Liftes fiúból lett a legbátrabb hazai buszgyáros: a világ minden tájáról érdeklődnek a kétéltű magyar busz iránt
2021. június 30. 16:01
Galla Gábor liftes fiúként kezdte vendéglátós karrierjét, majd meg sem állt a ranglétra legmagasabb fokáig: a Magyar Turisztikai Zrt. vezérigazgatója lett. Nem elégedett meg a felsővezetői pozíciójával, a pénz helyett inkább kihívásokat keresett, ezért kezdett kétéltű buszokat gyártani, amit rajta kívül egy magyar buszgyártó sem mer bevállalni. A kormány innovációs támogatásának köszönhetően új kétéltű buszt talált fel munkatársaival, amelynek licensze után több mint 130 cég érdeklődött a világ minden tájáról. Az innovátor-vállalkozóval készített interjút a Makronóm a kétéltű buszokról, a hazai turizmus helyzetéről és a vállalkozói sikerről.
2021. június 30. 16:01
p
12
0
6
Mentés
Egész életét a turizmusban töltötte
Galla Gábor tizenkét évesen kezdett dolgozni az akkori Szabadság Szállodában liftes fiúként. Vendéglátóipari technikumban végzett, majd szakácsként dolgozott a Béke Szállodában és Tihanyban. Elvégezte a Vendéglátóipari Főiskolát, közben egy évet töltött Tanzániában, ahol szállodát igazgatott. Később besorozták a katonasághoz, ahol felszolgált a tiszti étteremben. 1976-ban nagy szerencse érte, felvették az első kelet-európai Hilton Szállodába szobafőnöknek. Hat évet dolgozott a Hiltonnál, majd azt követően számos szálloda igazolta le felsővezetőnek. Karrierje csúcsán a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatója volt, éppen ezért széles rálátása van a hazai turizmus helyzetére. A Makronómnak adott interjúban bemutatja a kétéltű városnézés szépségét, elárulja az üzleti siker receptjét és elmondja véleményét a hazai turizmus helyzetéről.
tizenkét évesen kezdett dolgozni az akkori Szabadság Szállodában liftes fiúként. Vendéglátóipari technikumban végzett, majd szakácsként dolgozott a Béke Szállodában és Tihanyban. Elvégezte a Vendéglátóipari Főiskolát, közben egy évet töltött Tanzániában, ahol szállodát igazgatott. Később besorozták a katonasághoz, ahol felszolgált a tiszti étteremben. 1976-ban nagy szerencse érte, felvették az első kelet-európai Hilton Szállodába szobafőnöknek. Hat évet dolgozott a Hiltonnál, majd azt követően számos szálloda igazolta le felsővezetőnek. Karrierje csúcsán a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatója volt, éppen ezért széles rálátása van a hazai turizmus helyzetére. A Makronómnak adott interjúban bemutatja a kétéltű városnézés szépségét, elárulja az üzleti siker receptjét és elmondja véleményét a hazai turizmus helyzetéről.
Mikor és hogyan jött a kétéltű városnézés gondolata, és hogy ezt meg is valósítja?
Amikor a Helia Szállodát építettük 88-89-ben, akkor a tetőről láttam, hogy a Dunaparton van egy sekély, nem kibetonozott terület, ahova könnyen be tudna férni egy kétéltű. Ezt az ötletet húsz évre a fiók aljába temettem, és amikor a Magyar Turizmus Zrt.-től eljöttem, akkor húztam elő újra.
2008-ban vásároltam egy félkész kétéltűt Máltán,
amit egy évig javítottunk, amíg alkalmassá vált a turisták fogadására, és az engedélyeket megkaptuk rá mint városi busz és személyhajó. Végül aztán 2009 szeptember 18-án indultunk el a Riverride budapesti városnézés földön és vízen programmal, amit már 12 éve viszünk.
Pont a nagy pénzügyi válság idején indultak. Nem volt necces?
Mivel a rámpát és a kétéltűt is mi vettük, a spórolt pénzünk elfogyott, ezért százmilliós hitelt kellett felvennünk tíz éves futamidőre. Eleinte euróban volt a hitel, majd, amikor kijött a jegybank 2,5 százalékos forinthitele, akkor átváltottuk arra, mert sokkal kedvezőbb volt a dráguló eurónál. A válságot túléltük és 2019 januárjában fizettük ki az utolsó törlesztőrészletet.
Most a koronavírus válság miatt kellett újabb hitelt felvenniük?
