Megkongatták a vészharangokat Bécsben: bepánikoltak Mészáros Lőrinc miatt az osztrákok
Komoly kiadásra készül Bécs.
Galla Gábor liftes fiúként kezdte vendéglátós karrierjét, majd meg sem állt a ranglétra legmagasabb fokáig: a Magyar Turisztikai Zrt. vezérigazgatója lett. Nem elégedett meg a felsővezetői pozíciójával, a pénz helyett inkább kihívásokat keresett, ezért kezdett kétéltű buszokat gyártani, amit rajta kívül egy magyar buszgyártó sem mer bevállalni. A kormány innovációs támogatásának köszönhetően új kétéltű buszt talált fel munkatársaival, amelynek licensze után több mint 130 cég érdeklődött a világ minden tájáról. Az innovátor-vállalkozóval készített interjút a Makronóm a kétéltű buszokról, a hazai turizmus helyzetéről és a vállalkozói sikerről.
Egész életét a turizmusban töltötte
Galla Gábor tizenkét évesen kezdett dolgozni az akkori Szabadság Szállodában liftes fiúként. Vendéglátóipari technikumban végzett, majd szakácsként dolgozott a Béke Szállodában és Tihanyban. Elvégezte a Vendéglátóipari Főiskolát, közben egy évet töltött Tanzániában, ahol szállodát igazgatott. Később besorozták a katonasághoz, ahol felszolgált a tiszti étteremben. 1976-ban nagy szerencse érte, felvették az első kelet-európai Hilton Szállodába szobafőnöknek. Hat évet dolgozott a Hiltonnál, majd azt követően számos szálloda igazolta le felsővezetőnek. Karrierje csúcsán a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatója volt, éppen ezért széles rálátása van a hazai turizmus helyzetére. A Makronómnak adott interjúban bemutatja a kétéltű városnézés szépségét, elárulja az üzleti siker receptjét és elmondja véleményét a hazai turizmus helyzetéről.
Mikor és hogyan jött a kétéltű városnézés gondolata, és hogy ezt meg is valósítja?
Amikor a Helia Szállodát építettük 88-89-ben, akkor a tetőről láttam, hogy a Dunaparton van egy sekély, nem kibetonozott terület, ahova könnyen be tudna férni egy kétéltű. Ezt az ötletet húsz évre a fiók aljába temettem, és amikor a Magyar Turizmus Zrt.-től eljöttem, akkor húztam elő újra.
amit egy évig javítottunk, amíg alkalmassá vált a turisták fogadására, és az engedélyeket megkaptuk rá mint városi busz és személyhajó. Végül aztán 2009 szeptember 18-án indultunk el a Riverride budapesti városnézés földön és vízen programmal, amit már 12 éve viszünk.
Pont a nagy pénzügyi válság idején indultak. Nem volt necces?
Mivel a rámpát és a kétéltűt is mi vettük, a spórolt pénzünk elfogyott, ezért százmilliós hitelt kellett felvennünk tíz éves futamidőre. Eleinte euróban volt a hitel, majd, amikor kijött a jegybank 2,5 százalékos forinthitele, akkor átváltottuk arra, mert sokkal kedvezőbb volt a dráguló eurónál. A válságot túléltük és 2019 januárjában fizettük ki az utolsó törlesztőrészletet.
Most a koronavírus válság miatt kellett újabb hitelt felvenniük?
Többféle állami támogatást kellett igénybe vennünk – a Kavosz nulla százalékos hitelét, ami 80 millió forint és két évre szól, illetve a napokban vettünk fel egy szintén nulla százalékos hitelt 10 millió forint értékben, amit kifejezetten a turisztikai ágazat megsegítésére találtak ki, és tíz éves futamidőre szól. Részben azért,
Egyébként nagyon nehéz kétéltűre sofőrt találni, mert egyszerre kell tudniuk buszt és hajót is vezetni, ezért is mindenáron meg akarjuk őket tartani.
Melyik támogatás nyújtotta a legnagyobb segítséget?
A legnagyobb segítséget a Kavosz Széchenyi folyószámla 80 milliós hitele nyújtotta, mert ennek a segítségével tudtuk a járműveinket megtartani, ugyanis attól, hogy nem közlekednek, ugyanúgy fizetni kell utánuk a karbantartást és a biztosítást. Nem szerettük volna abbahagyni az új kétéltű járművek fejlesztését sem.
Nemrégiben kaptak az államtól egy innovációs támogatást is. Ezt a kétéltű fejlesztésére fordították?
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól kaptunk egy több mint 90 millió forintos vissza nem térítendő támogatást, amit az újszerű hajtás- és hűtőrendszer kialakítására és egy prototípus gyártására fordítottunk. A projekt finanszírozásában szerepet vállalt a német partnerünk, a HafenCity RiverBus is. Összesen 180 millió forintból lett kész a fejlesztés, mert
Egyedi innovációról van szó, megkeresték már felvásárlási ajánlatokkal?
