Bár a központi bankok rendszerint jól körülhatárolt céllal, nevezetesen az árstabilitás céljával rendelkeznek, a monetáris politika szerepköre az utóbbi évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Ebben napjainkban egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak az etikai kérdések, különös tekintettel klímaváltozásra. A környezeti károk súlyosbodásával a makrogazdasági hatások is felgyorsulnak. A klímaváltozás hatással van az árakra, és a pénzügyi stabilitásra is, melyek kordában tartása a monetáris politika felelőssége. Függetlenül tehát attól, hogy a jegybankok aktív szerepet vállalnak-e a klímaváltozás elleni harcban, a céljaik megfelelő teljesítése mindenképp megköveteli tőlük, hogy a klímafolyamatok hatásait beépítsék a döntéseikbe.
A klímaváltozás az árszínvonalat sem hagyja érintetlenül
A központi bankok figyelmének középpontjában álló árakra és azok ingadozására a klímaváltozás több csatornán keresztül képes hatni.
Az extrém időjárási körülmények kínálati sokkot, és így költség oldali inflációt gerjesztenek. Ez különösen azokat az országokat érinti súlyosabban, amelyekben a mezőgazdasági termelés központi eleme a gazdaságnak, ide értve számos fejlődő országot. A klímaváltozás így szélesebb értelemben az aggregált jövedelemre és foglalkoztatásra is hatással van.
A kínálat oldali sokkhatásokat erősíti, ha az éghajlatváltozás negatív következményei az ellátási láncokban is zavarokat keltenek. A klímakárok növelik a fizikai tőke veszteségét, illetve a munkakínálat is csökkenésnek indulhat egyes, környezeti károknak kitett térségekben és szektorokban. Ehhez az esetleges negatív egészségügyi hatások is hozzájárulhatnak. Mindez a növekedés és a termelékenység csökkenését is maga után vonja. Az ilyen kínálat oldali sokkhatások mindig magukban hordozzák az infláció veszélyét, mely rendszerint a kibocsátás negatív fejleményeivel jár együtt.
Keresleti oldalon, a fogyasztást érintő hatások jelentősek.
Ha csökken a biztosítható kockázatok száma, azaz bizonyos kockázatokat már nem lehet biztosítani, akkor
A nyomottabb kereslet az árak csökkenése irányába hat.
A fizikai károkon túl a klímaváltozáshoz kapcsolódó átállási intézkedések is felfelé nyomhatják egyes termékek árát. A CO2 kvóták és a karbonadók az energiaárakon keresztül járulnak hozzá a magasabb átlagos árszínvonalhoz. Enyhülhet ugyanakkor az inflációs nyomás a technológiai változások által, amik javítják a termelékenységet, illetve képesek a fogyasztói preferenciákat a klímabarát termékek irányba terelni. Ezek a termékek idővel egyre nagyobb súllyal fognak szerepelni a fogyasztói árindex alapjául szolgáló fogyasztói kosárnak is, csökkentve ezáltal az infláció mértékét.
A pénzügyi rendszer szintén kitett a klímakockázatokra
Az árstabilitás mellett ma már a pénzügyi stabilitás is kiemelten fontos feladatokat jelöl ki a jegybankok számára. A klímaváltozás alapvetően két fő csatornán keresztül képes hatni a pénzügy rendszerre:
A kitettség mértéke országról országra eltérő lehet, de jellemzően az alacsony és közepes jövedelmű országok nagyobb kitettséggel rendelkeznek a fizikai kockázatokra.
A pénzügyi intézmények számára a fizikai kockázatok közvetlenül is materializálódhatnak, amennyiben azok kitettséggel rendelkeznek a klímasokkot elszenvedő országok, vállalatok, vagy háztartások irányába.
Másik példaként említhető meg, ha a környezeti károk csökkentik ingatlanok értékét, és az magasabb kockázatokhoz vezet a jelzálog portfoliókban.
