Yuval Noah Harari izraeli sztáríró 2017-ben megjelent sikerkönyvében, a Homo Deus-ban arra mutatott rá, hogy a 20. század végén immáron több ember halt meg a táplálkozási okok, különösen cukorbetegség és annak szövődményei miatt, mint ahányan fegyveres konfliktusokban elhunytak. Ez minőségileg egy teljesen új fejlemény az emberiség történelmében. A kérdést Dr. Lovászy László Gábor, az NKE tudományos főmunkatársa járta körbe a Makronómnak írt elemzésében.
Dr. Lovászy László Gábor írása a Makronómnak. A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, a Miniszterelnökség miniszteri biztosa.
A dohányzás 20. századi történetét alapul véve azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a cukorfogyasztás – ami egykoron a nyugati civilizációban egyértelműen a gazdagság jele volt a willendorfi vénusztól kezdve a barokkos angyalkákon át egészen az XL ruhaméret népszerűségéig – is mintegy „tiltólistára” kerüljön, hasonlóan a cigarettához. Másképpen megközelítve
Ez ma már szerencsére történelem: az első Orbán-kormány idején tiltották be az 1999. évi XLII. törvény alapján a nemdohányzók védelme érdekében.
Visszatérve a cukros ételekhez, a mostani koronavírus-járvány alatt az is egyértelművé vált – a Word Obesity legfrissebb, márciusi jelentése alapján –, hogy
A jelentés szerint azokban az országokban, ahol a felnőtt lakosság kevesebb mint a fele minősül túlsúlyosnak, a COVID-19 okozta halálozás valószínűsége csupán töredéke – nagyjából egytizede – annak a szintnek, amelyet azokban az országokban tapasztaltak, ahol a lakosság többsége túlsúlyos.
Jelenleg a teljes lakosság ötöde elhízott, harmada pedig túlsúlyos. Ebben ugyanakkor nincs lényeges különbség „szegény” és „gazdag” között, ami jelzi a probléma általános jellegét is. Az előrejelzések szerint várhatóan néhány éven belül, de legkésőbb 2025-ben Magyarországon a 2010-es 8,3 százalékhoz képest már 36 százalékra emelkedhet az elhízással küzdő gyermekek/fiatalok száma (5-19-éves korosztály), amely adattal egyértelműen az elsők közé fogunk tartozni Európában.
Előző írásomban az agykutatás fontosságáról értekeztem és az ott leírtakat azzal egészíteném ki, hogy az International Journal of Epidemiology akadémiai folyóirat 2020 augusztusában közzétett tanulmánya szerint
Egy másik, 2020 decemberében publikált kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy a túlsúly, illetve az elhízás negatívan befolyásolja az agy egészségét, különösen az Alzheimer-kórnak leginkább kitett területein. A kutatások szerint egyértelművé vált az is, hogy azok esetében, akik Alzheimer-kórban szenvedtek, de ideálisabb testsúllyal rendelkeztek, enyhébb agysejtvesztést mutattak ki. Ez pedig arra utal, hogy egészséges testsúly esetén lassabb lefolyású a betegség kialakulása is. Mivel az Alzheimer-kór még nem gyógyítható, fontos a lehető legtöbb megelőzést szolgáló intézkedést megtenni már kiskortól kezdve – ezért is
Egy harmadik – közel három évtizedes adatsorokat felölelő – kutatás szerint az elhízás és a demencia közötti kapcsolat változik az életkorral is, és így az elhízás leginkább a középkorúak esetében (50 évesek) válik a demencia kockázati tényezőjévé. Ez azt jelenti, hogy az elhízás a nyugdíj előtt álló aktív korúaknál fejt ki igazán a romboló hatást, mert 60-70 éves korban már kevésbé játszik szerepet a demencia tekintetében.
A bevezetőben említett, meghosszabbodott élettartam mellett azt is meg kell vizsgálni, hogy a közeljövőben várhatóan mi lehet a legfontosabb egészségügyi kockázat. Egy nemzetközi, sportolással foglalkozó szervezet, az International Sport and Culture Association (ISCA) korábbi átfogó jelentése azt mutatta, hogy
Az elhízás tekintetében a tudomány talán már megtalálhatta a „könnyű” választ is, ugyanis a Washingtoni Egyetem kutatói 2017. szeptemberében bejelentették, hogy egerekben már sikeresen megelőzték az elhízás folyamatát. Újabb előre lépésként egy új izraeli kutatás egy másik frontot nyithat a gyógyszeres, „kényelmes” megoldások előtt, mellyel az emberi agyban – állítólag minimális mellékhatásokkal – mintegy kikapcsolhatóvá válhat az éhséget érzékelő receptor. Ez azt is jelenti, hogy a „kövérség” hamarosan gyógyszeresen is kezelhető betegséggé válhat, annak minden következményével. Ám addig is a túlsúllyal kezdeni kell valamit, főleg, hogy a gyógyszeres megoldások mindig mellékhatásokkal jár(hat)nak. Ráadásul a patinás brit Chatham House friss tanulmánya szerint
valamint mindezek elősegítik a járványokkal szembeni ellenálló képesség erősödését is.
Végezetül egy érdekes összefüggésre is felhívnám a figyelmet: a világ különböző vallásai számára egyáltalán nem ismeretlen a böjt fogalma, vallva azt, hogy az alkalmi ételmegvonás jót tesz a léleknek.
Amennyiben csökken a BDNF szintje, olyan problémák lépnek fel, amelyek összefüggésbe hozhatóak az Alzheimer-kór, a gyorsuló öregedés és a depresszió tüneteivel.
Summa sumárum: egy sokkal egészségesebb időskor megváltoztat mindent, amit eddig az idősödésről gondoltunk.
Borítókép: MTI Fotó: MTI/EPA/Ulises Ruiz Basurto
Simonyi Gábor, a DBC Szent Imre Egyetemi Oktatókórház anyagcsere-központjának osztályvezető főorvosa hangsúlyozta, hogy a túlsúlyos és elhízott betegek kiesése a munkavilágából nemzetgazdaság szintjén is komoly veszteséget jelent.
Az öregember fiatalkodásában van valami komikum. Ha az ember öreg, legyen öreg.
Mit ér az állampolgár, ha analóg? Francesca Rivafinoli írása.
Lehetséges, hogy a jövőben úgy ehetünk cukros édességeket, hogy a cukornak csupán egy része szívódik fel.
Gyorsítható-e a súlyvesztés bizonyos súlycsökkentő készítményekkel? Lehet-e a súlyvesztés egyszerre gyors és egészséges? A Dél-budai Centrumkórház – Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatóját kérdeztük.
Tárik Meszár szerint a röszkei események történelmi fordulópontot jelentettek.
Megkérdeztük a Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központot, mit érdemes tudni a Nimbus variánsról.
