A Covid-város

„Egyetlenegy város sem menekült meg a koronavírus-járvány terjedésétől. A vírusnak azonban teljesen más hatása van az emberek különböző csoportjaira, még ugyanazon városon belül is.

Amikor New York számított a járvány globális epicentrumának, Manhattanben a fertőzöttek száma mintegy 925 volt 100 ezer főre vetítve, szemben a Queensben mért 4125-tel. Egyértelmű, hogy mi az oka ennek a nagy különbségnek: New York leggazdagabb lakosai számos egészségügyi szolgáltatáshoz hozzáférhetnek, illetve elkülönülve dolgozhatnak a tágas, többemeletes épületekben.

Ahogy minden nagyvárosban, az irányítószám alapvetően határozza meg egy ember sorsát. Manhattan és Queens kevesebb mint 25 percre van egymástól metróval, ám

Hasonló egyenlőtlenségek a legtöbb metropoliszban a jövedelmi, egészségügyi, oktatási helyzet terén, valamint lényegében a jóllét minden más mutatószámában világszerte kimutathatók. A koronavírus-járvány pedig tovább fogja növelni ezeket a különbségeket.

Szerte a világban nem annyira a sűrűn lakott váro­sok, inkább a túlzsúfolt, marginalizált külvárosok azok, amelyeknek komoly küzdelmet kell vívniuk a koronavírus megfékezéséért. A társadalmi-gazdasági tényezők, és nem a földrajzi helyzet a fertőzési kockázatok fő meghatározója, különösen a fejlődő országokban.

Dél-Afrikában ötmillió háztartás nem rendelkezik hűtőgéppel, az emberek alig 46 százalékának van vízöblítéses vécéje az otthonában, a családok egyharmada más családokkal osztozik az illemhelyeken. Emiatt nem meglepő, hogy a drasztikus lezárások ellenére is emelkedik az új fertőzések száma.

A koronavírus-járvány az informális gazdaságban dolgozó városlakók esetében különösen káros, ahol a legtöbb állás alacsonyan fizetett, és nem lehet távmunkában dolgozni.”