Ebben az érvelésben, amit a magyar kormány is hangoztat, tényleg nagyon sok igazság rejlik.
„Csak hogy a nagyságrendet és az arányokat érzékeltessük: Magyarország részaránya a befizetésekből 1,07%, míg a fejlesztési pénzek révén 6,63 százaléknyi összeget kap vissza, tehát mi vastagon nettó haszonélvezői voltunk/vagyunk a szisztémának. (Nálunk csak Lengyelország komolyabb kedvezményezett – igaz, nagyságrendekkel.) Ugyanakkor azt valóban érdemes hangsúlyozni, hogy a keleti régiókban a támogatások egy jó részét azoknál az amúgy is versenyelőnyben lévő, külföldi tulajdonú vállalatoknál költik el, amelyek a fejlett országokból származnak, és uralják a piacot. Vagyis
a támogatások közvetve visszacsorognak a gazdag országokba.
Ebben az érvelésben, amit a magyar kormány is hangoztat, tényleg nagyon sok igazság rejlik.
Az is látható, hogy a költségvetés szerkezetének átalakítása sem feltétlenül kedvező Magyarország számára, hiszen a mezőgazdaságra szánt pénzek egy részét átcsoportosítani szándékoznak a klímaváltozás elleni küzdelemre, illetve arra, hogy mindinkább kizöldítsék a gazdaságokat.
A másik komoly változásnak pedig az ígérkezik, hogy migrációra és a határvédelemre háromszor annyit szándékoznak költeni – 10,05 billió euró helyett 30, 83 billió eurót –, mint eddig.
A vita egyik sarokpontja amúgy is az, hogy a nettó befizető országok azt szeretnék elérni: a felhasználható pénzeket a korábbinál igazságosabban osszák el, illetve azt, hogy más területek kapjanak elsőbbséget az eddigiek rovására. Azt szorgalmazzák, hogy kevesebb jusson felzárkóztatási, agrárpolitikai és kohéziós támogatásokra, helyette inkább az oktatáson, kutatás+fejlesztésen és az innováción lenne a hangsúly. Márpedig
az új területek (klímavédelem, kutatás-fejlesztés) esetében a fejlett országok nagyobb eséllyel pályáznak az összegekre.
A szembetűnően új elem azonban az, hogy az Európai Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy az eddiginél sokkal szigorúbban ellenőrizzék a pénzek elkötését (magyarul szeretnék hatékonyabban meggátolni, hogy ellopják azokat), illetve ahhoz, hogy a jogállami normák betartáshoz kössék a kifizetéseket. Ebből a szempontból Magyarország (meg Lengyelország) eléggé sajátos helyzetben van, mert mi büszkélkedhetünk azzal, hogy mindkét említett területen élen járunk.
A hatalom rezidensei és strómanjai páratlanul innovatív bravúrt vittek véghez: úgy lopják a pénzeket, hogy abból egy autoriter rendszer kiépítését is finanszírozzák.
Az igazi vita persze akörül forog, hogy a négy nettó befizető ország ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzeti jövedelmük egy százalékát kelljen a tagállamoknak a kasszába pengetni, ami enyhítené az ő terheiket, és tökéletesen más belső arányokat alakítana ki a költségvetésben.
Magyarország a tervek szerint összesen körülbelül hatmilliárd euróval kapna kevesebbet, mint a legutóbbi költségvetés alkalmával. Ez baj az országnak, de azoknak nem igazán, akik eddig is megcsapolták az EU-s pénzeket. Nem fognak ezután arányosan kevesebbet lopni.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Legfrissebb gazdasági előrejelzésében az EU végrehajtó szerve kijelentette, hogy az iráni konfliktus az egész kontinensen magasabb inflációt fog eredményezni.
S még egy ideig, úgy tűnik, nem is fogja.
Magyar Péter megfelelne az Európai Unió elvárásainak.
Megint félteni kezdték az Európai Unió egységét.
Európában hárommillióan, Magyarországon 251 ezren élhettek volna tovább.
Pozitív jelzéseket lát Brüsszel azzal kapcsolatban, hogy Magyar Péterék támogathatják Ukrajna EU-integrációját.
Vlagyimir Putyin eddig úgy folytatta a háborút, hogy az orosz társadalom többségét megkímélte annak közvetlen terheitől. Ennek most vége lehet.
A kompetenciamérés a magyar közoktatás egyik legfontosabb adatforrása, szakértők szerint azonban az egyre több mérés közepette sokszor elmarad a valódi fejlesztés.
