„Hiába az ezermilliárdos hitel, sehol nincs Kína ahhoz, hogy zsarolhassa Magyarországot” – Kína-szakértő a Makronómnak

A Fudan Egyetemről szóló nemrég megjelent oknyomozó anyag ismét ráirányította a magyar közvélemény figyelmét Magyarország Kínától felvett, vagy felvenni tervezett hiteleire. Kiderült ugyanis, hogy Budapest–Belgrád vasútvonal finanszírozását szolgáló kb. 600 milliárd forintos kínai hitel után a kormány újabb 440 milliárd forintot szeretne kölcsönkérni Kínától a Fudan Egyetem budapesti kampuszának felépítésére. Így pedig Magyarország adóssága Kína felé hamarosan elérheti az ezermilliárd forintot.

A téma kapcsán sokan azonnal farkast kiáltottak, s az ország szuverenitásának sérülését látják a kétségkívül jelentős mértékű adósságállományban. Érdemes azonban egyet hátralépni, és megpróbálni objektíven értékelni a hitelek kockázatait és az azokban rejlő lehetőségeket. Éppen ezért lapunk megkereste dr. Eszterhai Viktort, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatóját, akinek szakterületei Kína és a kínai-európai kapcsolatok.

Montenegrónak komoly fejfájást okoz a kínai hitel

Éppen pár nappal azt megelőzően, hogy az újabb magyar hitelfelvételi szándék napvilágot látott, az a hír járta be a világsajtót, hogy Montenegró nem fog tudni megbirkózni a 2014-ben felvett kínai hitelével, s az Európai Unió segítségét kéri. A kérést Brüsszel visszautasította, így pedig Montenegró egyelőre magára maradt az ügyben. Már csak az események idő- és térbeli közelsége miatt is

Az igaz, hogy a balkáni események remekül példázzák Kína elmúlt években megfigyelhető gazdasági befolyásszerzését, melyhez hasonló híreket eddig leginkább csak távoli afrikai országokból halhattunk. Ugyanakkor hiába vannak a montenegróiak jóval közelebb hozzánk, az összehasonlításból levont következtetésekkel nem árt óvatosnak lenni. Ennek kapcsán Eszterhai Viktor azt emelte ki, hogy „a magyar nemzetgazdaság több mint harmincszorosa a montenegróinak. Míg ott az autópálya építést biztosító kínai projekt a nemzeti össztermék közel negyedét teszi ki, addig mondjuk a Budapest–Belgrád vasútvonal fejlesztése és a Fudan egyetem együtt – bár a pontos összegeket nem tudjuk – olyan 2,5–3 százaléka lehet a magyar gazdaság összteljesítményének.” A kutató szerint így

A Kína-szakértő szerint azt is érdemes megemlíteni, hogy „nem ez az egyetlen projekt okozta, hogy Montenegró adósságproblémával küzd, ugyanis adóssága a GDP több mint 103 százalékára rúg, és a hitelek forrásának a nagyobb hányada nem Kína.” Bár az államadósság Magyarországon is megugrott a válság hatására, ebben – például a bosnyákokhoz vagy a montenegróiakhoz hasonlítva – még mindig alacsony a kínai hitelek aránya. Így a kutató álláspontja az, hogy „Kína nem lesz olyan súlyú szereplő Magyarország finanszírozásában a belátható időn belül, amely lehetőséget nyújtana arra, hogy politikai célból zsarolhassa a magyar kormányt”.

Adósságcsapdába sétál a magyar kormány?

Az elmúlt években gyakran hallani a nemzetközi politikában olyan vádakat, melyek szerint Kína „tudatosan igyekszik rávenni más államokat, hogy fenntarthatatlan projektek kivitelezésére szerződjön kínai vállalatokkal”. A lapunknak nyilatkozó kutató álláspontja az, hogy ez bár egy széles körben elfogadott vélekedés, mégsem „lehetett eddig tisztán egyetlen nemzetközi projektnél sem kétséget kizárólag bizonyítani. Különösen Kína kényszerítő erejének az igazolása a problémás, mert szinte minden esetben a szuverén kormányok saját döntése, hogy elfogadják ezeket a projekteket, vagy sem.”

