A régió feltehetőleg valóban gyorsan növekszik, azt viszont szinte lehetetlen pontosan megbecsülni és felmérni, hogy mennyivel is pontosan. Pásztor Szabolcs írása.
Abban az esetben, ha a jelenleg leggyorsabban növekvő országok listáját böngésszük, akkor az első 15-ben biztosan csak a fejlődő világ országait találjuk. A legjobban teljesítő gazdaságok esetében nem minden esetben ér bennünket meglepetés, viszont a tény, hogy az elsők között a szubszaharai térség 6 országa is szerepel, sokak számára egészen meglepő lehet (World Bank, 2020).
Az olyan országok pedig, mint Etiópia, Tanzánia, Elefántcsontpart és Ghána már hosszú évek óta a lista első felében szerepelnek és évente átlagosan 6-8, vagy akár 10 százalékos GDP-növekedést is elérhetnek. Nem véletlenül kerül a térség a nagypolitika és a nemzetközi befektetők látókörébe; hiszen az afrikai gazdaságok növekedéséből mindenki profitálni szeretne.
1. ábra: Afrika legnagyobb gazdaságai 2018-ban
Forrás: World Bank (2020)
2. Ábra: Egy főre eső GDP a szubszaharai térségben (2018)
Forrás: World Bank (2020)
Valóban növekednek azonban ezek a gazdaságok és pontos képünk van rólunk? Ezt a kérdéskört járja körül az alábbi írás.
Jóllehet ezen gazdaságok átalakulása valóban látványos, a fejlődés és növekedés kérdéskörében jártasabbak sietve rámutatnak a tényre: ezeknél az országoknál az úgynevezett bázishatás érvényesül. Nevezetesen a fejlődő országoknak komolyabb fejlődési mozgásterük van és
Mások az afrikai régió gazdaságainak kőolaj és nyersanyagfüggőségét emelik ki, és egyértelmű kapcsolatot látnak a nyersanyagok világpiaci ára és a GDP növekedése között (Janda–Quarshire, 2017). Ugyancsak mások a növekvő kínai tőkebefektetések szerepét hangsúlyozzák és egyfajta új, Afrikáért folyó versenyfutásról beszélnek, amelyben Kína mellett számos más ország is rajtvonalhoz áll (Economist, 2019).
3. ábra: Néhány afrikai ország GDP növekedésének előrejelzése az IMF szerint (2019)
Forrás: IMF (2019)
Jelen sorok szerzője nem vitatja, hogy az előbb említett tényezőknek van hatása a gazdasági növekedés egyik legfontosabb mutatószámára, a GDP-re, viszont egy európai kontextusban meglehetősen ritka jelenségre igyekszik felhívni a fejlődő gazdaságok, az afrikai térség és a migrációs tendenciák gazdasági oldalát is megérteni kívánó olvasók figyelmét. Ez a jelenség pedig az úgynevezett debasing, amely az utóbbi években egészen népszerűvé vált az afrikai kontinensen. (Magyarul a jelenséget talán új bázisévre való áttéréssel azonosíthatjuk.)
Elsőként azonban azt érdemes tudnunk, hogy a GDP mennyiségi becslésére kétféle megközelítés áll rendelkezésre: az állandó bázisévvel történő kalkuláció, illetve a láncindexek alkalmazása. Amíg a legtöbb fejlett ország az utóbbi módszert választja, addig néhány afrikai ország még mindig vonakodik annak bevezetésétől. Ennek pedig az elsődleges oka az, hogy hiányosak a statisztikai adataik és a számbavétel elavult módszertannal történik. Dippelsman és szerzőtársai (2016) a kétfajta számítás eredményeként megszülető GDP növekedési adatok összehasonlítása után két lényeges mozzanatot emelnek ki: ugyan nincsenek szignifikáns különbségek az adatok (GDP mutatók) között, azonban az eltérések nem bizonyultak olyan ellentmondásmentesnek, mint a már fejlett országok esetében. A szerzők kiemelik azonban azt a tényt, hogy a gyenge deflációs módszertanok és a túlzottan aggregált osztályozások kérdését feltétlenül meg kellene oldani az afrikai országoknak, mielőtt bevezetik a láncindexált GDP számítását. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, és elsőként azt járjuk körül, hogy milyen módszertani változások történnek, ha valóban történnek, az afrikai térségben és ezeknek milyen hatásuk van a legfontosabb gazdasági mutatókra!
