Szingapúrban is társadalmi ellentéteket szít a bevándorlás

Szingapúrban a feldolgozóipari munkahelyek folyamatosan szűnnek meg, ezek helyébe a technológiai és a pénzügyi szolgáltatási szektor lép, mivel ezeket könnyebb feltölteni fiatal, megfizethető bevándorlókkal – írja a Nikkei Asian Review. Az ötven év feletti embereknek csak a fele szerez újra munkát fél éven belül az országban, ennek hatására

Az alsó 20 százalék jövedelme és kiadásai közt átlagosan havi 335 dollár eltérés van, ami annak köszönhető, hogy nagymértékben megnőttek a megélhetéshez szükséges költségek – derül ki a kormány felméréséből. A vízszolgáltatás ára 2017 óta átlagosan 30 százalékkal növekedett, az orvosi kezelések költségei közel 10 százalékkal nőttek az elmúlt öt évben, ami különösen fontos egy öregedő társadalomban. Emellett ráadásul 

a gazdasági növekedés 2009 óta nem volt olyan alacsony, mint most.

Nehéz helyzet a választások előtt

A jelenleg kialakult helyzet nagyon nehéz feladat elé állítja a több mint fél évszázada irányító pártot a közelgő választások előtt. „A Népi Akciópárt (PAP) legitimitása eddig sem a demokratikus elszámoltathatóságból fakadt, hanem a gazdasági teljesítményből” – mondta a lapnak Donald Low, aki 15 éven keresztül töltött be vezető kormányzati tisztségeket, most pedig a Centennial Asia Advisors tanácsadója. Low úgy gondolja, hogy a társadalom véleménye változni fog, mivel

a kormány nem tudja biztosítani a keményen dolgozó és tanuló rétegek társadalmi felzárkózását, így a korábbi társadalmi szerződés megingott.

A felszínen nincs hiba

A kívülállók a cikk szerint sokszor nagyon helytelenül az ország szinte tökéletes infrastruktúrájára mutatnak, amikor a gazdaságot ítélik meg. Itt található a világ egyik legjobb reptere vagy a földalatti bevásárlóközpontok csillogó világa, ahol a világ legnagyobb luxusmárkái találhatók meg.

Sikeres piaci liberalizáció

Miután 1965-ben elvált Malajziától, az ország megnyitotta piacait a nemzetközi kereskedelem és tőke előtt. Ez is hozzájárult, hogy a kilencedik leggazdagabb országgá váljon a világon. A gazdasági növekedést kihasználva a kormány folyamatosan segítette az életszínvonal növekedését, erősítette az oktatást és támogatta a lakásszerzést (a városállamban a legtöbb ember önkormányzati lakásban él).

1966-tól kezdve a kormány rengeteg földet vásárolt magánemberektől – akiket jogilag köteleztek az eladásra –, hogy hatalmas állami lakásfejlesztési programokba kezdjen.

Jelenleg a sziget 90 százalékát az állam birtokolja

és az emberek 80 százaléka úgynevezett „HDB”-ben él, ami azt jelenti, hogy állami tulajdonú lakásokat bérelnek, hosszútávú bérleti szerződéssel.

Előre lehet lépni

Az ingyenes oktatás is elősegítette a társadalmi mobilitást, valamint támogatta a Népi Akciópárt alapító atyjának doktrínáját, a meritokráciát, amely egy olyan társadalmi forma, amelyben az egyén társadalmi pozíciója nem származásától, hanem elsősorban tehetségétől, tudásától, érdemeitől függ.

Az oktatás és a lakhatás támogatásával és a szinte teljes foglalkoztatottsággal Szingapúr nem csak gazdaságban, hanem tényleges életminőségben is hatalmasat ugrott előre, szinte az egész ország egy középosztállyá vált – mondta a lapnak Tan Ern Ser, a Szingapúri Nemzeti Egyetem docense, aki maga is szegény családból származik, de ingyenes oktatás és ingyen kölcsönzött könyvek segítették diákéveit.

A gazdasági fejlődés mélysége és üteme generációnként igazolta a PAP politikai legitimitását,

ezért soha nem is került ki a formáció kezéből a hatalom.

Ideológiai útvesztő

Szingapúr gazdasági modellje egyesek szerint a szocialista nacionalizmus és a paternalista autoritarizmus keverékével kezdődött, amit aztán az 1990-es években felváltott a thatcherista, részvényesi kapitalizmus. Eleinte úgy tűnt, hogy a virágzó, bűnözésmentes, technológiailag fejlett városállam megtalálta az ellenszert a hanyatlásra és megosztottságra, ami a kapitalizmus késői szakaszában a fejlett országokban rendre megjelenik.