Ami Magyarországot illeti, „a magyar kormány is alakíthatja a szerződés feltételeit és mondhat nemet Pekingnek, ha azok nem felelnek meg az érdekeinek”. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy

Kínai hitelből toljuk meg a kínai építőipart

A Direkt36 korábban említett cikke azt is feltárta, hogy a kormány a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalatot tervezi megbízni a projekt kivitelezésével. Bár magyar szemmel furcsának tűnhet, hogy mégis miért egy kínai céget bízna meg a magyar vezetés az építkezéssel, ez korántsem példa nélküli az egyéb nemzetközi kínai projektekben. Eszterhai szerint napjainkban ennek egyik legfőbb oka, hogy „a 2008-as pénzügyi válságot Kína úgy tudta elkerülni, hogy mesterséges stimulussal tartotta fenn egyes szektorok gazdasági növekedését. Ez többek között az építőiparban jelentős többletkapacitásokat generált. Pekingnek pedig el kell dönteni, hogy ezeket megvágja és jelentős munkanélküliséget generál ezzel, vagy megpróbálja exportálni.”

Az tehát, hogy saját cégeivel végeztesse el a külföldi munkákat is, Kína jól felfogott érdeke. Ez a gyakorlat viszont a legtöbb országban ellenérzéseket vált ki a kínaiakkal szemben. Egyes kutatók arra mutattak rá, hogy sok érintett afrikai például úgy érzi, hogy

Eszterhai elmondása alapján a nemzetközi kritikák miatt „az elmúlt években Kínában többször napirendre is került ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása, ez azonban túl sok érdeket sért”.

Természetesen a kínai vállalatok jelenlétéből is profitálhatnak a hazai cégek, például beszállítóként. Ezek a pozitív gazdasági hatások ugyanakkor lényegesen elmaradnak attól, ha a teljes építkezést magyar cégek végezhetnék. Mindezek fényében egyelőre megalapozottnak tűnnek a projekt ezen aspektusát érő kritikák. Természetesen ennek ellenére sem kizárt, hogy gazdaságilag megéri a projekt. Ugyanakkor a szerződések titkossága miatt az erről szóló döntés felelősségét teljes egészében a magyar kormánynak kell viselnie.

Apropó, titkosítás

A kínai hitelekkel szembeni másik fő vádpont a transzparencia teljes hiánya  szokott lenni. Eszterhai Viktor szerint „ebben érdemes kulturális elemeket keresni, amely valószínűleg összefügg Kína civilizációs és nagyhatalmi öntudatával”. Ennek fényében ugyanis a kínaiak „a saját érdekeikre összpontosítanak és nem tudnak és nem is nagyon akarnak a partnerek problémáival foglalkozni”. Ezekbe a feltételekbe természetesen a hitelszerződés aláírásával a hitelfelvevők is beleegyeznek, ahogy tette például Magyarország is a Budapest–Belgrád vasútvonal esetében. Mindennek megvan a maga politikai kockázata is, a szakértő álláspontja azonban az, hogy

A titkosítások miatt a kínai államközi hitelszerződések legtöbbje nem elérhető sem a kutatók, sem a szélesebb közvélemény számára. Az AidData kutatói ugyanakkor az elmúlt években sikeresen összegyűjtöttek 100 darab ilyen nemzetközi szerződést, melyek jellemzőit egy friss tanulmányban foglalták össze. A kutatók három fő megállapítást tettek ezek kapcsán:

1. A kínai hitelszerződések szokatlan titoktartási záradékokat tartalmaznak, melyek szinte ellehetetlenítik a hitel feltételeinek, vagy akár a hitel létezésének is a nyilvánosságra hozását.
2. Kína gyakran megpróbál a többi nemzetközi hitelezőnél előnyösebb helyzetet kialakítani magának. Ennek eszközei például a hitelezőnél vezetett bevételi számlák vagy épp a kollektív átstrukturálást tiltó záradékok. Ez utóbbit a szerzők csak „no Paris Club” záradéknak nevezik.
3. Bizonyos záradékok potenciálisan lehetővé teszik Kínának, hogy befolyást szerezzen a hitelfelvevő ország bizonyos politikáiban, ezzel sértve azok szuverenitását.

Azt a tanulmány szerzői is kiemelik, hogy bár ezen feltételek többsége csak nehezen lenne bíróság előtt is érvényesíthető, azonban mégis megnehezíthetik a hitelszerződések esetleges jövőbeli újratárgyalását. Azt persze a titkosítás miatt nem tudhatjuk, hogy a magyar–kínai hitelszerződések is beleillenek-e a kutatócsoport által feltárt sémába. Ugyanakkor jelenleg ez a legátfogóbb kép, amit ezen megállapodások belső tartalmáról kaphatunk.

Ehhez kapcsolódóan Eszterhai lapunknak azt mondta, hogy

Az szerinte természetes, hogy „minden gazdasági kapocsnak Kínával van egy politikai és biztonságpolitikai vetülete”. Ő ugyanakkor úgy látja, „ezek továbbra is túlértékeltek, főleg az ország gazdaságának az Európai Uniótól való függőségének az ismeretében”.

Címlap: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Hszi Csin-ping kínai államfő (j) fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt Pekingben 2019. április 25-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs