Hogyan változhat az európai vegyipar jövőképe 2030-ig?

A vegyipar 50 éve

Az 1980-as évek közepe óta a globális vegyipar évente 7 százalékkal nőtt, és 2010-ben ez a növekedés elérte a 2,4 billió eurót. Az utóbbi két évtizedben a növekedés nagyobb részét Ázsia tudhatja magáénak, mely a vegyipar globális értékesítésének csaknem a felét adja. Ez az arány pedig, ha az eddigi tendenciák folytatódnak, 2030-ra eléri a kétharmadot is. Eközben a lassuló növekedés és a fokozódó termelékenység miatt az ágazatban addigra a munkahelyek 30 százaléka megszűnhet. Az európai vegyipar képviselőinek meg kell védeniük a hazai piacaikat, innovatívnak kell lenniük és értékálló növekedést kell elérniük, valamint törekedniük kell az erőteljesebb jelenlétre az ázsiai piacokon, ahol versenyképesnek kell mutatkozniuk a helyi szereplőkkel szemben. 

Különböző tendenciák, eltérő lehetőségek

A világ népességének több mint fele Ázsiában él. Ezen kívül világszerte egyre többen költöznek városokba, de az urbanizáció sehol sem olyan gyors és intenzív, mint Ázsiában, főleg Kínában. A fogyasztás és a felhalmozás növekedésével egyenesen arányosan emelkedik a fogyasztói vásárlóerő, többek között a vegyiáruk piacán is. Ezt a növekedési potenciált Európa meg sem tudja közelíteni a saját telített piacával, tehát kénytelenek az európai szereplők is Ázsia irányába terjeszkedni. Így a globális piac a vegyiparban keleti irányba mozog, és a legnagyobb piaci szereplők legalább fele már az ázsiai vagy a közel-keleti régióból származik. 

Kiszámíthatóságot várnak a piaci szereplők

Az elemzők nem számítanak hirtelen kapacitásváltozásokra a vegyiparban. Hiszen a vegyszereket nagyrészt alapvető szükségletek kielégítésére használják, például építéshez, ruházathoz vagy a mezőgazdaságban. Az olyan speciális termékek, mint az akkumulátorok és a nanotechnológia, bár várhatóan drámai módon meg fogják változtatni az eddigi értékláncokat, de nem fogják jelentősen befolyásolni a kereslet általános képét. Számítani lehet technológiai mérföldkövekre a következő években, akár a biotechnológia vagy az üzemanyagcellák területén, és várható új speciális anyagok és technikai megoldások felfedezése is a vegyiparban.

A legfontosabb tényezők a pozíciószerzésnél

2030-ig, de valójában már most is, három erő vezérli a globális versenykörnyezetet ebben a szektorban. Ezek, a pozíciók változása és alakulása a versenyben, az értékláncok kelet felé tolódása, valamint a növekvő gazdasági destabilizáció és ár ingadozás. A pozíciók alakulása várhatóan az ázsiai szereplők erősödését fogja mutatni, és az előrejelzések szerint az olyan, állam által ellenőrzött óriások, mint a Sinopec, a ChemChina és a PetroChina a csúcsra törnek. A korábbi jelentős szereplők közül pedig a legtöbben kiszorulnak a vegyipar élvonalából. 

Az olyan kulcsfontosságú piacok, mint az autóipar, az építőipar és a cellulózgyártás mind növekedést fog produkálni Ázsiában, ami elképesztő mértékben növeli majd a helyi keresletet a vegyipar termékei iránt. Ennek következtében az olyan globális vállalatok, mint a General Electric, a General Motors vagy a Boeing, kelet felé igyekeznek majd, és az ázsiai és közel-keleti régióba irányítják a kutatás-fejlesztési tevékenységüket. 

