Hatalmas ára lehet annak, ha elmaradnak a lakáscélú beruházások, és a vezetők nem tekintik a lakhatást a kritikus infrastruktúra részének. Így ugyanis a magas bérleti díjak miatt lényegesen kevesebb elkölthető pénz marad a lakosságnál, ami a gazdasági fellendülést akadályozza majd. Ugyanakkor a lakáskorszerűsítések elmaradása újabb katasztrófákhoz vezethet, illetve egyre növekvő egészségügyi kiadásokat jelent, ugyanis a korszerűtlen, romos otthonokban élők ápolásra szorulnak egészségtelen életkörülményeik miatt.
Kritikusan mélyülő szakadék
Amennyiben a helyzet nem változik pozitív irányba, úgy ezek mellett tovább mélyül a társadalmi szakadék. Az amerikai lakhatási politika reformok nélkül tovább növeli a faji és vagyoni különbségeket. Az ingatlanfejlesztési piac fellendülése viszont megoldást jelenthet, és képes lenne biztosítani a családok számára az egészséges élethez szükséges jobb lakáskörülményeket. Így tehát a lakhatás minden szempontból kritikus infrastruktúrának tekinthető, és mint ilyen, védelemre, fejlesztésre és befektetésekre szorul.
A cikk szerzője Papp Helga.