Hozzátette, hogy „az európai állampolgárok igenis igényelnék azt, hogy a véleménynyilvánítás alanyi jognak számító szabadságát biztosítsa a szolgáltató. Ne fordulhasson elő az, hogy az egyén valamit kiposztol – jogszabályokba nem ütközve –, és a szolgáltató a saját megítélése alapján eltávolítja. Nem véletlen, hogy több tagállami hatóság törvénymódosítási javaslattal élt, hogy megszülethessen a törvény arra, hogy ami nem jogszerűtlen vélemény, azt ne törölhesse, ne tüntethesse el a szolgáltató. Sok magyar cég például nem tudja, hogy miért csökkent a követőinek a száma drasztikusan egyik napról a másikra, és ma a techvállalatok ugyebár felhasználói fiókokat is törölhetnek.”
Rigó Csaba a Makronóm kérdésére elmondta, „sem a magyar, sem a külföldi fogyasztók érdekeit nem védi olyan törvény, amelyben garantálnák az ügyfélszolgálatot, a panaszkezelést, annak ellenére hogy más kereskedelmi gyakorlat esetében ez biztosítva van. Óriási probléma, hogy
hiányoznak a digitális közműtörvények,
és a fogyasztók kitettsége évről évre növekszik. Szerencsére az Európai Bizottság már felismerte a problémát, s eljárások indultak Németországban, Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban és az USA-ban is a nagy digitális szolgáltatók ellen. Lengyelország igazságügyi minisztériuma december 17-én javaslatot tett a kormánynak, hogy szabályozza az internetes tartalmakat. Tudomásom szerint Magyarország is hasonló megoldáson gondolkodik, Varga Judit igazságügyi miniszter összehívta a Digitális Szabadság Bizottság rendkívüli ülését. A magyar emberek kitettségét komolyan kell venni, és foglalkozni szükséges vele.”
Más területen is túlerőben a multik
Felvetésünkre, miszerint a cementiparban néhány külföldi cég szerezte meg a magyar piacot, a GVH elnöke úgy fogalmazott:
„a közelmúltban indult egy erőfölényes eljárás a cementiparban, ahol kevés szereplő határozza meg piacot.
Magyarországon az építőipari beruházásokhoz nélkülözhetetlen szürke cement ára jelentősen emelkedett az utóbbi években, arra vagyunk kíváncsiak, ez mitől alakulhatott ki, esetleg volt-e a domináns szereplők együtt mozgásának különleges oka. Érdekes az is, hogy az importhányad miért éri el a piac 30-40 százalékát. Nem zárható ki, hogy minőségi vagy logisztikai okai vannak; sok minden lehet a háttérben, amit tisztességes, objektív eljárásban ki tud deríteni a hivatal.”
A Makronóm Mandiner hetilapban megjelent interjújából az is kiderül, mi a közös a Booking.com gyakorlatai vagy a „pápa áldásával” értékesített ékszerek között és hogyan élnek vissza piaci erejükkel a külföldi kiskereskedelmi láncok a magyar termelők rovására.
Fotó: Ficsor Márton