Az elmúlt években az emberek egyre könnyebben utazhattak, kommunikálhattak és üzletelhettek egymással nemzetközi szinten, ezért a piacok és a vállalkozások közötti kapcsolatok, és így a kölcsönös függőség, fokozódott. Ezáltal viszont, ahogyan azt az elmúlt egy év is mutatja, a világgazdaság fogékonyabbá vált a válságokra, így sebezhetőbbé váltak a szereplők. Mivel összességében minden szereplő kapcsolódik a többihez, nem tekinthető egyetlen cég vagy ország sem független, elszigetelt egységnek. Ezen okból minden vállalati stratégia kidolgozásánál fontos feladat számolni az olyan leselkedő veszélyekkel, mint az öregedő társadalmak, a természeti katasztrófák és katonai konfliktusok elől menekülő milliók, vagy újabb világjárványok. 

Az állami beavatkozás jelentősen torzíthatja a versenyt

A gyorsan növekvő feltörekvő piacokon várhatóan egyre nagyobb befolyása lesz az állam által ellenőrzött vállalatoknak. Ez a klasszikus nyersanyagár-elmélet szerint alacsonyabb árakhoz vezethet, hiszen az állam által ellenőrzött cégek céljai túlmutatnak a profit maximalizálásán. Számukra legalább annyira fontos lesz a foglalkoztatás fenntartása, a piaci részesedés növelése és a hazai piac kiszolgálása. Amennyiben pedig ezek a szereplők a mennyiséget helyezik előtérbe az árral szemben, az akár előállítási költség alatti árakhoz is vezethet. Ennek hatására a többi piaci szereplő arra kényszerülhet, hogy csökkentett haszonkulcsot alkalmazzon. Fontos kérdés tehát, hogy a feltörekvő piaci szereplők hogyan fogják felhasználni az árképzést a stratégiai céljaik elérésének érdekében. 

Alapanyag tendenciák alakulása

Az előrejelzések szerint 2030-ig nem lesz hiány olajból vagy gázból származó karbon alapanyagokban, és a kutatás-fejlesztési törekvéseknek köszönhetően a bio alapanyagok is számos lehetőséget nyújtanak. Bizonyos technológiai fejlemények utat nyitottak továbbá a palagáz fejlesztések számára is Észak-Amerikában. Ezáltal az USA biztosítottnak látja az alapanyag-ellátást a következő évtizedekben. Az etilén olyan kiemelkedően fontos vegyi anyagok alapja, mint a polietilén, az etilén-oxid, az etilén-glikol, az etilén-diklorid és a vinil-klorid monomer. Az etán és a cseppfolyós földgáz megnövekedett hozzáférhetősége, az előrejelzések szerint, negatívan hat a speciális vegyipari termékekre, amelyek például propilént és butadiént használnak alapanyagként. Ugyanis így a krakkolók gyakran kevesebb benzint használnak, ezáltal termékkeverékük gyakran a propilén (C3), a butadién (C4) és a benzol (C6) hátrányára változik, ami a kínálat csökkenését és az árak emelkedését eredményezi. A propilénellátás nehézkessé válhat, mivel az etán kevesebb propilénmonomer alapanyagot eredményez, mint a nyersolaj-alapú benzin. 

A palagáz még komoly lehetőségeket rejt magában

Azonban az észak-amerikai petrolkémiai ipar nem csak a palagáz kitermelésből származó etán értékesítési lehetőségét jelenti, hanem hozzáférést is biztosít további földgáz készletekhez, így egyes piacok átállhatnak a korábbi import helyett a cseppfolyósított földgáz (LPG) exportjára. Ennek hatására a propilén gyártása várhatóan növekszik, és bár a butadién és a butilének előállítása még nem elég fejlett, ezeknek a piacán is várható fellendülés. Ez segíthet a C3 és C4 molekulák előállításának veszteségeit csökkenteni, és így az Egyesült Államok versenyképes környezetté válhat ezen vegyipari alapanyagok előállítása terén. 

