Többet keres, mégsem drágább a multiknak a magyar munkaerő

A G7 vette észre a legújabb Eurostat-adatokat, melyek új fényben világítják meg a magyar gazdaság teljesítményét és lehetőségeit. Hagyományosan leginkább a bérek forintban számolt változásaira szokás figyelni, s kevés szó esik arról, hogy a bevételeiket nagyrészt euróban elkönyvelő multinacionális cégeknek mennyibe is kerül a magyar a munkaerő. Ahhoz azonban, hogy teljes képet kapjunk a helyzetről, érdemes mind nominálisan, mind az éves változásokat figyelembe véve megvizsgálni az európai béreket és munkaerőköltségeket forintban és euróban is.

A bérnövekedés ellenére nem lett drágább a magyar munkaerő

Ha a medián órabérekre tekintünk, akkor egyértelműen kitűnik, hogy Magyarország (és voltaképp egész Kelet-Európa) még mindig jelentősen le van szakadva Nyugat-Európához képest. Míg hazánkban óránként alig 8 euró volt ez az érték 2020-ban, addig Németországban például 29 eurót is kaphattak a jövedelmi létra közepén elhelyezkedő munkások. Ez azonban csak a történet egyik fele.

Az éves változások tekintetében ugyanis pont ez a régió az, ami a legdinamikusabban tudta növelni a béreket az elmúlt években – bár hozzá kell tenni, hogy attól függ, milyen valutában számolva.

A bérek változásához hasonló folyamatok figyelhetők meg a munkaerőköltségek változásában is. Ezek euróban számolva szintén Nyugat-Európában a legmagasabbak, ugyanakkor a kelet-európai régió költségei évek óta dinamikusan nőnek. Ez alól egyedül Magyarország kivétel: bár az utóbbi években itt is nőttek az euróban számolt munkaerőköltségek, 2020-ban teljes stagnálás volt megfigyelhető. Ugyanakkor nemzeti valutában összehasonlítva

Egyszerre vesztettek a magyar cégek és nyertek a magyar munkások

A statisztika fényében egyértelmű, hogy az euróárfolyam elszabadulása semmiképp sem a hazai piacra termelő magyar vállalatoknak kedvezett.

Ezzel szemben a multiknál gyakran gyengébb lábakon álló magyar vállalatoknak még a munkaerőköltség növekedésének plusz terhével is meg kellett birkózniuk. Azt sem szabad viszont letagadni, hogy mindennek egyfajta piactisztító hatása is lehet. Azok a magyar cégek ugyanis, akik ekkora szembeszélben is sikeresen talpon tudnak maradni, valóban kiemelkedő értéket képviselnek.

Az érem másik oldala azonban az, hogy

Így ugyanis a válság ellenére is kiemelkedő mértékben, 230 forinttal nőhettek a magyarországi medián órabérek. Ha a járvány előtti szinten maradt volna az euróárfolyam, akkor valószínűsíthetően ez az érték lényegesen kisebb volna, mely által feltételezhetően a jelenleginél is többen kerülhettek volna nehéz helyzetbe a válság miatt.

Mások esetében is fontos szereplő lehetett az árfolyamingadozás?

Az Európai Unión belül egyedül Magyarország tudta euróban alacsonyan tartani a munkaerőköltségeket, ugyanakkor helyi devizában növelni a béreket. Ha azonban eltávolodunk kissé az EU-tól, látható, hogy

A két északi ország euróban számolt munkaerőköltségei nemhogy stagnáltak, hanem egyenesen csökkentek a vizsgált időszakban. Ezzel párhuzamosan a norvég illetve izlandi koronában számolt órabérek náluk is növekedni tudtak.

Azt azonban érdemes kiemelni, hogy

Amíg ugyanis a forint egyre gyengült a járvány kitörése óta, addig az északi devizák egy kezdeti kilengés után részben vissza tudtak erősödni, majd ezen az árfolyamon stabilizálódtak. Így tehát amíg a magyar adatok leginkább a forint árfolyamváltozásaival indokolhatók, addig az északi országok inkább a széleskörűbb és bőkezűbb vállalattámogatási rendszerük miatt érhettek el ilyen eredményt.

(Címlap: Elektromos meghajtású buszt szerelnek össze az Ikarus székesfehérvári üzemében 2021. január 26-án. A cégcsoport által végszerelt buszokat a tervek szerint február 1-től tesztelik a székesfehérvári tömegközlekedésben. MTI/Vasvári Tamás)