Az új fejlesztés iránt, ami a Swimbus 12.01 nevet kapta,
Egyébként nagy álmom, hogy egyszer Velencében is közlekedni fognak a kétéltűink.
Mennyivel kerül többe egy kétéltű busz egy hagyományos busznál?
Legalább annyiba kerül, mint egy busz meg egy hajó együttvéve, tehát jóval drágább a kétéltű.
Hol gyártják jelenleg a Swimbus-okat?
Most egy 450 négyzetméteres csarnokban a Soroksári út közelében, öt kolléga szereli össze a buszokat. Ha találunk megfelelő gyártót, akkor évi 10-15 darabot is tudunk gyártani, és annyit el is tudnánk adni.
Miért nem Magyarországon nyit egy nagy gyártóüzemet és elégíti ki a külföldi keresletet?
Ahhoz nagyon sok pénz kellene, amit jelenleg nem tudunk összegyűjteni.
A magyar buszgyártás mennyire világszínvonalú?
Nem mondanám világszínvonalúnak, sőt még középszerűnek se talán. Valamilyen oknál fogva nem tud talpra állni a hazai buszgyártás az Ikarus halála óta.
főleg mert Törökország és Németország nagy tételben és kiváló minőségben gyárt megfizethető buszokat. Azt hozzá kell tennem, hogy nem vagyok a buszgyártás szakértője, viszont azt látom, hogy nálunk kis tételben gyártanak, illetve amikor a Swimbus-szal felkeresem őket, akkor folyton elhajtanak.
Hogy látja a hazai munkapiacot? A koronavírus súlyosbította a turizmusban a munkaerőhiányt?
Sokan elmentek az építőiparba, fuvarozásba, kiskereskedelmi láncokhoz. Az egyik idegenvezetőnk általános iskolai nyelvtanárnak ment, nem is meri otthagyni azt az állást, ott biztos a fizetése.
Nagyobb hajós cégeknél jellemző, hogy külföldieket is alkalmaznak.
Akkor szükség lehet külföldi munkavállalókra? Szívesen dolgozna velük?
A helyismeret miatt előnyösebb a magyar munkavállaló, a budapesti városnéző hajózásban nem is jellemző a külföldi munkaerő, ők inkább teherhajókon és szállodahajókon vállalnak munkát.
így az irodánkban és a fedélzeten is magyar munkavállalókkal dolgozunk. De egyébként az elvégzett munka minősége számít, így,
Nagyon nehezen, mert minimális bevételünk volt. A tavaly nyár hozott valamennyi nyereséget, de az szinte semmire nem volt elég. Sok pénzt kellett felélnünk, hogy a dolgozóinkat meg tudjuk tartani és a buszgyártást tudjuk folytatni.
Mivel szinte az egész életét a turizmusban töltötte, ráadásul vezetői pozíciókban, ezért széles körben rálát az ágazatra. Hogyan látja, elég az a segítség, amit az állam nyújt a turizmusnak?
Sajnos kevés, több állami támogatás kellene. Ha megnézzük Németországot vagy Ausztriát, ott hozzánk képest nagyobb a belföldi turizmus és erősebb a fizetőképes kereslet, azaz több pénze van az embereknek. Mi Budapesten inkább a külföldi turistákra vagyunk utalva.
A szállodák rendkívül nehéz helyzetben vannak, amelyik nyitva van, az is 5-10 vendéget fogad egy éjszaka, ami valószínűleg a legközvetlenebb munkaerő költségeket sem fedezi. Németországban és Ausztriában a szállodák több ezer eurót kapnak naponta az államtól, hogy fent tudják tartani a minőséget, nálunk nem látok ilyet.
Mikor jöhet a fellendülés?
A következő év második felétől várom a fellendülést. Az idei évet tekintve nem vagyok optimista. Amikor a Magyar Turizmus Zrt.-t vezettem, akkor is voltak háborúk és válságok. Ilyenkor mindig elővettem a statisztikát, ami 1950-től a világ turizmusának alakulását mutatja, és ha nagy távlatban nézzük, akkor a turizmus folyamatosan növekvő iparág –
Egyre nagyobb tömegek vágynak és engedhetik meg maguknak az utazást, ezért nem kell attól félni, hogy a turizmus tartósan hanyatlani fog, csupán a bajokat kell átvészelni.
Jellemzően külföldiek vagy magyarok veszik igénybe a kétéltűs városnézést?
