Nem rossz a magyar gazdaságpolitika teljesítménye

„Említette 2011-ben, hogy értelmes, felelős politikával stabilizálható lenne Magyarország helyzete. Nem épp ez történt?

Nagyon sok tekintetben igen. A kormány 2012 óta bőven az uniós elváráson belül tartja a hiányt. Költségvetési oldalon felelős gazdaságpolitikát látunk, és az időszak nagy részében a jegybanki oldalon is jól működő politika volt. Viszont mind a központi bank, mind a kormányzat kissé túlfűtött állapotban próbálja tartani a gazdaságot, gyorsan növekvő bérekkel, gyengülő devizával, alacsony kamatokkal, és ez kockázatos, mert elszabadulhat az infláció. A másik kockázat, hogy majd ha tényleg a gázra kell lépni, akkorra nem marad benzin, mert a lejtőn elfogyott. Ez a veszély még nem fenyeget, koránt sincs olyan helyzetben Magyarország, mint 2007 előtt, ebben a tekintetben a gazdaságpolitika felelőssé vált. A gazdaságfehérítés ugyancsak remek döntés volt, az adóbeszedés arányát sikerült alaposan megnövelni. (...)

Ma Magyarországon méltányosan adózik a tőke és a munka?

Ez gazdaságfilozófiai kérdés, nem tudok válaszolni rá. Értem a kormány logikáját, van benne igazság, hogy a fejlett, nagy nyugati gazdaságoknak volt háromszáz évük kizsákmányolni a gyarmatokat, nekünk pedig nem volt mit, ezért a tőkét gyorsítva kell felhalmozni. Másrészt Nyugaton nemzedékeken átívelően építették fel a fizikai és a humán tőkét. Magyarországon a világháború, a kommunizmus elvette ezt a lehetőséget, és gyarmattartók sem voltunk soha. A kormány érvelése helyes, olyan polgárságot, felső középosztályt érdemes építeni, amelynek van megtakarítása, vállalkozóképessége. Az alacsony osztalékadó- és vállalatiadó-kulcs, a lakossági állampapír kibocsátása mind logikus következménye ennek. A másik oldal véleménye viszont az, hogy a szegényebb rétegeknek kellene jobban részesülniük a növekedésből. Ezzel is egyet lehet érteni, s a kettő között nem lehet igazságot tenni. (...)

Nálunk már akkor válság volt a Gyurcsány-kormány tevékenysége miatt, amikor a globális gazdaságban nem is látszott probléma.

A kétezres évek gazdaságpolitikája hibás volt, emiatt hátrányban voltunk, de mi kaptuk a legtöbb uniós pénzt. Nagyjából a középmezőnyt értük el. Nem rontottuk el nagyon a dolgokat, de igazi csodát sem tettünk. Ha a tetemesebb adósság nagyobb súllyal esik latba, akkor valóban ügyesek vagyunk. Szerintem egyforma a kettő szerepe, így átlagos teljesítményt nyújtott a magyar gazdaságpolitika, legalábbis azt semmiképpen sem lehet mondani, hogy rossz teljesítményt.

Akkor Románia mégsem hagyott le minket?

Hallani ezt, de tudjuk, hogy nem igaz, nagyon komoly egyensúlytalanságok jöttek létre az elmúlt három évben Romániában. Nekünk viszont nem sikerült beérnünk Csehországot, sőt Lengyelország is szépen felzárkózott mellénk, majd elénk került.

Elénk nem, mert az egy főre jutó bruttó hazai össztermék tekintetében Magyarország visszaelőzte Lengyelországot nyolc év után.

Körülbelül egy szinten vagyunk. Megyünk együtt a régióval, ezt objektíven ki lehet jelenteni – azzal a régióval, amely sokkal gyorsabban fejlődik, mint az unió átlaga. Ez szuper dolog, az elmúlt tíz év a magyar lakosság nagy részének gyarapodással telt, ez biztos.

Szlovákiába ugyancsak jelentős uniós támogatás érkezett, ott szintén meghatározó iparág az autógyártás, a gazdaságot mégis megviselte a német visszaesés, szemben a magyar gazdasággal.

Igen. Ezt az ellentétet nem tudom feloldani. (...)”