Szerte a világban nem annyira a sűrűn lakott városok, inkább a túlzsúfolt, marginalizált külvárosok azok, amelyeknek komoly küzdelmet kell vívniuk a koronavírus megfékezéséért. A társadalmi-gazdasági tényezők, és nem a földrajzi helyzet a fertőzési kockázatok fő meghatározója, különösen a fejlődő országokban.
Becslések szerint például a Mumbai nyomornegyedeiben élő hétmillió ember több mint fele már megfertőződött.
Dél-Afrikában ötmillió háztartás nem rendelkezik hűtőgéppel, az emberek alig 46 százalékának van vízöblítéses vécéje az otthonában, a családok egyharmada más családokkal osztozik az illemhelyeken. Emiatt nem meglepő, hogy a drasztikus lezárások ellenére is emelkedik az új fertőzések száma.
A koronavírus-járvány az informális gazdaságban dolgozó városlakók esetében különösen káros, ahol a legtöbb állás alacsonyan fizetett, és nem lehet távmunkában dolgozni.”