Napjainkban egyre több bizonyíték támasztja alá a természeti katasztrófákból származó veszteségek növekedését. Ennek eredményeként a biztosítás valószínűleg drágább lesz, vagy adott esetben nem is lesz elérhető a leginkább veszélyeztetett területeken.
A pénzügyi stabilitás támogatása és erősítése megköveteli a kockázatok folyamatos feltárását és elemzését, illetve azok döntésekbe történő beépítését. A fentiekkel összhangban
mára már széleskörű egyetértés mutatkozik abban, hogy a klímaváltozásnak a kockázatelemzés fontos részének kell lennie.
Ennek megfelelően a különféle banki stresszteszteknek is tartalmaznia kell klímához kapcsolódó komponenseket. Nem elegendő pusztán a makroökonómiai forgatókönyvek felvázolása, klímaforgatókönyvekre is szükség van. Ezeket a rendszerszintű elemzéseket folyamatosan be kell építeni a biztosítócégek, az intézményi befektetők és eszközmenedzserek portfoliójába.
Vannak már előrelépések
Christin Lagarde, az EKB elnöke idei beszédében már kiemelte, hogy 2022-re tervezik a bankszintű klíma stresszteszt kivitelezését. Az EKB egyébként jelenleg is végez klíma stressztesztet, melynek alapját megközelítőleg 4 millió vállalat és 2000 bank képezi egy 30 éves jövőbe tekintő periódust lefedve. Ennek eredménye 2021 közepére várható. Ez utóbbi teszt annyiban tér el a 2022-re tervezettől, hogy az EKB saját belső adatbázisára és modelljeire támaszkodva hajtja végre, nem pedig a bankok önértékelésére támaszkodik a kitettségek felmérésében és a klímakockázatokra való felkészültséget illetően.
A pénzügyi szabályozás terén is megtörtének már az első lépések. Ebben kiemelt szerepe van a 2017-ben létrejött Network for Greening the Financial System (NGFS) elnevezésű nemzetközi hálózatnak. A jelenleg 89 taggal rendelkező NGFS-hez az MNB 2019-ben csatlakozott. A cél az éghajlattal kapcsolatos kockázatok folyamatos integrálása a felügyeletbe és a pénzügyi stabilitás ellenőrzési folyamatába. A klímaváltozás elleni jegybanki fellépés egyre hangsúlyosabb jelenlétét támasztja alá Dikau-Volz (2020) 135 központi bank alapján végzett kutatása is. Ennek alapján a központi bankok 52%-a már explicit módon hozzájárult mandátumában a fenntartható fejlődéshez és növekedéshez, illetve támogatja a kormányzat fenntarthatósági célokat is tartalmazó gazdaságpolitikáját. Ide sorolható a Magyar Nemzeti Bank is, aki 2019 februárjában Zöld Programot indított és azóta számos lépést tett a fenntarthatóság irányába. A központi bankok maradék 48%-a bár nem rendelkezik explicit vagy implicit fenntarthatósági célokkal, többségük már elkötelezte magát különféle zöld tevékenységek mellett.
A jegybanki eszközök is korlátosak a zöld folyamatok támogatásában
A központi bankok klímamegfontolásait illetően a legvitatottabb eszköz a mennyiségi lazítás (QE). Az eszközvásárlási programok elsődleges célja mindezidáig a pénzpiacok megfelelő működésének támogatása, illetve az inflációs célok elérése volt. Az eszközvásárlások kivitelezése során fontos szempont volt, hogy az eszközök megfelelő kockázati besorolással, jó hitelminősítéssel rendelkezzenek. Az EKB a vállalati kötvényvásárlásai továbbá elsősorban az alapján valósulnak meg az egyes szektorok között, hogy azok milyen arányban vannak jelen a kötvénypiacon. Az eddigi tapasztalatok alapján az a következtetés vonható le, hogy a vállalati kötvényvásárlások a szén-dioxid-intenzív nagyvállalatok javára tolódtak el.
