó.
Mit látott a kullancsriasztásban, amiért a milliós multis fizetést is visszautasította?
2007-ben született az első gyermekünk, akkoriban még egy német cégnél volt egy jól fizető állásom. A feleségem azt mondta nekem 2009-2010 környékén, hogy olyan üres ember lettem. Vittem haza euróban a komoly fizetést, volt céges autóm, szép lakásom Budán, öltönyeim, de a feleségem nem volt elégedett velem, mert nem voltam önmagam. Nagyjából automatizáltam a munkakörömet, nem kellett sokat tennem a nagy fizetésért, és pont ez tartott fogva,
belekényelmesedtem a jól fizetettségbe.
Visszanézve valóban árnyéka voltam a mostani önmagamnak úgy kreativitásban mint lendületben. Vállalkozóként van egy nagy célom, mégpedig hogy mi legyünk a Rubik-kocka és a Pick-szalámi után a legismertebb magyar termék az egész világon. Ez teljesen megvalósítható, hiszen a világon mindenhol problémát jelent a kullancs, mi pedig a legjobb kullancsriasztót gyártjuk. Nálunk a felvételi beszélgetések is úgy zajlanak, hogy megkérdezem a jelentkezőt: hol látja magát ebben a történetben, mit tudna hozzáadni a cég sikeréhez?
Miből érzi, hogy sikeres a vállalkozása?
Abból, hogy például sétálok Budapesten a Városligetben és azt látom, hogy minden második kutyán a mi kullancsriasztónk van. Ezen kívül még az jelenti számomra a sikert, hogy van 15-20 kollégám aki sikeres emberként jár az életben, mert nagyon korrekt fizetésből tudja eltartani a családját.
Magyarországon tudunk olyat alkotni, hogy mindenki azt hiszi amerikai cég vagyunk, de minimum német.
Mi az üzleti siker receptje, és a magyarok hol szúrjuk el leginkább?
Az a legnagyobb fájdalmam, hogy alig találkozok magyarokkal a világkiállításokon, pedig azt látom, hogy megvan a magyarokban az a különleges képesség, hogy sokkal távolabb látnak bárkinél, egyszóval kreatívak, viszont van egyfajta kishitűség bennük, ami a határt átlépve nem hagyja kibontakozni őket.
Az első világkiállításomon én voltam az első, aki az esti bulin felugrott félmeztelenül az asztalra táncolni,
és körbevettek az angolok, a németek, mindenki. Másnapra húsz különböző nemzetből voltak barátaim, névről ismertek és tudták, hogy én vagyok a kullancsriasztós ember. Ezen a világkiállításon találkoztam először a méltán híres Julius K9 kutyakiegészítőket gyártó céggel, szintén magyar érdekeltségekkel. Nagyon felnézek rájuk, mert azt képviselik amit mi: a tartós minőséget. Egy Julius K9 kutyahám húsz év múlva is pont olyan mint újonnan.
A Julius K9 termékei húsz év múlva is tartják a minőséget, ezzel szemben vannak olyan cégek, amelyek szándékosan úgy gyártják a termékeiket, hogy az belátható időn belül használhatatlanná váljon?
Pontosan, ezt nevezik tervezett elavulásnak. Ez nem összeesküvés-elmélet, nekem volt olyan okostelefonom ami egészen addig tökéletesen működött, amíg ki nem jött rá az új frissítés. Megfigyelhető, hogy amikor egy cég piacot akar szerezni, akkor jellemzően tartósabb termékeket gyárt, például a Teslákban 150 ezer kilométerenként kell csak fékbetétet cserélni, míg az én autómban 20 ezer kilométerenként. Az első autóm egy Honda Civic volt, na annak az égvilágon semmi baja sem volt, úgy mentem vele 70 ezer kilométert, hogy egyszer sem kellett szervizbe vinnem. Évekkel később olvastam, hogy a Honda hálózata majdnem csődbe ment – ebből azt szűrtem le, hogy pusztán értékesítésből például egy autógyártó nem tud megélni, nagyon sokat hoz a szerviz. Ahhoz, hogy működjön a rendszer, kell a tervezett elavulás.
Önök is beállnak a sorba vagy szembe mennek a trenddel és olyan termékeket gyártanak, ami tartós?
