A Fudan Egyetem és Budapest–Belgrád vasútvonal megépítésére felvett (és felveendő) kínai hitelek összértéke meghaladja az ezermilliárd forintot. Sokak szerint Montenegró példája intő jelként kellene, hogy szolgáljon Magyarország számára. Mások azt mondják, a kínai hitelek kifejezetten kedvezőek hazánknak. A valóság valahol a két álláspont között helyezkedhet el: egyelőre még nem akkora összegű a kínai hitel, mely komoly kockázatot jelentene, ugyanakkor nem árt az óvatosság. Kína-szakértővel elemeztük Kína magyarországi hiteleit.
A Fudan Egyetemről szóló nemrég megjelent oknyomozó anyag ismét ráirányította a magyar közvélemény figyelmét Magyarország Kínától felvett, vagy felvenni tervezett hiteleire. Kiderült ugyanis, hogy Budapest–Belgrád vasútvonal finanszírozását szolgáló kb. 600 milliárd forintos kínai hitel után a kormány újabb 440 milliárd forintot szeretne kölcsönkérni Kínától a Fudan Egyetem budapesti kampuszának felépítésére. Így pedig Magyarország adóssága Kína felé hamarosan elérheti az ezermilliárd forintot.
A téma kapcsán sokan azonnal farkast kiáltottak, s az ország szuverenitásának sérülését látják a kétségkívül jelentős mértékű adósságállományban. Érdemes azonban egyet hátralépni, és megpróbálni objektíven értékelni a hitelek kockázatait és az azokban rejlő lehetőségeket. Éppen ezért lapunk megkereste dr. Eszterhai Viktort, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatóját, akinek szakterületei Kína és a kínai-európai kapcsolatok.
Amiről a cikk nem fog szólni
A Fudan Egyetem kérdése az elmúlt napok folyamán rekordgyorsasággal politizálódott át, melynek során éles konfliktusba került a főváros és a kormány. Ez a vita azonban sokkal inkább ideológiai, mintsem gazdasági jellegű, így bőven túlmutat ezen cikk tárgykörén. Éppen ezért elemzésünkben szinte kizárólag a kínai hitelek értékelése kerül terítékre, melyről a közbeszédben kevesebb szó esik, holott a téma egyik legfontosabb kérdése.
Montenegrónak komoly fejfájást okoz a kínai hitel
Éppen pár nappal azt megelőzően, hogy az újabb magyar hitelfelvételi szándék napvilágot látott, az a hír járta be a világsajtót, hogy Montenegró nem fog tudni megbirkózni a 2014-ben felvett kínai hitelével, s az Európai Unió segítségét kéri. A kérést Brüsszel visszautasította, így pedig Montenegró egyelőre magára maradt az ügyben. Már csak az események idő- és térbeli közelsége miatt is
sokan a magyar jövőt vélik felfedezni a mostani montenegrói helyzetben.
Az igaz, hogy a balkáni események remekül példázzák Kína elmúlt években megfigyelhető gazdasági befolyásszerzését, melyhez hasonló híreket eddig leginkább csak távoli afrikai országokból halhattunk. Ugyanakkor hiába vannak a montenegróiak jóval közelebb hozzánk, az összehasonlításból levont következtetésekkel nem árt óvatosnak lenni. Ennek kapcsán Eszterhai Viktor azt emelte ki, hogy „a magyar nemzetgazdaság több mint harmincszorosa a montenegróinak. Míg ott az autópálya építést biztosító kínai projekt a nemzeti össztermék közel negyedét teszi ki, addig mondjuk a Budapest–Belgrád vasútvonal fejlesztése és a Fudan egyetem együtt – bár a pontos összegeket nem tudjuk – olyan 2,5–3 százaléka lehet a magyar gazdaság összteljesítményének.” A kutató szerint így
„Magyarország az említett két projekttel biztosan nem kerülhet Montenegróhoz hasonló helyzetbe”.
