Súlyos hibát követnek el Brüsszelben – ez már az Európai Unió létét fenyegeti

Tuzson Bence igazságügyi miniszter olyan folyamatra mutatott rá, amelyen keresztül az Európai Unió önmagát pusztíthatja el.

Az Eurostat adatai alapján sokkal nagyobb mértékben estek vissza a lakossági költések, mint a bevételek a járvány alatt, ez pedig az egekbe repítette a megtakarítási rátát. A kérdés már csak az, hogy milyen tempóban fog a gazdaságra zúdulni a felhalmozott pénztömeg.
Az uniós háztartások megtakarítási rátája évenkénti összehasonlításban 2020 negyedik negyedévében is nagyot nőtt, így 6,6 százalékponttal van magasabban, mint egy évvel korábban – derül ki az Eurostat nemrég közzétett ismertetőjéből. Az ugrás hátterében az áll, hogy a háztartások végső fogyasztási kölsége (HFCE) 7 százalékkal volt kisebb, mint 2019 negyedik negyedévében. Ezzel szemben a bruttó elérhető jövedelem 0,6 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi értékhez – az el nem költött jövedelmet pedig a háztartások megtakarították. Az adatokból az is jól látható, hogy nem csak a negyedik negyedévben, hanem
Az országok szerinti bontásra tekintve látható, hogy közel sem egyformán növekedett a lakossági megtakarítási ráta az egyes tagállamokban. Amíg a listavezető Szlovéniában 20,8 százalékpontos növekedés volt megfigyelhető 2020 negyedik negyedévében, addig a svédeknél és a magyaroknál 4-5 százalékpontos növekedés figyelhető csak meg. A lista utolsó helyán Dánia található, ahol egyedüliként csökkent a háztartások megtakarítási rátája, méghozzá 2,7 százalékponttal.
A mögöttes okok megegyeznek az aggregált uniós adatoknál látottakkal. A legtöbb országban ugyanis nagyarányú visszaesés tapasztalható éves összehasonlításban a költségekben, holott a jövedelem a legtöbb helyen növekedni tudott.
Magyarország sem lóg ki a sorból
A megtakarítási ráta növekedéséről a közelmúltban Nagy Márton miniszterelnöki főtanácsadó, a jegybank korábbi alelnöke is beszélt. Elmondása szerint a pandémia alatt a lakosság megtakarítási rátája akár a 11 százalékot is elérhette, ami a válság előtti 8-9 százalékos rátához képest közel 30 százalékkal magasabb. A békeidőkhöz képest ez éves szinten 500-700 milliárd forintos többletmegtakarítást is jelenthet. Nagy szerint a legnagyobb kérdés ennek fényében az, hogy „ez a szuperlikvid állomány mikor és milyen mértékben mozdul meg”.
A most látott felhalmozás nem példa nélküli a történelemben: az 1870-es évekbeli brit feketehimlő-járvány alatt a szigetországban a lakossági megtakarítások megduplázódtak, a spanyol nátha idején pedig az amerikaiak takarítottak meg rekordösszegeket. Arról ugyanakkor megoszlanak a vélemények, hogy a felhalmozott pénzhalom milyen hatásokat válthat ki a járvány végeztével a gazaságban.
Ez az emberek fokozott óvatosságával magyarázható, mivel így a felhalmozott pénztömeg nem egyszerre árasztja el a gazdaságot, hanem fokozatosan pumpálják vissza azt a fogyasztók, ahogy egyre kevésbé félnek a járvány újbóli visszatérésétől.
Ennek kapcsán azt érdemes viszont megemlíteni, hogy a jelenlegi helyzet annyiban mindenképp más, mint a korábban pusztító járványok esetén volt, hogy a rekordtempóban kifejlesztett vakcináknak hála kicsi arra az esély, hogy elhúzodjon a válság és újabb, az előzőekhez hasonló súlyosságú hullámok sújtsák a lakosságot. Így pedig