Olyan értelemben mentünk szembe ezzel a trenddel, hogy elkészítettük az újratölthető készüléket. Az első készülék amit az olaszoktól örököltünk olyan volt, hogy működött nyolc hónapig és újat kellett venni.
Gazdaságilag nyilván jobban megéri, ha minden évben újra kell vásárolni a terméket.
Ha évi húszmilliós termékeladásnál járunk, akkor kell nekünk is kitalálni valamit, viszont mi inkább a termékskála növelésében gondolkodunk. A mostani fejlesztéseink is ebbe az irányba tartanak, a kutyák egészségét figyelő készüléket tervezünk.
Egy külön csapat foglalkozik a Protectone-nál az innovációval?
Egyelőre még nincs külön a kutatás-fejlesztésre dedikált csapat, jelenleg úgy működik, hogy feldobok ötleteket, a mérnök kollégák pedig megmondják, hogy azok mennyire megvalósíthatóak. A következő időszakban egyébként több új termékkel is kijövünk, és nem mindegyik kullancsriasztó lesz.
Mi adja az új ötleteket?
Egyszerűen csak nyitott vagyok és jönnek az új ötletek, már-már kitalálom, hogy mire van szüksége az embereknek azelőtt, hogy ez bennük megfogalmazódna. Persze van olyan is, hogy egy vásárlói visszajelzés indít el egy új termékfejlesztést, például sok olyan panaszt kaptunk, hogy
női vásárlóknak letört a körme a termék használata közben, ezért átalakítottuk, és érdekes módon termék nagydíjat nyertünk.
Pedig nem az volt a motivációnk, hogy díjat nyerjünk, ez már csak a következmény.
Elengedhetetlen manapság az okostelefon, megkerülhetetlen már, hogy egy nagyobb cégnek ne legyen applikációja. Az erősségünk a hardver és azt akarjuk elérni, hogy az eszköz tudjon kommunikálni a telefonnal. Például a kutya egészségi állapotáról küld jelentést az eszköz a telefonra, így tudjuk csekkolni, hogy minden rendben van-e.
A következő az lesz, hogy a kutya fog időpontot foglalni az állatorvosnál.
Ez az ami hajt engem, ugyanis abban hiszek, hogy mindig lehet hova fejlődni.
Milyen a sikeres vállalatvezetés, mit csinálnak másként mint mások?
Nálunk nem kell napi nyolc órát dolgozni, a lényeg, hogy a teljesítmény legyen meg. Nem vagyok igazán főnök, nincsenek beosztottaim, kollégáim vannak. Készítettem egy focis táblát, ahol a különböző pozíciókra a saját embereimet tettem: csatár az értékesítő, hátvéd a raktáros, pénzügyes a kapus. Ez azt szimbolizálja, hogy mindenkinek megvan a helye a rendszerben, ugyan más pozícióban, de egyformán fontosak, hiszen a raktáros munkája nélkül az értékesítő sem tudna eladni.
Egyszer egyébként lecsúsztam egy csúszdáról és úgy bevertem a fejem, hogy hat hétre kórházba kerültem, de a cégem ugyanúgy jó teljesítménnyel ment tovább.
Ez azért van, mert a kollégáim is magukénak érzik a céget, felelősséget vállalnak a munkájukért.
Milyen új kihívásokra számít a cég növekedésével?
Akikkel kezdtem a céget, azok közül több embert megtettem főnöknek, már a saját asszisztenseiket veszik fel – a legnagyobb félelmem, hogy nem lesznek jó főnökök és el kell küldenem őket. Ez olyan, mintha lenne egy sportautóm normál gumikkal: az autó tudna háromszázzal hasítani, de a gumik miatt csak kétszázzal tud menni.
Miért kell elküldeni őket, nem lehet csak visszafokozni?
Nem lehet, mert addig a pontig ő volt a felelős a részleg vezetéséért, nem mondhatom azt neki, hogy „köszi, hogy eddig toltad a szekeret, most mást ültetek a kormánykerékhez és neki kell engedelmeskedned”. Ezt úgy próbálom áthidalni, hogy minden kollégának biztosítom a lehetőséget, hogy továbbképezze magát. Vezetővé kell válniuk.
Miben nyilvánul meg, hogy a cége zöld?
