Brüsszel elárasztana minket a génmódosított kukoricával, de kerül majd a magyar piacra is belőle?
Az Európai Bizottság zöld utat adott, megkérdeztük az Agrárminisztériumot, ők mit szólnak hozzá.
Az Oxfordi Egyetem Növénytani Tanszékén dolgozó tudósok felfedezték, hogy a paradicsom érése és ezzel együtt színének, valamint állagának változása miként befolyásolható. Mindehhez a plasztidok, azaz kettős lipidmembránnal borított növényi sejtekben jelenlevő organellumok módosítására van szükség.
A gyümölcsök „előállítása” létfontosságú egy növény számára, hiszen ez teszi lehetővé a növekedését. A növények által használt egyik stratégia, hogy biztosítsák gyümölcseik sikerét, az az, hogy színes megjelenést adnak nekik, így az állatok számára vonzó táplálékká válnak. Az ő tevékenységük pedig segít a növény magjainak elszórásában.
A paradicsomban az érési folyamat drámai változásokat eredményez a gyümölcs sejtjeiben található kis organellumokban, a plasztidokban. A tény az, hogy ezek az alkotórészek felelnek a termés színéért. Mindannak ellenére, hogy ezek az alkotóelemek milyen nagy szerepet játszanak a szín kialakításában, sokáig mégsem tudták megfejteni, hogy pontosan miként is vesznek részt az érési folyamatban.
Az Oxfordi Egyetem kutatócsapata viszont most felfedezett egy funkciót, amely a plasztidokban található fehérjét, az SP1-et érinti (ez a fehérje kontrollálja a chloradot, amit még 2019-ben fedeztek fel). Ezek az új fejlemények felfedték milyen fontos szabályozó szerepet töltenek be a plasztidok a paradicsom érése során.
Nemrég a Nature Plants folyóiratban publikált eredmények egy elméleti alapot jelentenek a húsos gyümölcsök érésének módosításához, manipulálásához, ezzel új lehetőséget adva a termények fejlesztéséhez.
Paul Jarvis az Oxfordi Egyetem Növénytani Tanszékének professzora elmondta:
A transzgenikus növények olyan, géntechnológiával módosított (GM) növények, melyek sejtmagjába (genomjába) a géntechnológia molekuláris módszereivel idegen gént (transzgént) juttatnak be, ami integrálódik, működik és öröklődik. Ezekben a csökkentett vagy megemelt szintű SP1 gén kifejtése került a tanulmány középpontjába, melynek során rengeteg technikát használtak, köztük a phenotypingot (a növény tulajdonságainak számszerűsítése), az elektronmikroszkópiát, a génexpressziós analíziseket és a metabolomikát.