A Kaliforniában zajló hajléktalansági válságot San Francisco városa éli meg a legrosszabbul. A polgármester ezért három sátorváros emelését kezdeményezte mintegy 300 hajléktalan elszállásolására.
Problémát jelent azonban, hogy a város a jelentős deficittel küzd és nem kap központi támogatást a programra, így azt a saját kasszájukból kell megfinanszírozniuk.
A sátrak mellett étkezést, higiéniai szolgáltatásokat és rendőri védelmet biztosítanak
A költségek egy éjszakára sátranként 190 dollárt jelentenek, ami magába foglalja a 24 órás rendőri védelmet, fürdőszobákat és a napi 3 étkezést is. A költségek magasak, de még mindig olcsóbb lenne, mint a szállodai program napi költsége, melynek keretein belül több, mint 2000 hajléktalant szállásoltak el szállodai szobákban. A program költsége 18 millió dollárba került volna havonta, de a központi visszatérítésnek köszönhetően az összeg évi 3 millió dollárra csökkent.
Az elhatározás, hogy a program minden résztvevőjét elszállásolják, ami lássuk be, nem kis feladat tekintve, hogy több mint 2000 emberről van szó.
San Francisco körülbelül 6400 lakost tekint hajléktalannak, ebben a számban nincsek benne, akik autójukban élnek vagy, az ideiglenes menedékhelyekről ismerősökhöz, barátokhoz mennek, hogy ott hajtsák álomra fejüket.
San Francisco lényegében kénytelen volt elfogadni a sátorváros ötletét, hiszen a korlátozások miatt az összes hajléktalanszállót bezárták. Azonban a városi tanács tagjai is kritikusan állnak a programhoz, hiszen központi támogatás nélkül aligha lehet hosszú távon fenntartani a “várost”.
A cikk szerzője Pál Fanni