Ezek a vállalatok rendszerint kedvező hitelminősítéssel rendelkeznek, szemben a legtöbb zöld vállalattal, melyek túl kicsik ahhoz, hogy vállalati kötvényeket bocsássanak ki, így javarészt a banki finanszírozástól függenek. Mindez pedig aggasztó következményekkel járhat, mivel a nem szándékolt következmények az eredetivel ellentétes hatásokat válthatnak ki.
Az első lépés ennek megállítására az lehetne, hogy az éghajlattal kapcsolatos kritériumokat elkezdik beépíteni az értékelési folyamatokba, hogy egy eszköz megvásárolható-e. Ez a gyakorlat mindezidáig nem terjedt el, sőt egyes jegybankok oldaláról kifejezetten ellenállást váltott ki. A QE-t egyrészről egy ideiglenes monetáris politikai eszközként kezdték el alkalmazni, melyet idővel kivezetnek. Amennyiben azt bizonyos ágazatok hosszú távú finanszírozására használnák, az a jegybankokat megbízatásukon kívüli feladatokkal terhelné, vagyis potenciálisan veszélyeztetné hatékonyságukat. A megvásárolható eszközök korlátozása az intézkedés céljának elérését is ronthatja. Az alacsony CO2 kibocsátású vállalatokhoz kapcsolódó kötvények sok esetben nem befektetésre ajánlott kategóriájú kötvények, melyek megvásárlása aggodalmat kelthet a központi bankok portfóliójának minőségével kapcsolatban.
E tekintetben is vannak már azonban pozitív előrelépések. Az Európai Beruházási Bank (EBB) például hitelezésének min. 25 százalékát klímaváltozáshoz kapcsolódó projekteknek szenteli. Mivel az EKB az EBB eszközeit is beépíti a QE programjába, az EKB már közvetett módon támogathatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházásokat.
Mekkora szerepet kell a jegybankoknak vállalniuk?
A következő generációk előtt álló károk mértékét nagyban befolyásolják a ma meghozott gazdaságpolitikai döntések.
Belátható, hogy a makroökonómiai kockázatok széles skálán mozognak. A háztartási és vállalati szektort érintő konkrét károk pedig közvetett módon a bank- és pénzügyi szektorban is sérüléseket eredményezhetnek. Az, hogy az egyes központi bankok mennyire vállalnak aktivista szerepet a klímaváltozás elleni harcban, azt az intézményi útfüggőségen keresztül a politikai döntéshozatalig sok tényező befolyásolja. Az viszont biztos, hogy ha ezek a folyamatok a jegybank mandátumában meghatározott célok elérését veszélyeztetik, akkor feladataik teljes körű ellátása mindenképp megköveteli tőlük a felelős fellépést.
A kedd délutáni, az alapkamatot változatlanul hagyó döntését követően decemberben újra kamatdöntés előtt áll majd a magyar jegybank. A Makronóm Intézet elemzője szerint a globális gazdasági hatások miatt indokolt a kivárás, így az idei évre kamatvágás már nem valószínű, a csökkentési ciklus folytatása a jövő évre tolódhat.
Egyre valószínűbb, hogy felborítja az európai időjárást a La Niña, amely nem csak a télre, de a 2025-ös évre is rendkívüli hatással lehet.
Szeptember közepén pár nap leforgása alatt volt, ahol hirtelen 20 Celsius-fokot esett vissza a hőmérséklet Magyarországon.
Az Alpokot sem kíméli a klímaváltozás.
Nagy változások lehetnek egész Közép-Európában.
Egy friss kutatás szerint a fenntarthatóság jelentősen hátrébb szorult a cégvezetők prioritásai között, ám a fogyasztóknak egyre fontosabb a zöldszemlélet: a 19 ezer megkérdezett 60 százaléka sokkal jobban aggódik a klímaváltozás miatt, főként a tapasztalható szélsőségesebb időjárás következtében.
A németek a fizetésük 11 százalékát rakták befőttesüvegbe az első félévben, pedig az infláció rendben van, a reálbérek pedig folyamatosan növekednek. A csökkenés 34 milliárd eurós kiesést okoz a gazdaságban.
Az autósok ráadásul számos helyen nyári gumival indultak el.
