Ha az éghajlatváltozást többé-kevésbé kezelhető szinten szeretnénk tartani, ahhoz az egész emberiség közös áldozatvállalására, cselekvésére van szükség – és nem holnap, hanem ma, vagy egyre inkább tegnap. Amint a múlt héten egy, a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadáson elhangzott:
A klímaváltozás valóság. Ma nem az a kérdés, hogy 2100-ban mi lesz, hanem hogy 20–30 év múlva hogyan tudjuk megoldani az életünket.
Ennek érdekében hirdette meg az Európai Unió 2050-re a nettó karbonsemlegesség elérését, vagyis nem bocsát ki több szén-dioxidot, mint amennyit az úgynevezett szénelnyelők – a növényzet, a vizek, de a jövőre gondolva akár új technológia – képesek a légkörből kivonni és tárolni. A kulcsszó, mondhatni az egész kérdés alfája és ómegája természetesen az energiatermelés, eszköze pedig jelenleg az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszer.