Mit üzen nekünk, hogy Einstein a Nobel-díjjal járó pénzjutalmat első feleségének ajánlotta?

Nem tudunk összedolgozni?

Csapatmunka, Einstein, Izrael lesznek a mai kulcsszavak. A hazai kutatás-innovációs stratégiák és elemzések szerint Magyarország a kutatási infrastruktúra tekintetében a V4-ek összevetésében aránylag jobban áll, de amiben a leggyengébb, az a humán erőforrás együttműködési képessége, gyakorlata, hálózata.

Ezzel a kihívással ugyanakkor nem állunk egyedül, hiszen a tudományos élet tekintetében Európában a legjobb mutatókat produkáló, világhírű egyetemekkel és modern technológiákkal, különösen a biotechnológia terén vezető kutatásokkal rendelkező Egyesült Királyságban is látják ezt a problémát. Nemrégi nemesi (dáma) címmel jutalmazott Ottoline Leyser professzor, a brit KFI finanszírozó ügynökség (United Kingdom Research Institute) vezetője arra mutatott rá, hogy a „magányos zseni”, mint a kutatások és tudományos kiválóság alapja egy téveszme, mert a várható kutatási eredmények sokszor bizonytalanok és egyre több energiát és szempontot kell érvényesíteni az egyre összetettebb problémák megoldásakor. A biológusnő Einsteint hozta fel példának, aki kivételes képességekkel rendelkezett – a TIME magazin az Évszázad Emberének választotta meg 1999-ben – és géniuszához sem férhetett kétség, azonban

(Einstein maga ugyanakkor belátta a saját tévedéseit, például a kozmológia terén, ami a személyes nagyságát is mutatta.) A konzervatív brit kormány által nemrég kinevezett, új vezető professzor asszony az egyenlőség, a támogató kutatói környezet, valamint a csapatmunka elvei alapján kívánja a brit KFI rendszert a Brexit utáni időben is sikerre vinni.

lásd az amerikai Jennifer Doudna és a francia Emmanuelle Charpentier tavalyi Nobel-díját a génszerkesztés (CRISPR-Cas9) területén elért tudományos áttörésért.

Feltaláló-tréning

Ezért is érdekes az az új kezdeményezés Izraelben, amely a MoveUp nevet viseli és amelyet a PresenTense nevű szakmai szervezet irányításával a Brit Nagykövetség mellett a Citi Alapítvány, az Egyesült Királyság Izrael Tech Hub-ja, valamint az arab vezetésű, a helyi start-upokba befektető Takwin VC is támogat.

A PresenTense vezetői, Khouloud Ayuti and Ariella Rosen asszonyok szerint a kezdeményezés mögött az a felismerés áll, hogy bár Izrael Startup Nation-ként ismert és majdnem minden tizedik zsidó polgár érintett az ország hihetetlenül dinamikus és sikeres innovációs ökoszisztémájában, addig az arab lakosságnak kevesebb mint másfél százaléka vesz részt ebben úgy, hogy ők teszik ki az össznépesség 21 százalékát.

Nők a műszaki tudományokban

A szemléletváltásra azonban nem csak az Egyesült Királyságban vagy Izraelben, de világszerte szükség van, hiszen az UNESCO adatai szerint a műszaki és természettudományos területen képzésben résztvevő nők aránya globálisan már 35 százalék.

A KSH szerint a magyar felsőoktatásban már 27 százalék a női hallgatók aránya a műszaki képzési területen. Ennél kedvezőbb ez az arány jelenleg a BME-n, ahol a műszaki képzési területen tanuló női hallgatók aránya 30 százalék, míg a teljes természettudományi képzési területen már 34 százalék ez az arány. A BME Villamosmérnöki és Informatikai Karon valóságos robbanás történt az elmúlt években: a 2010-es évektől kezdve 4 százalékról 14 százalékra nőtt a női hallgatók aránya 2020-ra.

A kor általános felfogása a női szerepekről, illetve a háztartásbeli munka és első gyermekük (1901) megszületése derékba törte az asszony tudományos karrierjét, aki a legjobbak közt végzett a zürichi Polytechnic Institute-on. Ez akkoriban rendkívüli volt, mert nő létére csak külön engedéllyel járhatott egyetemre és szerezhetett matematika-fizika végzettséget. A házaspár viszonya később megromlott és válásuk során Einstein írásban felajánlotta (innen tudjuk) az akkor még el sem nyert Nobel-díj pénzdíját Milevának, ami miatt a tudománytörténészek feltételezik, hogy igen fontos szerepe volt férje munkájában, bár erről az utókor lényegben semmit sem tud.

és ezért már az iskoláskorúaknál és fiatalkorban szükség van mind a csapatmunkára, mind pedig a tehetséggondozásra, ami elvezethet egy új tudós nemzedék korába. Ennek kiváló eszköze lehet a Tanítsuk együtt Magyarországért program, vagy éppen a Mathias Corvinus College (MCC) már vidéki, határon túli és hátrányosabb helyzetű, illetve roma fiatal tehetségek felkarolása érdekében bővülő programjai. 

A jövő tehát megérkezett, bár igaziból mindvégig velünk volt, csak nem tudtunk róla.