A koncepció több egymással összekapcsolt, a mederhez lehorgonyzott, sejtekre hasonlító, platformok sorozatából állna, amelyek mintha folyami habként lebegnének a vízen. Minden szerkezet egy különálló munkaterület, melyek mindegyike szükség szerint átrendezhető, hogy megfeleljenek a folyó különböző helyszíneinek. Az elképzelés szerint az otthonról dolgozó foglalhat egy kapuszulát, melyben végezheti munkáját vagy időt tölthet benne a nyugtató természeti környezetben.
A tervező, mint vízen úszó tavirózsákként írta le projektjét. Białek úgy véli, hogy ezekben a terekben szabadon, de mégis strukturáltabb környezetben lehet dolgozni, mint az otthoni terekben. Célja még, hogy a természet és az ember viszonyát szorosabbra fűzze a projekt által.
Az építészek számtalan módon reagáltak a COVID által hozott változásokra. Újfajta igények jelentek meg a munkaterekben, a kórházakban, az otthonokban, az elegáns parcellázott rendszerektől a rugalmas, többcélú szabadtéri helyszínekig. Az építészek folyamatosan újragondolják, hogyan viszonyuljunk és használjuk a rendelkezésre álló tereinket.
A cikk szerzője Szalga Bogi.