Ami a jövőt illeti, nem úgy tűnik, mintha Kína szeretné magától függetleníteni a fejlődő országok gazdaságait. Épp ellenkezőleg:
az Új Selyemút projektek az Afrikában már bevált eszközökkel igyekeznek kiterjeszteni a kínai befolyást a teljes eurázsiai és afrikai régióra;
sőt, még Dél-Amerika országait is szívesen bevonnák az együttműködésbe. Azt azonban jelenleg még nehéz volna megmondani, hogy különböző selyemutak mentén fekvő országok gazdaságainak jövője mindenképpen a Kínától való feltétlen függés-e, avagy megvalósulhat a Hszi Csin-ping kínai elnök által oly sokszor hangoztatott harmonikus világ ideája.
Mindenki szabadulna, csak mégsem
A nyugati országok – élükön az Egyesült Államokkal – számtalanszor hangoztatták az elmúlt években, hogy szeretnék magukat függetleníteni Kína gazdaságától. Ezt nem csupán a stratégiai ágazatok megóvása és a nemzetbiztonsági érdekek védelme miatt szokták kiemelni, hanem az emberi jogi szervezetek is nagy nyomást helyeznek a kormányzatokra. Ugyanis rengeteg nyugati cég – köztük olyan óriások, mint például a Nike, Google és az Apple – komoly megrendelője azon kínai vállalatoknak, melyek a hszincsiangi tartományban valószínűsíthetően ujgur kényszermunkát alkalmaznak termékeik előállítására.
Azonban a Kínától való függetlenedést könnyebb kimondani, mint ténylegesen meg is valósítani.
Hiába bonyolódott például kereskedelmi háborúba a Trump-adminisztráció a kínaiakkal, mégis rendkívül kitett maradt az amerikai gazdaság a kínai történéseknek – ez erősen éreztette is hatását a járvány kezdeti szakaszában. Emellett azonban sorban kerültek feketelistára egyes kínai vállalatok a kínai hadsereggel való – vélt vagy valós – kollaboráció miatt, viszont ez sem viselte meg komolyan a kínai gazdaságot. Mindenesetre ez közel sem egy lefutott meccs még, s érdemes lesz figyelni, milyen Kína-politikát folytat majd Joe Biden kormánya.
A járvány kezdetekor az EU-s színtér is hangos volt a Kínát élesen kritizáló, és tőle függetlenedni akaró hangoktól.
Ezt a szándékot olyan „jól” sikerült átültetni a valóságba, hogy alig néhány hete, 2020. december 30-án az Európai Bizottság meg is kötötte az eddigi legnagyobb kínai–uniós átfogó kereskedelmi megállapodást,
mely jelenleg az Európai Parlament jóváhagyására vár, s a rosszalló amerikai hangok fényében még komoly viták várhatók ennek kapcsán.
Habár a paktum valóban elérte, hogy egy-egy ágazatban jobban kinyíljon a kínai piaci az európai vállalatok előtt, mégis – egyes vélemények szerint – sokkal inkább a kínaiak felé lejt a megállapodás szövege. Így pedig hosszútávon nemhogy függetlenedni nem fog tudni az európai gazdaság a kínai érdekektől, hanem az is előfordulhat, hogy csak még inkább kitetté válik nekik.
Úgy tűnik tehát, hogy a mostani körülmények közepette nagyon nehezen orvosolható csak a Kínától való függés – főleg, hogy szemmel láthatóan az EU-ban erre a politikai akarat sem túl jelentős.