Megújuló és fenntartható technológiákon alapulnak az új termékeink. Egyébként a cégvezető és a dolgozók is jobban érzik magukat, ha hozzájárulnak a környezet megóvásához. Nálunk az átlagéletkor harminc év alatt van, és a fiatal kollégáknak belső igénye van a környezet megóvására.
Hogy kell meghódítani az amerikai piacot?
Mindenhol van kullancs, Amerikában meg főleg, ezért is tettük be a lábunkat a tengerentúlra. Itt azonban nehézségekbe ütköztünk, ugyan jött egy nagy rendelés, de valamiért nem rendeltek újra. Nem értettük miért. Amerikában addig tartott a siker, amíg fel nem merült az első kérdés – ahogy a disztribútor kapott egy kérdést, és nem volt azonnali kielégítő válasza, az amerikai már vissza is dobta a terméket. Egy ultrahangos kullancsriasztó bonyolultabb termék, mint egy kulcstartó, rengeteg kérdés merül fel. Gyakori kérdés, hogy a kutyákat nem zavarja-e az ultrahang, mert ugye az átlag felhasználó csak annyit tud, hogy a kutyák hallják az ultrahangot is, pedig 40khz környékén már nem hallják, amely frekvenciát a Tickless is használja. Ezt elmagyarázni iszonyú hosszú folyamat.
Az amerikai olyan értelemben nehéz piac, hogy „foolproof-nak” kell lenni – minden termék csak annyira jó, amennyire a piacon lévő leglaikusabb szereplő is megérti.
A probléma nem a termékünkkel volt, hanem ahogy próbáltuk eladni. A kollegám egy évet volt kint, ismerkedett a piaccal, kiállításokra járt. Amikor minden kérdésre megszületett a válaszunk, akkor kezdett el az értékesítés is működni. Az elosztás is hasonlóan működik Amerikában. Próbáltunk beszállítani egy multimilliárd dolláros üzletláncnak, még a gyártól a polcig is elvittük volna az árut, de mivel ott nem ez a szokás, hanem hogy amerikai raktárból érkeztetik az árut, ezért nem foglalkoztak velünk, mert nem illettünk bele a rendszerbe. Ezért is kellett leányvállalatot nyitnunk náluk, azóta gördülékenyen megy a szállítás. Most tartunk ott, hogy egymillió dolláros bevételt várunk Amerikából az év végéig, ehhez viszont három-négy évig ölnünk kellett bele a pénzt. Így válunk multicéggé, hittel.
Mi korlátozza leginkább a hazai vállalkozások fejlődését?
Magyarországon kevés a szakember és a gyártócég, ezért az alkatrészeket külföldről kell beszerezni. Ezzel szemben Amerikában vagy Németországban, szinte minden faluban van egy óriási gyártóüzem. A járműipar viszont fejlett Magyarországon, ezért könnyen találunk olyan gyártóüzemet, amelyre szükségünk van – az elektronikai eszközöket összeszerelő üzemet, ezért könnyen tudunk gyártókapacitást bővíteni. Festéket, műanyag alapanyagot, microchipet nem tudok szerezni itthonról. A globális mikrochip-hiány egyébként nagy problémát jelent, a növekedésünket is hátráltatja.
A másik problémát abban látom, hogy nálunk a vállalkozói kultúra még gyerekcipőben jár.
Az én generációm hátrányból indul, mert a kilencvenes évek előtt senki sem vállalkozott, nem tudtuk hogy kell csinálni, nem magyarázta el nekünk senki.
Amikor hazajöttem a hajóról többéves szakmai tapasztalattal, nagy mellénnyel mondtam, hogy én vagyok a legjobb vendéglátós, nyitok egy saját kocsmát. Három hónap alatt kerestem 850 ezer forintot, ami akkoriban nagy pénznek számított. Emlékszem, otthon számolgattam a sok pénzt, amikor is megcsörrent a telefonom, a könyvelőm hívott: azt mondta, hogy fizessem be az áfát, 800 ezer forintot. Ki voltam akadva, hiszen én azért a pénzért keményen megdolgoztam. Persze ez nem az állam hibája, csakis az enyém, mert egyszerűen nem tudtam hogyan kell vállalkozni, nem volt akitől megtanuljam. Ezzel szemben a 13 éves fiam már tudja mi az az áfa, mert megtanítottam neki.
