Az eszköz kisebb, mint egy katicabogár, és tartalmaz egy oxigénérzékelő filmet, egy mikroLED-et és egy optikai szűrőt, melyek együttesen képesek érzékelni a környező szövet oxigénszintjét. A begyűjtött információkat pedig ultrahangos hullámokkal továbbítja egy külső eszközre. Így olyan helyekről is képesek adatokat nyerni, amihez más módon nem férnének hozzá.
A tanulmány készítői már sikeresen tesztelték az eszközt élő juhoknál, és úgy látják, hogy a későbbiekben az átültetett szervek megfigyelése mellett jelentős áttörést jelenthet az implantátum, például a koraszülöttek mentésénél és a rák kezelésénél is.
A tudósok egyébként nem állnak meg itt, tovább szeretnék fejleszteni az eszközt. Egyrészt kicsinyíteni szeretnének rajta, hogy akár laparoszkópos műtéttel is meg lehessen oldani az implantációt, másrészt a testben való hosszútávú túlélését akarják biztosítani.