Ebben az érvelésben, amit a magyar kormány is hangoztat, tényleg nagyon sok igazság rejlik.
„Csak hogy a nagyságrendet és az arányokat érzékeltessük: Magyarország részaránya a befizetésekből 1,07%, míg a fejlesztési pénzek révén 6,63 százaléknyi összeget kap vissza, tehát mi vastagon nettó haszonélvezői voltunk/vagyunk a szisztémának. (Nálunk csak Lengyelország komolyabb kedvezményezett – igaz, nagyságrendekkel.) Ugyanakkor azt valóban érdemes hangsúlyozni, hogy a keleti régiókban a támogatások egy jó részét azoknál az amúgy is versenyelőnyben lévő, külföldi tulajdonú vállalatoknál költik el, amelyek a fejlett országokból származnak, és uralják a piacot. Vagyis
a támogatások közvetve visszacsorognak a gazdag országokba.
Ebben az érvelésben, amit a magyar kormány is hangoztat, tényleg nagyon sok igazság rejlik.
Az is látható, hogy a költségvetés szerkezetének átalakítása sem feltétlenül kedvező Magyarország számára, hiszen a mezőgazdaságra szánt pénzek egy részét átcsoportosítani szándékoznak a klímaváltozás elleni küzdelemre, illetve arra, hogy mindinkább kizöldítsék a gazdaságokat.
A másik komoly változásnak pedig az ígérkezik, hogy migrációra és a határvédelemre háromszor annyit szándékoznak költeni – 10,05 billió euró helyett 30, 83 billió eurót –, mint eddig.
A vita egyik sarokpontja amúgy is az, hogy a nettó befizető országok azt szeretnék elérni: a felhasználható pénzeket a korábbinál igazságosabban osszák el, illetve azt, hogy más területek kapjanak elsőbbséget az eddigiek rovására. Azt szorgalmazzák, hogy kevesebb jusson felzárkóztatási, agrárpolitikai és kohéziós támogatásokra, helyette inkább az oktatáson, kutatás+fejlesztésen és az innováción lenne a hangsúly. Márpedig
az új területek (klímavédelem, kutatás-fejlesztés) esetében a fejlett országok nagyobb eséllyel pályáznak az összegekre.
A szembetűnően új elem azonban az, hogy az Európai Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy az eddiginél sokkal szigorúbban ellenőrizzék a pénzek elkötését (magyarul szeretnék hatékonyabban meggátolni, hogy ellopják azokat), illetve ahhoz, hogy a jogállami normák betartáshoz kössék a kifizetéseket. Ebből a szempontból Magyarország (meg Lengyelország) eléggé sajátos helyzetben van, mert mi büszkélkedhetünk azzal, hogy mindkét említett területen élen járunk.
A hatalom rezidensei és strómanjai páratlanul innovatív bravúrt vittek véghez: úgy lopják a pénzeket, hogy abból egy autoriter rendszer kiépítését is finanszírozzák.
Az igazi vita persze akörül forog, hogy a négy nettó befizető ország ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzeti jövedelmük egy százalékát kelljen a tagállamoknak a kasszába pengetni, ami enyhítené az ő terheiket, és tökéletesen más belső arányokat alakítana ki a költségvetésben.
Magyarország a tervek szerint összesen körülbelül hatmilliárd euróval kapna kevesebbet, mint a legutóbbi költségvetés alkalmával. Ez baj az országnak, de azoknak nem igazán, akik eddig is megcsapolták az EU-s pénzeket. Nem fognak ezután arányosan kevesebbet lopni.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
Az uniós belügyminiszterek tanácsa csütörtökön Brüsszelben megszavazta a magyar uniós elnökségi előterjesztést, amely Románia és Bulgária felvételét javasolta a schengeni övezetbe.
Az uniós tagállamok belügyminiszterei csütörtökön szavaznak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. Ha megszavazzák, a történelmi döntés az EU magyar elnöksége idején születik meg.
Átnevezték az orosz költőkről elnevezett utcákat az ukrán fővárosban.