A Kína-szakértő szerint azt is érdemes megemlíteni, hogy „nem ez az egyetlen projekt okozta, hogy Montenegró adósságproblémával küzd, ugyanis adóssága a GDP több mint 103 százalékára rúg, és a hitelek forrásának a nagyobb hányada nem Kína.” Bár az államadósság Magyarországon is megugrott a válság hatására, ebben – például a bosnyákokhoz vagy a montenegróiakhoz hasonlítva – még mindig alacsony a kínai hitelek aránya. Így a kutató álláspontja az, hogy „Kína nem lesz olyan súlyú szereplő Magyarország finanszírozásában a belátható időn belül, amely lehetőséget nyújtana arra, hogy politikai célból zsarolhassa a magyar kormányt”.
Adósságcsapdába sétál a magyar kormány?
Az elmúlt években gyakran hallani a nemzetközi politikában olyan vádakat, melyek szerint Kína „tudatosan igyekszik rávenni más államokat, hogy fenntarthatatlan projektek kivitelezésére szerződjön kínai vállalatokkal”. A lapunknak nyilatkozó kutató álláspontja az, hogy ez bár egy széles körben elfogadott vélekedés, mégsem „lehetett eddig tisztán egyetlen nemzetközi projektnél sem kétséget kizárólag bizonyítani. Különösen Kína kényszerítő erejének az igazolása a problémás, mert szinte minden esetben a szuverén kormányok saját döntése, hogy elfogadják ezeket a projekteket, vagy sem.”
Ami Magyarországot illeti, „a magyar kormány is alakíthatja a szerződés feltételeit és mondhat nemet Pekingnek, ha azok nem felelnek meg az érdekeinek”. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy
Kínai hitelből toljuk meg a kínai építőipart
A Direkt36 korábban említett cikke azt is feltárta, hogy a kormány a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalatot tervezi megbízni a projekt kivitelezésével. Bár magyar szemmel furcsának tűnhet, hogy mégis miért egy kínai céget bízna meg a magyar vezetés az építkezéssel, ez korántsem példa nélküli az egyéb nemzetközi kínai projektekben. Eszterhai szerint napjainkban ennek egyik legfőbb oka, hogy „a 2008-as pénzügyi válságot Kína úgy tudta elkerülni, hogy mesterséges stimulussal tartotta fenn egyes szektorok gazdasági növekedését. Ez többek között az építőiparban jelentős többletkapacitásokat generált. Pekingnek pedig el kell dönteni, hogy ezeket megvágja és jelentős munkanélküliséget generál ezzel, vagy megpróbálja exportálni.”
Az tehát, hogy saját cégeivel végeztesse el a külföldi munkákat is, Kína jól felfogott érdeke. Ez a gyakorlat viszont a legtöbb országban ellenérzéseket vált ki a kínaiakkal szemben. Egyes kutatók arra mutattak rá, hogy sok érintett afrikai például úgy érzi, hogy
Eszterhai elmondása alapján a nemzetközi kritikák miatt „az elmúlt években Kínában többször napirendre is került ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása, ez azonban túl sok érdeket sért”.
Az amerikai lobbista aggodalommal figyeli a kínai befektetéseket
A Makronómnak adott korábbi exklúzív interjújában Eric Stewart, az Amerikai–Magyar Üzleti Tanács elnöke úgy nyilatkozott, hogy „a magyaroknak akkor is el kell dönteniük, hogy számukra mi a helyes út. Ha egy amerikai cég jön Magyarországra, az nem hozza magával az amerikai dolgozókat, hogy feltöltse a pozíciókat amerikaiakkal. Az amerikai cég magyarokat alkalmaz és tanít, képez. Átadja a tudását és a technológiáját a magyaroknak. A kínaiak más modellt követnek, ők nem így tesznek: nem magyarokat alkalmaznak, hanem a saját tudásukból a saját dolgozóikkal tevékenykednek.” Szerinte „ha egy vállalatot a kormány irányít, mint Kínában, akkor a politika utasításait követi, és ha Kína épp nem kedveli Magyarországot, akkor a cégek sem jönnek majd”.
Természetesen a kínai vállalatok jelenlétéből is profitálhatnak a hazai cégek, például beszállítóként. Ezek a pozitív gazdasági hatások ugyanakkor lényegesen elmaradnak attól, ha a teljes építkezést magyar cégek végezhetnék. Mindezek fényében egyelőre megalapozottnak tűnnek a projekt ezen aspektusát érő kritikák. Természetesen ennek ellenére sem kizárt, hogy gazdaságilag megéri a projekt. Ugyanakkor a szerződések titkossága miatt az erről szóló döntés felelősségét teljes egészében a magyar kormánynak kell viselnie.