Jelenleg Európában a krakkolók 74 százaléka benzinnel működik, mert csak viszonylag kis mennyiségű etán áll rendelkezésre az Északi-tengernél. A szakemberek szerint azonban Európában is jelentős palagáz lelőhelyek találhatóak, bár ezek feltárása és kitermelése még várat magára. Anglia már tett próbálkozásokat, egyelőre kevés sikerrel, Németország pedig úgy tűnik, nincs a szerencsések között. Feltehetően Lengyelország és Franciaország a leggazdagabb palagázban. De egyelőre nem valószínű, hogy az európai krakkolók új nyersanyagra álljanak át, vagy jelentősen változtassanak termékkeverékeiken. Hosszabb távon persze nagyfokú motiváció lehet az átalakításra, hogy az Egyesült Államok és a Közel-Kelet petrolkémiai szereplői hosszútávú export célpontnak tekintsék Európát. 

Kína és India önellátásra törekszik

A szénhidrogén alapanyagok elegendő mennyisége ellenére a vegyipari vállalatok jelentős ingadozásokat fognak tapasztalni a nyersanyagárakban, a kereslet alakulásában, az olaj- és gázár változásai és különböző spekulációk miatt. Ezt a bizonytalanságot tovább növeli az iparág irányának változása is. Kína gyorsan fejleszti a kapacitásait, és egyre inkább képes kielégíteni a helyi keresletet saját forrásokból. Ezért, ha a tendenciák folytatódnak, a polimerek kínai importja folyamatosan csökkenhet, sőt, bármikor bekövetkezhet, hogy Kína importőrből exportőrré lép elő a piacon. India is jelezte, hogy szintén önellátásra törekszik polimerek tekintetében, és védeni kívánja piacát az olcsó import termékektől. Így viszont Európa válhat az üzembezárások fő helyszínévé, de ezzel együtt Korea is nyomás alá kerülhet. Amennyiben az ázsiai piacok bezárnak az import előtt, akkor az így megmaradt kapacitásokat Európába és a NAFTA régiókba irányíthatják át, ami hatalmas és gyors árversenyt okozhat. 

Terjeszkedési lehetőségek

A menekülési utat a tengerentúli piacok jelenthetik. A NAFTA-országok (Egyesül Államok, Kanada és Mexikó) vonzóak lehetnek, mivel nagy, homogén piacot jelentenek, ahol tisztességes versenyre számíthatnak a szereplők, bár a növekedési kilátások Európához hasonlóak. Ázsia többi része, Kínán és Indián kívül, viszonylag széttagolt és erős verseny jellemzi őket, így kevésbé lehetnek vonzóak, mint a NAFTA-országok. De azért nem érdemes Indonéziát, Dél-Koreát, Szingapúrt, Malajziát vagy Vietnámot teljesen kihagyni a fejlődési stratégiákból, hiszen hatalmas előnyük a gazdagi növekedésük gyors üteme. A legkevésbé kecsegtető piacokat Japán és Latin-Amerika jelenti, mivel sem méretük, sem növekedési potenciáljuk nem ígér kedvező lehetőségeket. 

A sikeres stratégia kulcsa

Európában, Japánban és a NAFTA-országokban a vegyipari vállalatok stratégiája a hagyományos telített piacok működésének fenntartását célozza, miközben természetesen törekszenek a többi régióban rejlő növekedési lehetőségek feltárására is. Ezzel szemben a feltörekvő országok szereplői számára a gyors növekedés sikeres kezelése jelent majd kihívást, amely érettebb szervezeti formákat és struktúrákat, illetve a folyamatok optimalizálását és a rendszerek finomhangolását is megköveteli. A sikeres európai vegyipari vállalatok a terjeszkedésre, a globális hozzáférhetőségre, az innovációra és a munkaerő folyamatos képzésére koncentrálnak. Készen állnak egyedi cselekvési terveket készíteni, ügyelve az európai piac védelmére, a növekedési platformok fejlesztésére és az ázsiai növekedésben való részvétel lehetőségeinek megteremtésére. 

