Ausztrália leggazdagabb üzletembereinek egy része már felismerte ezt a potenciált és igyekszik is vele gazdálkodni. Mike Cannon-Brookes és Andrew Forrest azon a terven dolgozik, hogy 10 GW napenergiát és több mint 20 GWh akkumulátor tárolót szállítson az északi területen, hogy ellássa Szingapúrt és a szomszédos országokat. Az avatott szemek úgy látják, hogy a kiszolgálható kör tovább szélesedik majd.
A Forrest nagy elképzelést követ egy legfeljebb 1000 GW-os zöld hidrogén-gazdaság kiépítéséért, beleértve a 40 GW-ot is a Pilbarában, ahol egy másik konzorcium egy 26 GW-os szél- és napenergia-létesítmény kifejlesztését tervezi hasonló célokkal a zöld energia vagy a zöld acél és más egyéb termékek exportjára.
A napenergia költségei az elmúlt évtizedben drámai módon csökkentek (körülbelül 90 százalék), a hatékonyság és a gyártás új fejlesztéseinek eredményeként további csökkenés várható. Az olcsó napenergia csaknem egy évtizeddel ezelőtt már verte a magas költségű szenet, néhány évvel ezelőtt az olcsó napenergia alacsony költségű szenet gyűrte maga alá, és további három éven belül még a magas költségű napenergia is legyőzte az alacsony költségű szenet.
A szél- és napenergiára való áttérés három legfőbb akadálya a megfelelő technika, a kiépítéssel járó nehézségek, továbbá a gazdasági indokok, hogy az építés financiálisan nem kifizetődő, túl drága, végül pedig a politikai nézet és érdek különbségek. Az első két akadály egyértelműen látszik, hogy már megdőlt. Az utolsó megmarad a „fontos emberek”, például a meglévő érdekek és a konzervatív média hatalmának köszönhetően. Ez pedig a tiszta energiára való áttérés korai szakaszának gyorsasága és sikere ellenére még Ausztráliában is különösen akadályozó probléma.
A cikk szerzője Szalga Bogi.