„A felszínen valóban meglepően csodálatosnak tűnik Szingapúr gazdasága” – mondta az Asian Review szerzőjének Yeoh Lam Keong, a szingapúri állami alap, a GIC korábbi vezető közgazdásza. Keong elmondta, hogy

a gazdasági gyengélkedés és a társadalmi feszültségek fojtogatják a nyugati demokráciákat.

Szerinte a demokratikus szocializmus küzd ma a nacionalizmussal, a győztes mindent visz típusú részvényesi, shareholder kapitalizmus annak ellentétével, a közösségi érdeket is figyelembe vevő stakeholder kapitalizmussal, de felhívja a figyelmet, hogy Szingapúr útkeresése nem egyedi eset a világban.

Yeoh szerint Szingapúr jelenlegi problémái az 1990-es években kezdődtek, amikor a politika jobbra haladt. Az akkor uralkodó neoliberális gondolkodásmódnak megfelelően a kormány egy piaci alapú megközelítés felé haladt a HDB-lakások árképzésében és tulajdonjogi rendszerében. Nagyon sok állampolgár vásárolt házat magának kihasználva a rendszer előnyeit, ami lehetővé tette, hogy a Központi Biztosító Alapban – egy kötelező nyugdíjrendszerben – lévő megtakarításaikat lakásvásárlás céljára használják fel. Ennek következtében az ingatlanárak nagymértékben megemelkedtek és nyugdíjba vonuláskor ezeket eladhatták vagy kiadhatták az emberek.

Időzített bomba

A szakértő szerint a mai problémák gyökere a kilencvenes évekre nyúlik vissza, amikor Szingapúr a neoliberalizmus irányába tolódott el. A HDB-lakásokat a szingapúriak 99 évre vásárolják meg és sokan erre fordítják megtakarításaikat, csakhogy a 99 éves szerződés vége felé az ingatlan veszíthet értékéből. A GIC korábbi vezető közgazdásza a rendszert időzített bombának tartja.

„Azt gondolták, hogy a gazdasági növekedés maximalizálásával együtt fog nőni a jólét is, pedig csak egyetlen hatalmas politikai fegyverük volt, a bevándorlás” – tért Yeoh a még fontosabb sikertényezőre.

Tömeges bevándorlás

2000 és 2010 között Szingapúrban

a bevándorlók száma majdnem megkétszereződött,

tíz év alatt 755 ezerről 1,3 millióra nőtt számuk az országban, amibe nem tartoznak bele a külföldön született állampolgárok, ők állandó tartózkodási engedélyt kapnak. 2019 júniusban Szingapúr összlakossága 3,5 millió állampolgárból, 530 ezer állandó lakosból és 1,7 millió külföldi munkavállalóból, tanulóból tevődött össze.

„A lakossághoz viszonyítva ez sehol máshol nem fordul elő, szinte elképzelhetetlen. Ez a folyamat az alsóbb osztályok béreit nagymértékben csökkenti” – mutatott rá Yeoh, hogy a tömeges bevándorlás leszoríthatja a béreket az alacsonyabban képzettek körében.

Mindehhez hozzájárul az is, hogy

Szingapúrban nincs kötelező minimálbér és a szakszervezetek is nagyon gyengék,

ami azt jelenti, hogy semmi nem tompította a bevándorlás okozta hatásokat.

Növekvő társadalmi feszültség

2019 októberében egy indiai születésű szingapúri lakos, Ramesh Erramalli verbálisan bántalmazott egy biztonsági őrt, azt kiabálva neki obszcén szavakat is használva, hogy 1,5 millió dollárért vette meg a házát. A randalírozó külföldiek a szingapúri bulvárlapok kedvenc témái és ez a videó is vírusként terjedt a világhálón. Erramalli fizetése, címe és telefonszáma is az interneten keringett és még petíciót is indítottak annak érdekében, hogy a JPMorgan rúgja ki, mert a túlfizetett, beilleszkedésre képtelen, de állampolgárként az országban jól élő külföldiek példáját fedezték fel benne – akiket nem minden helyi tart valódi szingapúrinak.

Pár nappal később több száz ember gyűlt össze a Hong Lim Parkban – ami az egyetlen hely az országban, ahol tüntetni lehet –, hogy a kormány munkapiaci politikája ellen felszólaljanak. Maga a tüntetés nem volt nagy létszámú, de egy olyan országban, amely szigorúan szabályozza az eltérő vélemények bemutatását, mégis jelentősnek számított.

„A szingapúri emberek küzdenek. Látják, hogy a külföldiek elegáns lakásban élnek, miközben az átlag ember HDB-ben él és taxit vezet” – mondta Gilbert Goh, a tiltakozás szervezője, aki szerint már a 40-es és 50-es években is nehéz volt munkát találni, de a külföldiek beáramlása miatt még rosszabb lett a helyzet.

