Magyar kutatások segítik a gluténérzékenyeket!
A gluténérzékenység az utóbbi évtizedekben világszerte népbetegség lett, a területet magyar tudósok is kutatják.
Rengeteg oka van annak, hogy miért beszélünk a háziállatainkhoz. Egyes kutatások szerint magányosságunkból fakadóan csacsogunk, vagy azért, hogy érezzük, hogy a kapcsolatunkat a háziállatokkal mi irányítjuk, vagy egyszerűen csak azt reméljük, hogy a háziállatnak van tudata, és megérti, amit mondunk neki.
A legtöbb gazdi bizonyára furcsállná, ha hazaérkezés után nem köszönne kisállatainak, vagy ne bohóckodjon az ugráló kutyájával vagy doromboló macskájával. Azonban teljesen szokatlan lenne az a feltevés, hogy a háziállatok is képesek lennének beszélgetni velünk? Ennek apropóján folytatnak kutatásokat a lehetséges körülmények feltárására.
A kaliforniai egyetemen zajló kutatásban több mint 1000 kutya, 50 macska és néhány ló vesz részt, de a vizsgált egyedek száma napról napra bővül.
A tanulmánynak az előzménye az volt, hogy 2018-ban a san diegoi kutyagazdi, Christina Hunger elkezdte képezni a saját kutyáját, Stellát. Christina szerint a kutyája sokszor úgy viselkedett, mint egy beszélni még nem tudó kisbaba, akit azonban lehetne beszédre tanítani, így ebből inspirálódva rendelt egy olyan eszközt, mellyel változtathatnak ezen. A készüléken négy gomb volt található, és mindegyikre egy egyedi szó volt programozva.
„Kezdetben az volt a célom, hogy megtanítsak neki néhány alapvető kifejezést, ami segítene nekünk a jobb kommunikációban, azonban nem álltunk meg itt” – mondta Christina.
Az eszközt azóta kibővítették, mely jelenleg leginkább arra a gépezetre hasonlít, amit a nyelvi problémákkal küzdő emberek is használnak. Stella pedig olyan ügyesen megtanulta a funkciókat, hogy egyszerre akár öt szót is közvetíthet a gazdájának.
A kutya-gazdi párosra 2019-ben talált rá az interneten Leo Trottier, aki ezáltal később a They Can Talk tanulmány egyik szerzője lett. Christina és Stella kommunikációja rávilágított arra, hogy hiába tanulmányozták évekig a kognitív tudományos módszereket és hiába követték nyomon az állatok viselkedési szokásait, a megoldás egyszerűbb, mint gondolták, és végig ott volt az orruk előtt. Egyszerűen meg kell tanítani az állatokat a nyelvszerű kommunikációra.
Trottier következő lépésként pedig el is indított egy They Can Talk kísérleti programot, melyben kommunikációs trénerek, kutyakiképzők és tanárok videókkal rögzítették, ahogy a kutyáikat tanítják a kommunikációra a korábban említett programozható eszközzel.
Az egyik kutyagazdi TikTok-ra is elkezdte feltölteni a kutyája kalandjait a kommunikációs készülékkel. A videókat milliók nézik, amiben a kiskedvenc délutáni sétákat kér a gazdijától a „most”, „délután” és „séta” gombok lenyomásával, vagy a „víz” és a „hang” gombokkal jelzi, hogy hallja a tenger hullámzását. Ezáltal a They Can Talk projekt is egyre elterjedtebb lett, és a karantén időszakban sok háziállat tartó tanította kedvenceit kommunikálni hasonló szerkezetekkel.
Ha pedig ezekre igen lenne a válasz, akkor az már egészen más megvilágításba helyezné az állatokról kialakított elképzeléseinket, befolyásolná a velük kapcsolatos feltételezéseinket és bánásmódunkat, valamint formálhatja azt is, hogy milyen jogokat adunk nekik.
Mint minden témának, ennek is vannak kritikusai, akik szerint az emberek annyira vágynak rá, hogy kommunikálni tudjanak kiskedvenceikkel, hogy jelentőséget tulajdonítanak olyan dolgoknak is, amelyeknek valójában nem lenne.
A kutatás objektív végeredményét csak akkor tudhatjuk meg, ha a háziállatokat tudatosan megfigyeljük, hogy következetesen ugyanazokat a gombokat nyomják-e le, vagy más sorrendet is használnak.
A tanulmány kutatói hangsúlyozták:
„Semelyik háziállatot nem szabad erőltetni, vagy étellel kényszeríteni arra, hogy használja a kommunikációs készüléket. Ha pedig az állat nyitott az efféle tréningekre, akkor legalább addig is aktív figyelmet szentel a gazdi a kisállatának, ez pedig mindenképpen pozitívum.”
A cikk szerzője Blősz Dalma