„Az alapvető ellentmondás, ami a neoliberális demokrácia paradoxonjának is tekinthető, az, hogy miként egyeztethető össze a szabadpiac nemzetek feletti integrációja és az annak megfelelő szintű szabályozás a nemzetállami szinten megválasztott politikusok területileg korlátozott mandátumával. A választott politikusok rendre azzal a kihívással szembesülnek, hogy miközben őket azért választják meg, hogy az állampolgárok jólétét és gazdasági érdekeit képviseljék, ezt egy olyan szerteágazó, jogi és szabályozási, kölcsönös függőségeken alapuló gazdasági környezetben kell elérniük, amelyben a gazdasági kormányzás legtöbb eszköze felett nem ők rendelkeznek” – fejti ki a gazdasági patriotizmus motivációját Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. gazdaságpolitikai és -stratégiai üzletágának vezetője.
Gerhard Schnyder, a Cambridge-i egyetem és Sallai Dorottya, a London School of Economics and Political Science (LSE) oktatója közös cikkükben az állami beavatkozás visszatérését leginkább azzal indokolják, hogy az sikeresnek bizonyult a kínai modell esetében, de más gazdaságok is erős teljesítményt értek el ezzel, ideértve Brazíliát és Oroszországot.
Míg a koronaválság előtt szerényebb formában volt jelen az állami intervenció a legtöbb gazdaságban, a válság alatt komoly ellenőrző és némely esetben korlátozó intézkedések bevezetésének lehettünk tanúi az úgynevezett liberális piacgazdaságokban is. A Makronómon már korábban megírtuk, hogy a koronaválság komolyan átalakíthatja a gazdasági gondolkodást, ami oda vezethet, hogy visszatérhet a neoliberalizmus előtti gazdasági sokszínűség.

Nem a szabadpiac évszázada