A Széchenyi Kártya Program pont a fejlesztés előtt cégeket célozza meg, ingyenhitelt nyújt, csupán egy elvárás van, hogy a cég növekedjen a hitelfelvételt követő években. Ismeri a programot?
Jó programnak tartom. Mi is igényeltünk Széchenyi Kártyát. Idén eladtunk 250 ezer készüléket, jövőre pedig, ha minden igaz, 450 ezer készüléket, ami kishíján duplázás. A microchip a termékünk jelentős részét teszi ki, most azonban ötszörös áron lehet csak hozzájutni. A Széchenyi Kártyának köszönhetően azonban lesz forrásunk a növekedéshez, ezért nagyon hálás vagyok. Azoknak a cégeknek, akik komolyan gondolják a növekedést, jó lehetőség az új Széchenyi Kártya.
Ha most indítanék vállalkozást, a jelenlegi körülmények mellett sokkal gyorsabban tudnék sikert elérni, mint amikor kezdtem.
Most az új vállalkozásoknak lejt a pálya. A társasági adó mértéke is csaknem olyan alacsony, mint egy offshore paradicsomban. Egyébként mindenki ott követi el a hibát, hogy a vállalaton kívülről várja a megoldást, például a politikától. Én ma megteszek mindent, hogy holnap sikeresebb legyek, mint előző nap voltam. Nem az van, hogy másokra mutogatunk, mondván miattuk nem megy az üzlet.
Az a cég, ahol azt nézzük, hogy mindjárt átlépjük a milliárdos küszöböt, valaha a nagyanyja 300 ezer forintjából élt.
A nulla százalékos hitel, amit szakmai berkekben csak ingyen hitelnek hívunk, hatalmas lehetőségeket rejt magában – mi is ennek apropóján építünk egy új üzemet, mert ezzel rendelkezésünkre áll elegendő forrás. A gazdaságösztönző segély szerintem működik, én például ösztönözve érzem magam.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
„Eltűnt a hang!” – mondták neki, hozzátéve, hogy mennyire sajnálják, mert így sajnos nem lehet leadni. Ám ekkor még nem tudták, hogy Ábrahám is rögzítette az elhangzottakat.
Korábban két legendás összecsapása már volt az ökölvívóknak.
p
0
0
1
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 34 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bunko_jobbos
2021. július 20. 15:58
Ja, még egy tanulság:
olvasgatok világháborús visszaemlékezéseket (nagyhaboru.blog.hu), és világossá vált számomra, hogy háborúban nem lehet meghalni: mindegyik visszaemlékező túlélte. :-))))))))))))))))))
A sikeres vállalkozókról szóló történetek is ilyenek: csak azokét olvasod el, aki túlélte, de ebből ne vonjuk le azt a követeztetést, hogy ha te így csinálod, akkor sikeres leszel. Csak annyit lehet óvatosan állítani, hogy ha nem így, akkor vélhetően nem leszel sikeres. De fordítottja nem igaz. Csak szólok. Mert a sikerkalauzokat olvasgatók azt hiszik, hogy ők is sikeresek lesznek, de ez butaság.
Kérlek, ne vedd kioktatásnak, de egy 250 ezer Ft-os szar (nekem is van, bár ritkán használom) belül olyan bonyolult, hogy mondjuk egy Ryzen 9 tizenkét magos, vagy egy CORE i9-es nyolcmagos processzor hozzá képest, hogy úgy mondjam lóf@sz. Nyilván én is szívtam a fogam, mikor le kellett perkálni a 250 rugót. Sőt a TB 50%-os hozzájárulása sem mindig igaz, mert forintban felülről limitált.
Az autós kütyüd meg egy pofonegyszerú, néhányszáz tranzisztoros IC-ben megvan.
Részleteket nem írok, de, ha gondolod azt is tudok, ha érdekel.
Igen, én is azt látom, hogy a sok örökalkalmazott kinek se bátorsága, se gógyija nincs, hogy vállalkozásba fogjon most fogásokat keres a sztorin, fikáz.
A saját kudarcait, életképtelenségét próbálja levezetni a srác sztoriján.
Savanyúpisták, a srác leszarja a szájhúzásotokat.
Én meg gratulálok és sok sikert kívánok.