Többféle állami támogatást kellett igénybe vennünk – a Kavosz nulla százalékos hitelét, ami 80 millió forint és két évre szól, illetve a napokban vettünk fel egy szintén nulla százalékos hitelt 10 millió forint értékben, amit kifejezetten a turisztikai ágazat megsegítésére találtak ki, és tíz éves futamidőre szól. Részben azért,
hogy ne kelljen elküldeni a Riverride dolgozóit, igénybe vettük a bértámogatást is.
Egyébként nagyon nehéz kétéltűre sofőrt találni, mert egyszerre kell tudniuk buszt és hajót is vezetni, ezért is mindenáron meg akarjuk őket tartani.
Melyik támogatás nyújtotta a legnagyobb segítséget?
A legnagyobb segítséget a Kavosz Széchenyi folyószámla 80 milliós hitele nyújtotta, mert ennek a segítségével tudtuk a járműveinket megtartani, ugyanis attól, hogy nem közlekednek, ugyanúgy fizetni kell utánuk a karbantartást és a biztosítást. Nem szerettük volna abbahagyni az új kétéltű járművek fejlesztését sem.
Nemrégiben kaptak az államtól egy innovációs támogatást is. Ezt a kétéltű fejlesztésére fordították?
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól kaptunk egy több mint 90 millió forintos vissza nem térítendő támogatást, amit az újszerű hajtás- és hűtőrendszer kialakítására és egy prototípus gyártására fordítottunk. A projekt finanszírozásában szerepet vállalt a német partnerünk, a HafenCity RiverBus is. Összesen 180 millió forintból lett kész a fejlesztés, mert
annyira komplex és különleges a jármű, hogy semmiféle korábbi tervet nem lehetett felhasználni, hanem minden egyes csavart újra kellett gondolni, így drága volt.
Egyedi innovációról van szó, megkeresték már felvásárlási ajánlatokkal?
Az új fejlesztés iránt, ami a Swimbus 12.01 nevet kapta,
már több mint 130 cég érdeklődött a világ minden tájáról – a többségük a kész járművet szeretné megvásárolni, Olaszország és Oroszország azonban a jármű gyártási technológiáját kívánja megvenni, utóbbival már közel vagyunk a megegyezéshez.
Egyébként nagy álmom, hogy egyszer Velencében is közlekedni fognak a kétéltűink.
Mennyivel kerül többe egy kétéltű busz egy hagyományos busznál?
Legalább annyiba kerül, mint egy busz meg egy hajó együttvéve, tehát jóval drágább a kétéltű.
Hol gyártják jelenleg a Swimbus-okat?
Most egy 450 négyzetméteres csarnokban a Soroksári út közelében, öt kolléga szereli össze a buszokat. Ha találunk megfelelő gyártót, akkor évi 10-15 darabot is tudunk gyártani, és annyit el is tudnánk adni.
A nagy álmom, hogy minden kontinensek eladjam a gyártás licenszét, így fellendülhetne a kétéltűek piaca.
Miért nem Magyarországon nyit egy nagy gyártóüzemet és elégíti ki a külföldi keresletet?
Ahhoz nagyon sok pénz kellene, amit jelenleg nem tudunk összegyűjteni.
Próbálkoztunk az Ikarusszal, a Mosonmagyaróvári autóbuszgyártókkal, a Csaba Metállal, és egyéb buszgyártókkal, de elhajtottak, mert vagy rizikósnak találták a kétéltűk gyártását vagy nem volt megfelelő kapacitásuk, munkaerejük.
A magyar buszgyártás mennyire világszínvonalú?
Nem mondanám világszínvonalúnak, sőt még középszerűnek se talán. Valamilyen oknál fogva nem tud talpra állni a hazai buszgyártás az Ikarus halála óta.
Nem látom, hogy nagy jövője lenne a magyar buszgyártásnak,
főleg mert Törökország és Németország nagy tételben és kiváló minőségben gyárt megfizethető buszokat. Azt hozzá kell tennem, hogy nem vagyok a buszgyártás szakértője, viszont azt látom, hogy nálunk kis tételben gyártanak, illetve amikor a Swimbus-szal felkeresem őket, akkor folyton elhajtanak.
Hogy látja a hazai munkapiacot? A koronavírus súlyosbította a turizmusban a munkaerőhiányt?
Sokan elmentek az építőiparba, fuvarozásba, kiskereskedelmi láncokhoz. Az egyik idegenvezetőnk általános iskolai nyelvtanárnak ment, nem is meri otthagyni azt az állást, ott biztos a fizetése.
Most nagyon nehéz munkaerőt találni vagy visszacsábítani.
Nagyobb hajós cégeknél jellemző, hogy külföldieket is alkalmaznak.