Az európai piac védelme

Az európai szereplők számára a legfontosabb feladat, hogy megfelelő szövetségeseket találjanak, és velük olyan ipari értékláncokat hozzanak létre, melyek így nem fognak áthelyeződni Ázsiába. A regionális vagy helyi termelés számos előnnyel bírhat, ami felülmúlhatja az ázsiai termelés előnyeit, hiszen az ügyfelek közel vannak, emiatt a logisztikai költségek alacsonyabbak és a gyakran változó vásárlói, vagy esetleges egyedi, igényekre gyorsan tudnak reagálni a gyártók. A vállalatoknak nagy segítséget jelent a támogató európai szabályozási környezet is. Fontos feladat azonban a megfelelő üzleti modell kiválasztása, valamint a versenyelőny megőrzése olyan területeken, mint az innováció és a menedzsment, melyek gyakran a piaci dinamika és a technológiai fejlődés fő inspirálói. 

Innováció és szaktudás Európában

Nemzetközi szinten a sikeres üzleti modellek meghatározó eleme lesz a speciális szakemberek foglalkoztatása és az integrációs készség. Az európai cégek számára emellett különösen fontos, hogy úttörő szerepet vállaljanak az innovatív termékek fejlesztésében. A hangsúly a globális trendekhez igazodó találmányokon van, mert ezek fogják a jövőbeli növekedési platformokat generálni. Ilyen innovatív területek az alternatív alapanyagok és energiaforrások, a hatékonyabb energiatárolás, az intelligens anyagok és a táplálkozás. 

A fejlesztésekbe érdemes fektetni

A termékinnovációban rengeteg lehetőség rejtőzik, amit az európai gyártóknak igyekezni kell kiaknázni, hiszen ezáltal lesz lehetőségük a versenyben maradásra. Például a vegyipari termékek meghatározzák az autó akkumulátorok költségeit, teljesítményét és biztonságát. A vegyi anyagok fejlődése kritikus fontosságú a lítium-alapú akkumulátorok piacán, ugyanis az autóipar egyre inkább az elektromos járművek irányába fordul. De a második generációs bioüzemanyagok területén is számos vegyi és biokémiai innováció várat még magára. Ezek az újítások segíthetnek a vegyipar szereplőinek, hogy egyszerű beszállítóból egy nélkülözhetetlenebb elemmé lépjenek elő az ipari értékláncokban. 

A kémiai megoldások mellett olyan területekre is érdemes hangsúlyt fektetni, mint például a termékek súlyának csökkentése. Ezen a téren számos lehetőséget rejt a szénszálas technológia, melynek köszönhetően akár jelentősen csökkenthetőek lennének a szállítási költségek. Az épületek megfelelő szigetelésével egyrészt szintén megtakarításokra lehet számítani, másrészt csökkenteni lehet a vállalat szén-dioxid kibocsátását, ezzel mérsékelve annak ökológiai lábnyomát. Szinte még kiaknázatlan lehetőség a költségek visszaszorítására az úgynevezett városi bányászat, azaz az értékes nyersanyagok visszanyerése, melyek a gombamód szaporodó és terjeszkedő metropoliszokban nemcsak, hogy kiaknázatlanul hevernek, hanem szemétként szennyezik a környezetet. 

A siker ágazatok jelenthetik a belépőt

Mivel az ázsiai régió gazdasági fejlődésének mértékét a világ egyetlen másik régiója sem tudja, még csak meg közelíteni sem, a telített piacok szereplőinek érdemes az Ázsiában jelentős iparágakkal keresni a kapcsolatot és az együttműködést. Tehát annak van nagyobb esélye a sikerre, aki a fogyasztási cikkek, a textilipar, az autóipar, az építőipar, az ipari berendezések, az élelmiszeripar vagy a mezőgazdaság területéhez kapcsolja tevékenységét. Emellett az európai vegyipari vállalatok növekedési lehetőségei közé tartozik a helyi termékek fejlesztése, a keleti szereplőkkel való együttműködés, a know-how átadás, a helyi értékesítési stratégiák kidolgozása és a kínálat specializálása a helyi egyedi igények alapján. 