Apropó, titkosítás
A kínai hitelekkel szembeni másik fő vádpont a transzparencia teljes hiánya szokott lenni. Eszterhai Viktor szerint „ebben érdemes kulturális elemeket keresni, amely valószínűleg összefügg Kína civilizációs és nagyhatalmi öntudatával”. Ennek fényében ugyanis a kínaiak „a saját érdekeikre összpontosítanak és nem tudnak és nem is nagyon akarnak a partnerek problémáival foglalkozni”. Ezekbe a feltételekbe természetesen a hitelszerződés aláírásával a hitelfelvevők is beleegyeznek, ahogy tette például Magyarország is a Budapest–Belgrád vasútvonal esetében. Mindennek megvan a maga politikai kockázata is, a szakértő álláspontja azonban az, hogy
„ha ezek a feltételek nem felelnek meg a hitelfelvevő államnak, nem kell felvenni Kínától hitelt, vagy ha mégis, akkor vállalni kell az ebből eredő politikai kockázatokat”.
A titkosítások miatt a kínai államközi hitelszerződések legtöbbje nem elérhető sem a kutatók, sem a szélesebb közvélemény számára. Az AidData kutatói ugyanakkor az elmúlt években sikeresen összegyűjtöttek 100 darab ilyen nemzetközi szerződést, melyek jellemzőit egy friss tanulmányban foglalták össze. A kutatók három fő megállapítást tettek ezek kapcsán:
Azt a tanulmány szerzői is kiemelik, hogy bár ezen feltételek többsége csak nehezen lenne bíróság előtt is érvényesíthető, azonban mégis megnehezíthetik a hitelszerződések esetleges jövőbeli újratárgyalását. Azt persze a titkosítás miatt nem tudhatjuk, hogy a magyar–kínai hitelszerződések is beleillenek-e a kutatócsoport által feltárt sémába. Ugyanakkor jelenleg ez a legátfogóbb kép, amit ezen megállapodások belső tartalmáról kaphatunk.
Ehhez kapcsolódóan Eszterhai lapunknak azt mondta, hogy
„Kína súlya sem a nemzetközi hiteleken belül, sem egyéb formában nem elég nagy ahhoz, hogy Magyarország szuverenitását érdemben csökkentse”.
Az szerinte természetes, hogy „minden gazdasági kapocsnak Kínával van egy politikai és biztonságpolitikai vetülete”. Ő ugyanakkor úgy látja, „ezek továbbra is túlértékeltek, főleg az ország gazdaságának az Európai Uniótól való függőségének az ismeretében”.
Címlap: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Hszi Csin-ping kínai államfő (j) fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt Pekingben 2019. április 25-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs
Az Európai Bizottság elnöke bejelentette, Európa új gazdasági korszakra készül. A cél: megszabadulni Kína szorításától, mielőtt a ritkaföldfémek új fegyverré válnak a világpolitikai játszmában.
Első körben bizonytalanságot csökkent a megállapodás, de van itt még valami más is.
A szerb elnök, Elon Musk és Novak Djokovics is ünnepelhet.
Óriási jelentőségű a világra nézve, hogy a gigászok felvázolták egy kereskedelmi megállapodás keretrendszerét.
Az amerikai elnök bízik abban, hogy jövő heti dél-koreai találkozóján kereskedelmi megállapodást köthet Hszi Csin-pinggel.
„Szeretném, ha Kína segítene Oroszország kapcsán” – mondta volt Donald Trump Hszi elnökkel való tárgyalása előtt. Én is szeretném, csak ahhoz bizalom kellene. Kohán Mátyás írása.
Tóth Máté elmagyarázta: a horvát olajszállító minapi szerződésszegése is azt bizonyítja, hogy a nyugatiak akarata szerint valójában csak kiszolgáltatottabbá válna Magyarország.
A Mandiner küldetése több, mint a hírek közvetítése. Azon dolgozunk, hogy a konzervatív értékeknek erős, világos és hiteles hangot adjunk. Ebben most Ön is segíthet.
