A digitális jüan „az elmúlt évtizedek legkomolyabb kihívását testesíti meg a dollár és az Egyesült Államok hatalmi pozíciója szempontjából” – fogalmaznak magyar kutatók egy friss tanulmányukban.
A digitális jegybankpénz (DJBP) ötlete – azaz a hagyományos készpénz átültetése a digitális térbe – már régóta foglalkoztatja a világ jegybankjait. Számos ország nemzeti bankja – például a svéd Riksbank vagy a kínai jegybank – már igen előrehaladott állapotú kísérleteket folytat a DJBP esetleges bevezetését illetően. Az innovatív folyamat egy ideje már a Magyar Nemzeti Bank figyelmét is felkeltette, s az utóbbi időben egyre nagyobb sebességbe kapcsolva foglalkoznak a kérdéssel a jegybank kutatói és elemzői. Ennek legújabb állomása, hogy az MNB július 7-én egy terjedelmes tanulmánykötetet jelentetett meg a témában, melyben átfogó módon, több szemszögből is vizsgálják, milyen lehetőségeket rejt magában a digitális jegybankpénz esetleges bevezetése.
A tanulmánykötetben a technikai elemzések mellett helyett kapott egy geopolitikai elemzés is, melyben Boros Eszter és Horváth Marcell azt veszik számba, hogy milyen hatással lehet a dollár nemzetközi pénzügyi hegemóniájára a digitális renminbi közelgő bevezetése. A kutatók szerint komoly kihívóra akadt az e-RMB képében a dollár, de azért közel sem tartunk még ott, hogy azonnal ledöntse az újszerű kínai valuta az évtizedes trónjáról az amerikai pénzt.
A DJBP-vonat, amire Matolcsy már a magyarokat is felültetné
A digitális jegybankpénzről a Makronóm is többször írtunk az elmúlt hónapokban. Megírtuk, hogyan hagyta maga mögött Kína szinte az egész világot a digitális jüan gyors kifejlesztésével, ahogy beszámoltunk arról is, hogy a kínai jegybank egyik vezetője szerint arra kell a digitális jüan, ha valami történne a nagy techcégekkel. Legutóbb pedig kimerítő anyagunkban annak jártunk utána szakértőket és magyarországi kereskedelmi bankokat megkérdezve, hogy milyen esélye van a digitális forint bevezetésének, s hogy ez mivel járna a lakosság és a bankrendszer számára.
A dollár hegemóniája eddig megdönthetetlennek tűnt
Jelenleg egyetlen olyan valuta van a Földön, mely vitathatatlanul világpénznek nevezhető: az amerikai dollár.
– azaz csere-, fizetési és magtakarítási eszközként is rutinszerűen használható és értékmérő szerepe is van a globális színtéren. Az amerikai fizetőeszköz régóta rendelkezik mindezen tulajdonságokkal, s azt, hogy ez így is maradjon, több dolog is garantálja. A kutatás szerint fontos szempont, hogy az USD mögött „a világ legnagyobb és legfejlettebb gazdasága áll”. Továbbá a nyitott és likvid pénzügyi piac a dollár és a dolláreszközök terén biztosítja a rugalmas, minimális költségvonzattal járó tranzakciókat. Emellett a dollár és a dolláreszközök „magas minőségű befektetést képviselnek”, s az sem mellékes, hogy az árutőzsdéken és a nyersanyagok terén világszinten az USD-árazás az elfogadott. S ha mindez nem volna elég, nem szabad elfelejteni, hogy
a dollár olyan mértékben van beágyazódva a nemzetközi rendszerbe, hogy hálózatos jószágként egy kritikus tömeg alatt minden kihívója vert helyzetből indul.
Az, hogy nemzeti valutája egyben világpénz is, számos előnyt biztosít az Egyesült Államok számára. Egyfelől ez teszi lehetővé, hogy az USA rendkívüli mértékben, mégis fenntartható módon adósodjon el. Sőt, a szerzők kiemelik, ez „nemcsak lehetőség, hanem szükséges feltétele is annak, hogy egy gazdaság valutája világpénz lehessen”. Az persze, hogy az USA képes folyamatosan hitelből fogyasztani, a világ többi része számára nem túlságosan hangsúlyos szempont. Ami a nemzetközi hatalmi harcokban ennél sokkal fontosabb, az a dollár hegemóniájából fakadóan az USA megkerülhetetlensége a világszintű pénzügyi infrastruktúrában. Ennek zászlóshajó a SWIFT nemzetközi bankközi fizetési rendszer. Ezáltal az Egyesült Államok gyakorlatilag minden nemzetközi tranzakcióra rálátással rendelkezik – ezt pedig nem félnek kihasználni, ha külpolitikai érdekeik úgy diktálják. A SWIFT-rendszeren keresztül az USA különböző szankciókkal illetheti a neki nem tetsző pénzmozgásokat, mellyel gyakran sújtja például Iránt, Oroszországot, vagy épp Kínát. Persze elméleti lehetőség van a SWIFT-rendszer megkerülésére, de ez a legtöbb kereskedelmi bank fejében meg sem fordul, révén ezzel a megkerülhetetlen amerikai pénzintézetekkel rúgnák össze a port.
