Az idősek halálára alapozott a Momentum és a Tisza Párt (VIDEÓ)
Minden jel szerint több baloldali párt is az idős kormánypárti szavazók fogyatkozására építi a stratégiáját.
Egy friss kutatás részletesen feltárta, milyen drasztikus hatásai voltak a magyar munkaerőpiacon a koronavírus-járvány első hullámának. A kutatók megállapításai szerint a járvány gazdaságai hatásai társadalmilag egyenlőtlenek voltak, s a távmunka sem terjedt el olyan mértékben, mint azt sokan gondolják. A Makronóm szemléje.
Az mára már közismert – s szinte mindenki a saját környezetében is tapasztalhatta –, hogy a koronavírus-járvány első hulláma és az annak megfékezésére hozott lezárások durva csapásként érték a gazdaságot. A gyárak egy része leállt, az üzletek bezártak vagy rövidítették a nyitvatartásukat, s dolgozók tömegei kényszerültek vissza otthonaikba. Köllő János és Reizer Balázs friss kutatása pedig az elérhető adatok részletes elemzésével arra világított rá, hogy az eddigi elképzeléseinknél is súlyosabb lehetett a tavalyi visszaesés. A válság ráadásul nem is mindenkit egyenlően érintett: a kutatók szerint „a társadalomnak azok a tagjai tudtak jobban alkalmazkodni a válsághoz, akik már a válság előtt is jobb helyzetben voltak”.
A járvány a KSH dolgát is megnehezítette
A kutatók írásukban kiemelték, hogy az elemzés elkészítése során komoly módszertani nehézségekbe is beleütköztek. A probléma az volt, hogy amíg „békeidőben” majdnem ötvenezer háztartásból áll a minta, amin a Központi Statisztikai Hivatal a munkerő-felmérést végzi, addig ez a járvány alatt a nem várt lemorzsolódás miatt negyvenezer háztartásra süllyedt. Ez a jelenség persze statisztikai eszközökkel többnyire kezelhető, a szerzők ugyanakkor óva intettek attól, hogy a nem túlzottan nagymértékű változásoknak aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonítsunk.
Hiába jók a foglalkoztatási adatok, a valós visszaesés sokkal nagyobb lehetett
Ami az aggregált foglalkoztatási adatokat illeti, a kutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy bár a foglalkoztatás tradicionális számítási módja szerint az április–júniusi foglalkoztatási adatok csak 2,8 százalékponttal csökkentek a januári-februári adatokhoz képest, ez mégsem ad teljes képet. Ebbe ugyanis beleszámítanak azok is, akiknek bár van munkahelye, a kérdezést megelőző egy hétben egyetlen órát sem dolgoztak. Ez „békeidőben” nem jelent gondot, hiszen kiszűri például a vakációs hullámok okozta torzításokat. Ugyanakkor jelen esetben érdemes figyelembe venni, mivel bár a foglalkoztatottak száma csak 58 ezer fővel esett vissza 2020 első negyedévéről a másodikra, addig
Az így számolt visszaesés 5,7 százalékpontos, a teljes munkaidős foglalkoztatás naptárhatással kiigazított visszaesése pedig ennél is magasabb, 6,6 százalékpontos. A kutatók ennek kapcsán rámutattak:
akkor ugyanis a legalább egy órát dolgozók száma mindössze 2,6 százalékponttal esett vissza.
Válságálló volt a magyar gazdaság, de ebből a háztartások keveset éreztek
Ahogy korábbi elemzésünkben írtuk, az Régiók Európai Bizottsága kutatása szerint a magyar régiók válságállóság tekintetében az EU élmezőnyében végeztek. Ugyanakkor ahogy akkor is kiemeltük, valószínűsíthetően leginkább a magyar gazdaság szerkezete és az első hullám enyhe lefutása volt az, ami miatt válságállónak bizonyult a magyar gazdaság – így pedig bizonytalan, hogy a második illetve harmadik hullámra vonatkozó statisztikákban is ilyen előkelő helyet vív-e majd ki magának Magyarország.