Kínán kívül is van élet a vegyiparban

Bár Ázsia vonzó terjeszkedési lehetőséget kínál, mégsem érdemes fejvesztve rohanni és meghódítani a keleti piacokat. Érdemes inkább körültekintően megválasztani a vállalati stratégiát, hiszen Kína ugyan vonzó potenciállal rendelkezik, de több kockázatot is figyelembe kell venni a piacra lépés előtt. Számolni kell a növekvő munkaerőköltségekkel, az árérzékenységgel, a környezeti kihívásokkal, a fenyegető ingatlanbuborékkal, a bürökráciával és a szellemi tulajdon védelmének hiányosságaival. Ezek a tényezők jelentősen befolyásolják a beruházásokat és ellensúlyozzák a nyilvánvaló előnyöket. 

Kínán és Indián kívül vannak, talán kevésbé vonzó, mégis biztonságosabb területek. Indonézia, Malajzia, Dél-Korea vagy Vietnám szintén jelentős ázsiai piacok. De ott van Európában Törökország, vagy a NAFTA régióban Mexikó, melyek szintén kedvező demográfiai jellemzőkkel bíró, üzleti szempontból kedvező környezettel rendelkező piacok, képzett munkavállalókkal. Hasonló fejlesztési potenciál van Chilében, Kolumbiában és Dél-Afrikában. Ezekbe a feltörekvő piacokba érdemes hosszútávon befektetni, mind a kockázatok kiegyenlítése, mind az országok gazdasági előnyeinek kiaknázása érdekében. 

Más ország, más igények

A globális vegyipari szereplők számára az igazi kihívás az lesz, hogy olyan irányítási struktúrákat hozzanak létre, amelyek képesek a különböző kultúrák egyedi igényeit kielégíteni, és az adottságait is ki tudják aknázni. Eközben pedig a teljes hasonulás helyett igyekezniük kell megőrizni a hagyományos erősségeiket, mint például az innováció és a kiváló márkaérték. De ezek az erősségek csak akkor jelentenek valódi előnyt, ha közben a többi dimenzióban is teljesíteni tudják a helyi versenytársak által nyújtott színvonalat. 

Szükség van támogató környezetre is

Az európai vállalatok sikeréhez szükség van az érdekeltek szélesebb körének a támogatására is. Fontos például, hogy a külső érdekelt felek is támogató közeget teremtsenek a tudomány és az ipar számára, hogy átfogó innovációk valósulhassanak meg, miképpen a feldolgozóipar szélesebb körben váljon elfogadottá. Ezek a külső szereplők abban is érdekeltek, hogy egyenlő versenyfeltételek mellett működhessenek a cégek. Ösztönözni kell tehát a tisztességes versenyt, támogatni az új, növekvő iparágakban folytatott kutatásokat, az Európai Unió országai és a többi régió közötti egészségesebb egyensúly megteremtését, valamint az ésszerű engedélyezési követelmények és folyamatok bevezetését. Ezek mellett szükség van a képzési színvonal egységesítésére és emelésére, melyhez elengedhetetlen a magas színvonalú vegyipari oktatási programok, mérnöki képzések és átgondolt szakmai oktatási rendszerek kialakítása. 

A vajszívű vezetők nem a vegyiparba valók

A jövő vezetői a vegyipar területén jelentős kihívásokkal kell, hogy szembenézzenek. Stratégiáik kidolgozásánál számítaniuk kell a globális recesszió és a gazdasági ingadozás okozta bizonytalanságok nehézségeire, természeti katasztrófák, járványok vagy terrortámadások okozta vészhelyzetekre. Ezeken kívül figyelembe kell venni a demográfiai változásokat, vagy a természeti erőforrások kimerülésének lehetőségét is. Egy bizonytalan helyzetben, ingatag gazdaságban a váratlan változásokra adott gyors reakció kulcsfontosságú. Aki időben cselekszik, az képes megragadni a kínálkozó lehetőségeket, és alkalma nyílik felkészülni az esetleges visszaesésre. A hagyományos stratégiai tervezés ma már nem elegendő. A vezetőknek több szinten, minden lehetőségre felkészülten kell nagy rugalmasságot nyújtani, hiszen ez fogja meghatározni, hogy felfelé segítik, vagy lefelé taszítják az ágazati struktúrában vállalatukat. 

A cikk szerzője Papp Helga.