Az utóbbi nagyjából 40 évben a neoliberális doktrína dominálta a gazdaságpolitikai gondolkodást, amely teljes mértékben a piac automatizmusaiban bízott, korlátlan privatizációt és deregulációt hirdetve. Magyarország 2010 óta egy teljesen más, patrióta útvonalat követett, amiért sok nemzetközi kritikát kapott. A koronaválság alatt azonban egyre többen fordultak a gazdasági patriotizmus felé a világon.
Az államnak is lehet helye a gazdaságban
Az utóbbi évtizedben számos esetben lehettünk tanúi annak a világ minden táján, hogy az állam beavatkozik a gazdaságba. Ezeket a példákat sok esetben válságok eredményezték.
Ben Clift és Cornelia Woll gazdaságpolitikai professzorok szerint amit látunk, az
A két professzor szerint a piac sikeresen írta felül az állam szerepét és ezen összecsapás vezetett a gazdasági patriotizmus megjelenéséhez, egy olyan gazdaságpolitikai stratégiához, amely a magyar gazdaságpolitikára is jellemző.
„Az alapvető ellentmondás, ami a neoliberális demokrácia paradoxonjának is tekinthető, az, hogy miként egyeztethető össze a szabadpiac nemzetek feletti integrációja és az annak megfelelő szintű szabályozás a nemzetállami szinten megválasztott politikusok területileg korlátozott mandátumával. A választott politikusok rendre azzal a kihívással szembesülnek, hogy miközben őket azért választják meg, hogy az állampolgárok jólétét és gazdasági érdekeit képviseljék, ezt egy olyan szerteágazó, jogi és szabályozási, kölcsönös függőségeken alapuló gazdasági környezetben kell elérniük, amelyben a gazdasági kormányzás legtöbb eszköze felett nem ők rendelkeznek” – fejti ki a gazdasági patriotizmus motivációját Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. gazdaságpolitikai és -stratégiai üzletágának vezetője.
Gerhard Schnyder, a Cambridge-i egyetem és Sallai Dorottya, a London School of Economics and Political Science (LSE) oktatója közös cikkükben az állami beavatkozás visszatérését leginkább azzal indokolják, hogy az sikeresnek bizonyult a kínai modell esetében, de más gazdaságok is erős teljesítményt értek el ezzel, ideértve Brazíliát és Oroszországot.
Míg a koronaválság előtt szerényebb formában volt jelen az állami intervenció a legtöbb gazdaságban, a válság alatt komoly ellenőrző és némely esetben korlátozó intézkedések bevezetésének lehettünk tanúi az úgynevezett liberális piacgazdaságokban is. A Makronómon már korábban megírtuk, hogy a koronaválság komolyan átalakíthatja a gazdasági gondolkodást, ami oda vezethet, hogy visszatérhet a neoliberalizmus előtti gazdasági sokszínűség.
Nem a szabadpiac évszázada
Schnyder és Sallai is egyetért ezzel, ugyanis szerintük a 21. század szinte biztosan nem a szabadpiac évszázada lesz. Viszont az államé sem – lepnek meg a szerzők.
ahol az előbbiek magabiztosabban alakítják az utóbbiak működését és valóban felhasználják a piacokat akár kollektív, akár az államapparátus ellenőrzése alatt álló elit céljainak előmozdítására. Megítélésünk szerint ez akár azt is jelentheti, hogy egyfajta egyensúly jöhet létre állam és piac között, amire évtizedek óta nem volt példa a világgazdaságban.
Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője szerint is háttérbe szorul a piac a járvány utáni időkben és inkább az állam diktál majd. A szakértő kiemeli, hogy a gazdaságpolitikai recept tulajdonképpen azonos minden országban. Török szerint, „ahogy a divatiparban is vissza-visszatérnek a korábbi stílusok, most a gazdaságpolitikában visszatér az 1980-as évek neoliberális forradalma előtti divat.”
Korábban is rámutattunk, hogy Németországban egy új, államkapitalista modellt terveznek létrehozni, amely nagymértékben kölcsönöz Franciaországtól, és Kína sikerére is komolyan támaszkodik – emelte ki a Bloomberg.
