A központi bankok klímamegfontolásait illetően a legvitatottabb eszköz a mennyiségi lazítás (QE). Az eszközvásárlási programok elsődleges célja mindezidáig a pénzpiacok megfelelő működésének támogatása, illetve az inflációs célok elérése volt. Az eszközvásárlások kivitelezése során fontos szempont volt, hogy az eszközök megfelelő kockázati besorolással, jó hitelminősítéssel rendelkezzenek. Az EKB a vállalati kötvényvásárlásai továbbá elsősorban az alapján valósulnak meg az egyes szektorok között, hogy azok milyen arányban vannak jelen a kötvénypiacon. Az eddigi tapasztalatok alapján az a következtetés vonható le, hogy a vállalati kötvényvásárlások a szén-dioxid-intenzív nagyvállalatok javára tolódtak el.
A jegybanki kötvényvásárlások tehát nagyobb arányban irányultak a szén-dioxid intenzív vállalatok finanszírozására.
Ezek a vállalatok rendszerint kedvező hitelminősítéssel rendelkeznek, szemben a legtöbb zöld vállalattal, melyek túl kicsik ahhoz, hogy vállalati kötvényeket bocsássanak ki, így javarészt a banki finanszírozástól függenek. Mindez pedig aggasztó következményekkel járhat, mivel a nem szándékolt következmények az eredetivel ellentétes hatásokat válthatnak ki.
Az első lépés ennek megállítására az lehetne, hogy az éghajlattal kapcsolatos kritériumokat elkezdik beépíteni az értékelési folyamatokba, hogy egy eszköz megvásárolható-e. Ez a gyakorlat mindezidáig nem terjedt el, sőt egyes jegybankok oldaláról kifejezetten ellenállást váltott ki. A QE-t egyrészről egy ideiglenes monetáris politikai eszközként kezdték el alkalmazni, melyet idővel kivezetnek. Amennyiben azt bizonyos ágazatok hosszú távú finanszírozására használnák, az a jegybankokat megbízatásukon kívüli feladatokkal terhelné, vagyis potenciálisan veszélyeztetné hatékonyságukat. A megvásárolható eszközök korlátozása az intézkedés céljának elérését is ronthatja. Az alacsony CO2 kibocsátású vállalatokhoz kapcsolódó kötvények sok esetben nem befektetésre ajánlott kategóriájú kötvények, melyek megvásárlása aggodalmat kelthet a központi bankok portfóliójának minőségével kapcsolatban.
E tekintetben is vannak már azonban pozitív előrelépések. Az Európai Beruházási Bank (EBB) például hitelezésének min. 25 százalékát klímaváltozáshoz kapcsolódó projekteknek szenteli. Mivel az EKB az EBB eszközeit is beépíti a QE programjába, az EKB már közvetett módon támogathatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházásokat.
Mekkora szerepet kell a jegybankoknak vállalniuk?
A következő generációk előtt álló károk mértékét nagyban befolyásolják a ma meghozott gazdaságpolitikai döntések.
Az idő előrehaladtával a klímaváltozás gazdasági hatásai várhatóan felgyorsulnak és megfelelő fellépés hiányában bizonyos következmények elkerülhetetlenné válnak.
Belátható, hogy a makroökonómiai kockázatok széles skálán mozognak. A háztartási és vállalati szektort érintő konkrét károk pedig közvetett módon a bank- és pénzügyi szektorban is sérüléseket eredményezhetnek. Az, hogy az egyes központi bankok mennyire vállalnak aktivista szerepet a klímaváltozás elleni harcban, azt az intézményi útfüggőségen keresztül a politikai döntéshozatalig sok tényező befolyásolja. Az viszont biztos, hogy ha ezek a folyamatok a jegybank mandátumában meghatározott célok elérését veszélyeztetik, akkor feladataik teljes körű ellátása mindenképp megköveteli tőlük a felelős fellépést.
A cikk szerzője Czeczeli Vivien az NKE, Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet kutatója.