Akkor szükség lehet külföldi munkavállalókra? Szívesen dolgozna velük?
A helyismeret miatt előnyösebb a magyar munkavállaló, a budapesti városnéző hajózásban nem is jellemző a külföldi munkaerő, ők inkább teherhajókon és szállodahajókon vállalnak munkát.
Mi számítunk a magyar utasokra is, akik joggal várják el, hogy Budapesten magyarul beszéljenek velük,
így az irodánkban és a fedélzeten is magyar munkavállalókkal dolgozunk. De egyébként az elvégzett munka minősége számít, így,
ha valaki beszél magyarul, igazából számomra mindegy a származása.
A nyilvánosan elérhető cégadatok szerint a vállalat nettó árbevétele tavaly 204 millió forint, 2019-ben pedig 181 millió forint volt. A cég 1,68 millió forint nyereséggel zárta a 2020-as évet, míg egy évvel korábban 30,55 millió forint volt az adózott eredménye, tehát borzasztóan visszaesett tavaly a nyeresége. Hogy vészelték át az évet?
Nagyon nehezen, mert minimális bevételünk volt. A tavaly nyár hozott valamennyi nyereséget, de az szinte semmire nem volt elég. Sok pénzt kellett felélnünk, hogy a dolgozóinkat meg tudjuk tartani és a buszgyártást tudjuk folytatni.
Legutoljára a katonaság után kellett így összehúznom a nadrágszíjat, amikor gyakornokként 2000 forintot kerestem.
Mivel szinte az egész életét a turizmusban töltötte, ráadásul vezetői pozíciókban, ezért széles körben rálát az ágazatra. Hogyan látja, elég az a segítség, amit az állam nyújt a turizmusnak?
Sajnos kevés, több állami támogatás kellene. Ha megnézzük Németországot vagy Ausztriát, ott hozzánk képest nagyobb a belföldi turizmus és erősebb a fizetőképes kereslet, azaz több pénze van az embereknek. Mi Budapesten inkább a külföldi turistákra vagyunk utalva.
Az is problémát jelent, hogy ha valaki vidékről felutazik Budapestre, estére már haza tud érni, ezért nem vesz ki szobát a fővárosban, és ez látható is a számokon.
A szállodák rendkívül nehéz helyzetben vannak, amelyik nyitva van, az is 5-10 vendéget fogad egy éjszaka, ami valószínűleg a legközvetlenebb munkaerő költségeket sem fedezi. Németországban és Ausztriában a szállodák több ezer eurót kapnak naponta az államtól, hogy fent tudják tartani a minőséget, nálunk nem látok ilyet.
Mikor jöhet a fellendülés?
A következő év második felétől várom a fellendülést. Az idei évet tekintve nem vagyok optimista. Amikor a Magyar Turizmus Zrt.-t vezettem, akkor is voltak háborúk és válságok. Ilyenkor mindig elővettem a statisztikát, ami 1950-től a világ turizmusának alakulását mutatja, és ha nagy távlatban nézzük, akkor a turizmus folyamatosan növekvő iparág –
a viszonylag nagy visszaesések után is fellendülés jön, szinte meredeken erősödik a turizmus a világon.
Egyre nagyobb tömegek vágynak és engedhetik meg maguknak az utazást, ezért nem kell attól félni, hogy a turizmus tartósan hanyatlani fog, csupán a bajokat kell átvészelni.
A következő években a turizmusnak egy új aranykora is eljöhet.
Jellemzően külföldiek vagy magyarok veszik igénybe a kétéltűs városnézést?
Ha a 2019-es évet nézzük, akkor nyolcvan százalékban külföldiek és húsz százalékban magyarok. Eleinte a külföldiek aránya 90 százalék felett volt, aztán folyamatosan egyre több magyar jött kétéltűzni azért, mert 2015-ben az angol-német élő idegenvezetés mellé bevezettük az azóta 13 nyelven hallható gépi idegenvezetést is, ebben helyet kapott a magyar nyelv is.
Fontos az is, hogy mennyire gördülékeny egy város közlekedése? Előfordulhat, hogy dugóban ragad a városnéző busz?
Azt vettük észre, hogy 2015 óta egyre több autóval találkozunk Budapest útjain, ehhez mindig igyekszünk alkalmazkodni, ahogy a városban tartott útlezárásokhoz, rendezvényekhez is. A gépi idegenvezetés elkészítése azért is volt nehéz feladat, mert van, amikor kibírhatatlan a közlekedési helyzet, van, amikor simán végig tudunk menni az útvonalunkon, ezért néha sok, néha kevés szövegre lenne szükség. Sokat morgunk emiatt, de eddig még mindig hozzászoktunk a helyzethez. Nyilván az utasaink sem szeretnek hosszú ideig araszolni a dugókban, őket érdekes történetekkel igyekszünk szórakoztatni.