Berlinnek a jövőben lehetősége lesz jelentősen beavatkozni a gazdaságba, megmenteni a német vállalatokat és már attól sem riad vissza a német politika, hogy tulajdonrészt szerezzen a stratégiai fontosságú hazai vállalatokban, ha azokat külföldi felvásárlási veszély fenyegeti.
Jó ez nekünk?
Schnyder és Sallai nem biztosak abban, hogy egy ilyen modell adaptálása jót tenne Magyarországnak. Egy régebbi tanulmányukra hivatkozva – amely a magyar gazdaságpolitikát vizsgálta 2010 óta – hangsúlyozzák, hogy Magyarországon szerintük egyfajta autoritárius kapitalista modell alakult ki, amelyben az állam ellenőrzési funkciói centralizálódtak, az állam függővé tette a piaci szereplőket és komoly részesedést szerzett némely privát társaságban nemzeti bajnokokat kiemelve, más vállalatokat pedig államosított.
Számos bizonyíték áll ugyanakkor rendelkezésre, amely, bárhogy is nevezik a tudományban, a magyar pragmatikus és patrióta gazdaságpolitika sikerességét támasztja alá. A Makronómon már tavaly ismertettük a magyar patrióta gazdaságpolitika hét talán legnagyobb eredményét, ráadásul már a korábban súlyos kritikákat megfogalmazó IMF is kiemelte annak sikerét, elismerve, hogy a magyar megoldásokat sok esetben személyes frusztráció miatt támadták a neoliberális keretben ragadt, csoportgondolkodástól szenvedő nemzetközi elemzők. Így ma már az IMF is világszerte a magyar válságkezelési modellt javasolja a bajba jutott országoknak.
A görög Analyst intézet egyszerűen „magyar csodának” nevezte az Orbán-kormány válságkezelését és
a minap egy konferencián kiderült, hogy Kelet-Európa gazdasági szakértői is a magyarhoz hasonló gazdaságpolitikát tekintik a régió fejlődése felé vezető főútként.
Számos jel arra mutat, hogy a gazdaságpolitikai gondolkodás sokszínűsége visszatér a jövőben, leváltva az eddigi, kevés kritikát elfogadó neoliberális doktrínát, amely a nyolcvanas évek óta hódít.
A magyar gazdaságpolitika már 2010-ben letért a neoliberális útról, egy patrióta és pragmatikus utat követve ehelyett, amelynek eredményei biztatók, épp ezért válhat új főárammá a koronavírus utáni világban.
(Fotó: MTI/EPA/Justin Lane)
Egyre hangosabban hallatják a hangjukat azok a szakértők, akik a mesterséges intelligenciával foglalkozó nagyvállalatok tőzsdei túlértékeltségére és a veszélyes pénzáramlásokra is felhívják a figyelmet. Vajon mi lesz ebből? Újabb dotkomlufit fújunk?
Megdöbbentő magyar kutatás látott napvilágot: harmadával megnőtt az emlődaganat előfordulása a 30-39 éves korosztályban.
A Tisza Párt vagyonadója először az 5 milliárd feletti vagyonokat célozta, aztán már az 1 milliárd felettieket is. Ha így folytatódik, hamarosan azok is fizethetnek, akiknek semmijük sincs, csak hitelük. A történelem jól ismeri az ilyen gazdaságpolitikát. A történet vége mindig ugyanaz lett, a gazdagok elmentek, a középosztály pedig fizetett.
Az október 23-án induló Mesterterv című műsorunkban elmondjuk, hogy politikai szempontból ki is nyerte a napot.
Mráz Ágoston Sámuel arra is felhívta a figyelmet, hogy pozitív gazdasági hatása van Magyarországra annak, ha sikerül békét, tűzszünetet vagy a konfliktust kompromisszummal lezáró tárgyalási eredményt elérni a tervezett tárgyaláson.
A gazdálkodási környezet kiszámíthatósága minden ágazatban javult.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