Ha a 2019-es évet nézzük, akkor nyolcvan százalékban külföldiek és húsz százalékban magyarok. Eleinte a külföldiek aránya 90 százalék felett volt, aztán folyamatosan egyre több magyar jött kétéltűzni azért, mert 2015-ben az angol-német élő idegenvezetés mellé bevezettük az azóta 13 nyelven hallható gépi idegenvezetést is, ebben helyet kapott a magyar nyelv is.
Fontos az is, hogy mennyire gördülékeny egy város közlekedése? Előfordulhat, hogy dugóban ragad a városnéző busz?
Azt vettük észre, hogy 2015 óta egyre több autóval találkozunk Budapest útjain, ehhez mindig igyekszünk alkalmazkodni, ahogy a városban tartott útlezárásokhoz, rendezvényekhez is. A gépi idegenvezetés elkészítése azért is volt nehéz feladat, mert van, amikor kibírhatatlan a közlekedési helyzet, van, amikor simán végig tudunk menni az útvonalunkon, ezért néha sok, néha kevés szövegre lenne szükség. Sokat morgunk emiatt, de eddig még mindig hozzászoktunk a helyzethez. Nyilván az utasaink sem szeretnek hosszú ideig araszolni a dugókban, őket érdekes történetekkel igyekszünk szórakoztatni.
Összességében az elmúlt időszakban a budapesti közlekedés jó irányba halad vagy nem?
A RiverRide nem nagyon tudott közlekedni mostanában a járvány miatt, de
Remélem, hogy mire megjönnek a turisták, jobban tudunk majd közlekedni.
Mennyire megfizethető a szolgáltatásuk? Átlagfizetésből élő emberek is megengedhetik maguknak?
A 2019-es árunknál az utasok számára most jóval kedvezőbb a helyzet, jelen pillanatban több, mint ötven százalékkal olcsóbban lehet csobbanni. Volt egy túraútvonalunk, amit már nagyon régen kitaláltunk, de csak most lett lehetőségünk kipróbálni, így a két másfél-kétórás járatunk mellett két rövidített járatunk is van. Itt a szárazföldön is rövidítettünk az úton, és a vízi rész is kevesebb. Viszont így olcsóbban tudjuk adni az utat.
Most a legolcsóbb fizetős jegyünk a 3000 forintos diákjegy a rövidített járatunkra. Nagy az igény a nyugdíjas jegyre is, most gondolkodunk azon, hogy bevezessük-e.
Az a trend, hogy az elmúlt években egyre több magyar veszi igénybe a kétéltűs városnézést, jelezheti a jólét növekedését itthon?
Jelezheti a jólét növekedését, ugyanis
Az átlagbérek növekedésével pedig egyre többen engedhetik meg maguknak a kétéltűs városnézést. Teszünk is azért, hogy megfelelő marketinggel hirdessük a Riverride-ot. A csobbanás egy olyan élmény, amit muszáj az életben legalább egyszer átélni.
Mit szól az EU zöld politikájához a járműveket illetően?
Szabálykövetőek vagyunk, így, ha egy-egy új szabállyal nem is értünk egyet, betartjuk őket, persze közben morgunk is. Ezért aztán
Nagy nemzetközi szállodaláncoknál is dolgozott, megtehette volna, hogy többszörös fizetésért külföldön dolgozik. Miért maradt mégis itthon?
Azért, mert szeretek itthon lenni, és mert a néhai idős szüleimet sem akartam itthon hagyni.
A turizmusban felsővezetőként dolgozott nagyon magas fizetésért, stabil háttere volt, mégis vállalkozni kezdett, sőt, vállalkozóként két válságot is átvészelt. Nem bánta meg, hogy erre a rögös útra lépett?
Amikor alkalmazottként dolgoztam, akkor általában hatévenként váltottam munkát. Többször is feleannyit kerestem az új pozícióban, mint az előzőben – például amikor egy szálloda értékesítési igazgatója voltam, akkor a jövedelmem kétszer akkora volt annak, mint amit utána a Helia Hotel nyitó igazgatójaként kerestem. Vállalkozóként pedig azt akartam bizonyítani magamnak és a családomnak, hogy nem csak mint alkalmazott állom meg a helyem a világban. Amit ebből észre lehet venni, hogy számomra nem a pénz, hanem a kihívás számít.
Optimista a hozzáállása. A fiatalok körében a mémkultúrában elterjedt egy olyan trend, hogy az idős generációt „boomernek” hívják, ezzel utalva az idős generáció naiv optimizmusára. Van valóságalapja a mémnek?
Én ezt rendszeresen megkapom a fiaimtól, hogy túlzottan optimista vagyok, de ezért nem haragszom, mert igazuk van.
Volt olyan időszaka az életemnek, amikor 14-16 órákat dolgoztam egy nap. Úgy gondolom, hogy aki beleteszi a munkát, az lehet nyugodtan optimista, akár naivan is.
Fotók: Swimbus.eu