Összességében az elmúlt időszakban a budapesti közlekedés jó irányba halad vagy nem?
A RiverRide nem nagyon tudott közlekedni mostanában a járvány miatt, de
mint autós azt tudom mondani, hogy szörnyű a közlekedés – sok az autó, keskenyek az utcák.
Remélem, hogy mire megjönnek a turisták, jobban tudunk majd közlekedni.
Mennyire megfizethető a szolgáltatásuk? Átlagfizetésből élő emberek is megengedhetik maguknak?
A 2019-es árunknál az utasok számára most jóval kedvezőbb a helyzet, jelen pillanatban több, mint ötven százalékkal olcsóbban lehet csobbanni. Volt egy túraútvonalunk, amit már nagyon régen kitaláltunk, de csak most lett lehetőségünk kipróbálni, így a két másfél-kétórás járatunk mellett két rövidített járatunk is van. Itt a szárazföldön is rövidítettünk az úton, és a vízi rész is kevesebb. Viszont így olcsóbban tudjuk adni az utat.
Akik eddig nem engedhették meg maguknak, azok is kipróbálhatják a csobbanást.
Most a legolcsóbb fizetős jegyünk a 3000 forintos diákjegy a rövidített járatunkra. Nagy az igény a nyugdíjas jegyre is, most gondolkodunk azon, hogy bevezessük-e.
Az a trend, hogy az elmúlt években egyre több magyar veszi igénybe a kétéltűs városnézést, jelezheti a jólét növekedését itthon?
Jelezheti a jólét növekedését, ugyanis
az elmúlt években a bérszínvonal nagymértékben növekedett.
Az átlagbérek növekedésével pedig egyre többen engedhetik meg maguknak a kétéltűs városnézést. Teszünk is azért, hogy megfelelő marketinggel hirdessük a Riverride-ot. A csobbanás egy olyan élmény, amit muszáj az életben legalább egyszer átélni.
Mit szól az EU zöld politikájához a járműveket illetően?
Szabálykövetőek vagyunk, így, ha egy-egy új szabállyal nem is értünk egyet, betartjuk őket, persze közben morgunk is. Ezért aztán
dolgozunk egy teljesen elektromos kétéltűn, ami szintén egyedülálló lesz a világon.
Nagy nemzetközi szállodaláncoknál is dolgozott, megtehette volna, hogy többszörös fizetésért külföldön dolgozik. Miért maradt mégis itthon?
Azért, mert szeretek itthon lenni, és mert a néhai idős szüleimet sem akartam itthon hagyni.
A turizmusban felsővezetőként dolgozott nagyon magas fizetésért, stabil háttere volt, mégis vállalkozni kezdett, sőt, vállalkozóként két válságot is átvészelt. Nem bánta meg, hogy erre a rögös útra lépett?
Amikor alkalmazottként dolgoztam, akkor általában hatévenként váltottam munkát. Többször is feleannyit kerestem az új pozícióban, mint az előzőben – például amikor egy szálloda értékesítési igazgatója voltam, akkor a jövedelmem kétszer akkora volt annak, mint amit utána a Helia Hotel nyitó igazgatójaként kerestem. Vállalkozóként pedig azt akartam bizonyítani magamnak és a családomnak, hogy nem csak mint alkalmazott állom meg a helyem a világban. Amit ebből észre lehet venni, hogy számomra nem a pénz, hanem a kihívás számít.
Optimista a hozzáállása. A fiatalok körében a mémkultúrában elterjedt egy olyan trend, hogy az idős generációt „boomernek” hívják, ezzel utalva az idős generáció naiv optimizmusára. Van valóságalapja a mémnek?
Én ezt rendszeresen megkapom a fiaimtól, hogy túlzottan optimista vagyok, de ezért nem haragszom, mert igazuk van.
Az a tapasztalatom, hogy aki keményen dolgozik, az elé hiába gördít az élet legyőzhetetlennek tűnő akadályokat, mégis sikerre viszi.
Volt olyan időszaka az életemnek, amikor 14-16 órákat dolgoztam egy nap. Úgy gondolom, hogy aki beleteszi a munkát, az lehet nyugodtan optimista, akár naivan is.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
„Eltűnt a hang!” – mondták neki, hozzátéve, hogy mennyire sajnálják, mert így sajnos nem lehet leadni. Ám ekkor még nem tudták, hogy Ábrahám is rögzítette az elhangzottakat.