Yeoh ezt a fajta nacionalizmust a szociális védelem iránti igényként értelmezi. Szerinte a kormányoknak a szociális intézkedésekkel mérsékelniük kell a globalizáció és technológiai változások elkerülhetetlen hatásait.

A jóléti intézkedéseket persze nehéz eladni Szingapúrban, ahol továbbra is meritokrácia van középpontban.

Az országban nincs munkanélküli segély,

de az állami támogatások is korlátozottak a nyugdíjrendszerben. Ezek a tényezők a korai sikerek függvényében alakultak így, mivel olyan gyorsan fejlődött a gazdaság és az emberek megélhetése olyan sokat javult rövid idő alatt, hogy az ország felívelő szakaszában a szociális politika nem tűnt fontos kérdésnek.

Donald Low szerint Szingapúrnak az első 40 évben tényleg nem volt szüksége szociális biztonsági hálókra. Elmondása szerint a társadalmi mobilitás azonban mára lelassult, mert a társadalom sokkal érettebb és a könnyű felfelé haladás korszaka már véget ért.

A kormány a probléma megoldására támogatási csomagokat dolgozott ki az idősebb és szegényebb szingapúri állampolgárok számára, valamint

szigorúbb migrációs ellenőrzéseket is bevezetett.

A kritikusok szerint a kormány azonban ennél sokkal többet engedhetne meg magának, mivel 2018-ban 2,1 milliárd dolláros strukturális költségvetési többlettel rendelkezett.

Megszilárdult a rendszer

Az Asian Review azt írja, hogy számos kormányzati szervvel próbálta meg felvenni a kapcsolatot sikertelenül, de a miniszterelnök újévi beszédében elmondta, hogy a kormány gyakorlati intézkedéseket fog bevezetni a nehéz helyzetben lévő háztartások megmentésére. A lap szerint a változtatásokkal szembeni ellenállás ideológiai eredetű lehet. 

Szingapúr jövőbeni sikere nagyban függ attól, hogy a párt képes-e reagálni és alkalmazkodni az eltérő, újonnan megjelenő igényekhez – vélik elemzők, akik szerint egy ország gazdasági modellje egyfajta társadalmi szerződés, a szingapúriak pedig a jólét és a biztonság érdekében jelentős személyi szabadságról mondanak le.

Közelgő választások

Hamarosan választásokat tartanak az országban, azonban még mindig nem egyértelmű az időpont. 2019 szeptemberében hozta létre a kormány a választási körzetek határait felülvizsgáló (e körzeteket felállító) bizottságot. A történelmi tapasztalat alapján ez azt jelenti, hogy

hat hónapon belül választások lesznek.

A szavazást 2021 áprilisáig kell megtartani, de Lee Hsien Loong jelenlegi miniszterelnök úgy tervezi, hogy lemond 2022 februárban 70 éves kora előtt és a hatalmat valószínűleg Heng Swee Keat, a jelenlegi pénzügyminiszter kapja meg.

A széttagolt ellenzék élére eközben új szereplő igyekszik állni: Tan Cheng Bock 26 éven át volt a tagja a PAP-nak, most pedig új ellenzéki pártot alapított Progress Singapore néven. Elemzők biztosak a kormánypárt győzelmében, a nagyobb kérdés annak mértéke, mivel egy gyengébb győzelem teljesen átrendezheti a hatalmi viszonyokat a következő választásokra.

Korábban is előfordult már, hogy megrendült a kormányzó párt hatalma. A 2011-es választások idején a 2009-es válság utáni sokknak és a népszerűtlen népesedéspolitikának köszönhetően a PAP csak

a szavazatok 60 százalékát szerezte meg, de ezzel a parlamenti mandátumok 93 százalékára tett szert.

„Fake news”

Az Asian Review szerint az elmúlt hónapokban egyes hírcsatornákat, ellenzéki politikusokat és aktivistákat különféle büntetőjogi és polgári vádakkal sújtanak az országban. 2019-ben a kormány megalkotta a hamis hírek korlátozására szolgáló törvényt, amely lehetővé teszi a miniszterek számára, hogy helyesbítéseket vagy eltávolítást követeljenek, ha egy hírt hamisnak vagy félrevezetőnek tartanak.

Ezt a törvényt már alkalmazták is, elsősorban az ellenzéki szereplők közösségi médiában megjelent írásaival kapcsolatban, főleg az olyan, vitákat keltő témák esetében, mint a migráció, az oktatás és az állami tulajdonban lévő alapok kezelése.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.