Az Interreg Central Europe program elemzői ezzel szemben arra mutattak rá, hogy bár makroszinten valóban válságállónak bizonyult a magyar gazdaság, azonban a háztartások szintjén ez mégsem csapódott le feltétlenül pozitívan. Az adatok szerint a közép-kelet-európai régióban Magyarországon és Lengyelországban számoltak be a legtöbben arról, hogy az első hullám ideje alatt romlott az anyagi helyzetük. Amíg Ausztriában és Németországban ez az adat csupán 30 százalék körül mozog, addig nálunk megközelíti, a lengyeleknél pedig meg is haladja az 50 százalékot.
A válság nem egyenlően csapott oda mindenkinek
A foglalkoztatás csökkenését nem egyenlően szenvedték el a különböző társadalmi csoportok. Akiket ez a veszély leginkább fenyegetett, azok a fiatalok, a pályakezdők és az érettségivel nem rendelkezők voltak. Emellett kiemelendő, hogy a nők foglalkoztatása a férfiakénál nagyobb mértékben csökkent, s az iskoláskorú gyermeket nevelők is hátrányba kerültek a 0–6 éves gyereket nevelőkkel szemben – vélhetően a digitális oktatásra való átállás okozta nehézségek miatt.
Az állásvesztés esélye az első hullám során ötszörösére emelkedett, de ez sem egyenlően jelentkezett az összes munkáltatói szektor között. A kutatás szerint a kisvállalkozóknál, az 1–10 fős cégeknél, az összeszerelő és gépkezelő munkakörben, valamint a járműgyártásban és a szolgáltatási szektorban dolgozókat érintette legerősebben az állásvesztés esélyének növekedése.
A kutatók emellett azt is kiemelték, hogy
A sajtóvisszhang ellenére közel sem szólt akkorát a távmunka, mint azt sokan gondolják
Ahogy korábbi elemzésünkben rámutattunk, bár a tavalyi évben valóban megugrott az otthonról dolgozók száma, a munkavállalók elsöprő többsége ennek ellenére még mindig bejár munkahelyére, s nem valószínű, hogy a közeljövőben eltűnnének a személyes jelenlétet igénylő állások.
Az összes foglalkoztatott nézve a távmunkát végzők aránya 10 százalék felé ugrott a járványt megelőző nagyjából 2 százalékos értékről. Az egyetemi diplomások körében ez az arány közelítőleg 50 százalék, s ahogy csökken a munkavállalók képzettsége, úgy csökken a távmunkát végzők aránya is: a főiskolát végzettek egyharmada, az érettségizettek egytizede, az érettségivel nem rendelkezőknek pedig kevesebb mint két százaléka végzett a vizsgált időszakban távmunkát. Mindezek alapján pedig a válság – hiába tűnhetett teljesen újszerűnek – a legtöbbek számára pontosan olyan következményekkel járt, mint a „hagyományos” gazdasági válságok.
Nem csak a munkavállalók, hanem a munkáltatók is megsínylették az első hullámot
A kutatás adatai szerint megdöbbentő mértékben, 30 százalékkal esett vissza a cégek összesített árbevétele tavaly tavasszal, és bár a kezdeti sokk után növekedésnek indultak a számok, még nyárra sem érték el a járvány előtti szintet.
míg például a külföldi, exportáló vállalatok visszaesése nagyobb mértékű volt, de lényegesen rövidebb ideig tartott, addig a belföldi vállalatok mérsékeltebben estek vissza, viszont csak lassan tudtak visszakapaszkodni. Az ugyanakkor a cégek adatait vizsgálva is megjelenik, hogy a főként diplomás munkavállalókat foglalkoztatók sokkal inkább át tudtak állni a távmunkára, s így kisebb hatással volt rájuk a járvány.
Címlap: MTI/Balogh Zoltán