A magoncnevelés helyett, amiről korábban naplót vezettem, a múlt évhez hasonlóan idén is a könnyebb utat, a palántavásárlást választottam. Előbbi tevékenység valósággal olyan, mint a gyermeknevelés, a gyenge kis magoncok naponta igénylik a törődést és odafigyelést. Ha így járok el, akkor a palántaláz már február végén kitör rajtam, és a fejlődő növények bűvköre egészen szeptemberig fogva tart. Ezúttal magaságyást is készítettünk nekik, s amint arra az utóbbi esztendőkben rászoktam, egy-egy „vakon nőtt”, tehát magról kelt példányt is megőriztem. Ezek mindenkor a legegészségesebb, legellenállóbb tövekké fejlődnek, mintha csak a Szentlélek vezetné őket a napsütéses ég felé.