Az Új Selyemúton hálózhatja be a világot a digitális jüan
Habár a digitális jüant hivatalosan a hagyományos készpénz kiváltására tervezik bevezetni, valójában a geopolitikai érdekérvényesítése legalább ilyen hangsúlyos szerep lehet. Az e-RMB a centralizált jellegéből fakadóan rálátást enged a kínai jegybanknak minden egyes tranzakcióra – ezt tudva nem nehéz belátni, hogy ha világszerte elterjedne, akkor a SWIFT-rendszerhez hasonló jelentőségű befolyással ruházná fel Kínát. Emellett viszont a digitális jüan használata bizonyos szempontból előnyösebb lenne a felhasználók számára, mint a SWIFT-rendszer, mivel az e-jüan tranzakciók közvetlenül történnek a felek között, azaz nincs szükség a többlépcsős elszámolási infrastruktúrára.
„Ez potenciálisan hatalmas idő- és költségelőnyt jelent a SWIFT hagyományos, bankok hálozatára épülő működéséhez képest”
– jegyzik meg a szerzők. Ha tehát egy ország ki szeretne bújni az amerikai ellenőrzés alól – s nem zavarja, hogy ezt kínai ellenőrzés váltja fel –, akkor igencsak vonzó alternatíva lehet a fizetések digitális jüanban való lebonyolítása.
Az, hogy mely országok lennének azok, melyek elsőként térnének át az e-RMB-re, szoros összefüggésben áll az utóbbi évek kínai megaprojektjével, az Új Selyemúttal. Ennek ugyanis egyik fontos célja a csatlakozó országok pénzügyi integrációja. Ez eddig csak kevéssé valósult meg, révén a kínai finanszírozású projekteket is rendszerint dolláralapú forráskihelyezéssel töréntek. Kína azonban nem fog tudni a végtelenségig dollárban hitelezni: ahogy ugyanis nő a kínai belső fogyasztás, úgy apadnak majd el a kínai dollártartalékok az import növekedése miatt. Ez a szerzők szerint egy újabb okot jelent Kínának, hogy megpróbálja elterjeszteni az Új Selyemút mentén az e-jüant.
A közép- és délkelet-ázsiai országok kiváló terepei lehetnek a digitális jüan elterjesztésének. Egyfelől már egyébként is komoly érdekeltségekkel bírnak itt az olyan kínai (többek közt mobilifizetési szolgáltatást is nyújtó) óriásvállalatok, mint a Tencent vagy az Alipay, akik mellékesen az e-RMN fejlesztésében is együttműködnek a kínai jegybankkal. Emellett ahogy a térségben nő a kínai cégek és a kínai lakosság száma is, így idővel a helyiek számára is praktikus lehet majd áttérni az e-jüan használatára. A szerzők mindehhez hozzáteszik:
elképzelhető, hogy „nem feltétlenül csak választás kérdése lesz” az e-jüan használata,
hanem „Kína gazdasági-hatalmi befolyását kihasználva el is fogja várni” ezt. Ezt a nyomást pedig csak tovább erősítheti majd a Digitális Selyemút előtérbe kerülése.
Ehhez azért Amerikának is lesz egy-két szava
A fentiek ellenére Kína még igen messze áll attól, hogy megalkossa az új világpénzt. A kutatók szerint ehhez Kínának egy olyan gazdasági modellváltást kéne végrehajtania, mely több ponton is fájhat majd neki. Egyrészt a világpénzhez szükséges külső finanszírozási pozíció elérése ellen dolgozik Kína 2015-ös Made in China politikája, mely az importkiváltást helyezi előtérbe. Ezen felül pedig a jelenleg érvényben levő kínai tőkekorlátozások szintén nem a jüan világpénzzé válására hajtják a vizet.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy minden bizonnyal az USA sem fogja karba tett kézzel végignézni, ahogy Kína igyekszik megdönteni pénzügyi hatalmát. A kutatók szerint ehhez az Egyesült Államok leginkább geopolitikai pozícióit és szövetségesei rendszerét használhatja majd. Emellett pedig az is valószínű, ahogy az amerikaiak is mozgósítják majd erőforrásaikat „a gazdaság és a pénzügyi szolgáltatások digitalizációja érdekében”. Ez jelentheti egyrészt a SWIFT-rendszer megerősítését és megújítását is, másrészt az atlanti szövetségen belüli DJBP fejlesztéseket is.
Mindazonáltal,
„a következő évtizedekben Peking digitális valutája lehet az USD legesélyesebb kihívója a világpénz státuszért folytatott versengésben”
– zárják gondolataikat a kutatók.
A teljes kutatást a 68. oldaltól kezdődően itt olvashatják.
Milyen a természetű viszony áll fenn Magyarország, Japán és az Egyesült Államok között? Mennyire erős a woke Japánban? Abe Sinzó miniszterelnök volt tanácsadójával beszélgettünk Japán helyzetéről.
A Wall Street Journal elemzése sokkoló képet fest: a kontinens vezetői ráébredtek, hogy Amerika és Kína már a fejünk felett osztja újra a világot.
A tervek szerint a menetidő kevesebb mint három óra lenne a két főváros között.
Mivel a japán miniszterelnök nem volt hajlandó visszavonni a Kína megtámadására vonatkozó kijelentését, Donald Trumpnak kellett közbelépnie.
Hosszasan játszott az Európai Bizottság a miniszter idegeivel.
Eredményes tárgyaláson van túl Hszi Csin-ping kínai elnökkel.
A miniszterelnökséget vezető miniszter kevesebb mint tíz perc alatt, humoros kiszólásokkal intézte el a Tiszát és az egész baloldalt.
Pozsony szerint nem egyszerű vitáról van szó, hanem egyre keményebb politikai nyomásgyakorlásról.