Ahogyan azt korábban is említettük, az afrikai térségben jelenleg kifejezetten népszerű a számítások alapjául szolgáló bázisév megváltoztatása (debasing), és ennek bemutatására talán a legjobb példát Ghána és Nigéria adja.
ugyanis korábban egyszerűen elfeledkeztek egy nagyjából 13 milliárd amerikai dollárnak (USD) megfelelő gazdasági tevékenység számbavételéről. A korrekcióval pedig Ghána az alacsony jövedelmű országok közül hirtelen a közepes jövedelmű országok alsó sávjában találta magát.
2014-ben hasonló eset történt, amikor
Korábban Ghána esetében a bázisév 1993 volt, később pedig 2006 lett. Nigéria esetében még nagyobb ugrás történt, ugyanis a korábbi 1990-es bázisév helyett az új viszonyítási alap 2008 lett. Később más országok is a debasing eszközéhez nyúltak és 2014-ben például Nigéria mellett Kenya, Tanzánia, Uganda és Zambia is megváltoztatta a GDP számításhoz használt bázisévét (Sy, 2015).
1. kép: Az afrikai gazdaságok döntő részét az informális gazdaság adja
Az új bázisév választásának elsődleges célja az volt, hogy a statisztikai hivatalok hűebb képet adjanak az országaik gazdasági teljesítményéről. Ez pedig azért fontos, mert az afrikai kontinensen még most is hatalmas a szakadék a valós gazdasági helyzetkép és a statisztikai nyilvántartások között. Az elavult bázisév használatával kapcsolatban pedig a legnagyobb probléma az, hogy a legutolsó évek gazdasági teljesítményét egy olyan gazdasági struktúrához hasonlítja, amely már teljes egészében idejétmúltnak számít.
Ráadásul azzal is szembesülnünk kell, hogy
Jól látható az is, hogy az afrikai statisztikai hivatalok egyfajta versenyt futnak egymással annak érdekében, hogy a korábban figyelmen kívül hagyott gazdasági szektorok és szereplők teljesítményét figyelembe vegyék a GDP számításánál. Ebből kifolyólag gyakran megesik az is, hogy a korábbi évek, esetleg évtizedek számba nem vett gazdasági teljesítményét veszik számba a legfrissebb statisztikák közlésekor.
Ebben „segítségükre” van ugyan az a tény, hogy a térség országaiban is egyre több a rendelkezésre álló statisztikai adat, azonban az ezt feldolgozó módszertan nem fejlődik kellő gyorsasággal, így a gazdaságokról kialakított kép legkevésbé sem következetes. (Jerven, 2015.)
Mindezek tükrében egészen egyértelmű, hogy az afrikai statisztikai adatok hitelességével kapcsolatosan kevés esetben lehetünk teljes egészében biztosak. Egyértelműnek látszik, hogy a jelenlegi adatok sok esetben egyszerűen túlbecsülik a gazdasági növekedést, más viszonylatban a nominális GDP súlyosan alulbecsült.
Ennek tükrében pedig valóban érdemes átgondolnunk az afrikai térséget érintő következtetéseinket és nem feltétlenül kell túlzott jelentőséget tulajdonítanunk a szubszaharai térség országaiból érkező statisztikai adatoknak. A régió feltehetőleg valóban gyorsan növekszik, azt viszont szinte lehetetlen pontosan megbecsülni és felmérni, hogy mennyivel is pontosan.
Hivatkozások
World Bank (2020):
https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.KD.ZG?most_recent_value_desc=true
Janda – Quarshire (2017): https://mpra.ub.uni-muenchen.de/76748/1/MPRA_paper_76748.pdf
Economist (2019): https://www.economist.com/leaders/2019/03/07/the-new-scramble-for-africa
Dippelsman és szerzőtársai (2016):
https://www.imf.org/en/Publications/WP/Issues/2016/12/31/Fixed-Base-Year-vs-44069
Jerven (2015): https://www.ft.com/content/07723c9e-44c6-11e5-b3b2-1672f710807b
Miközben a svéd miniszterelnök Magyarországot kritizálja, Orbán Viktor rámutatott a legégetőbb problémára: bevándorló-hátterű gyilkos gyerekekre, és arra, hogy a svéd kormányfő tehetetlen.
Szijjártó Péter szerint mindez a brüsszeli vezetési hibák ellenére történt.
Az is kiderült, hogy egy újabb kormány csak tetézné a bajt.
Rámutatott a Faktum az elemzésében, hogy az euró nem cél, hanem eszköz.
A külföldi tulajdonú nagyvállalatok jobban járnának, miközben a brutális megszorítások óriási jövedelemcsökkenést okoznának a családoknak.
Közben az európai érdekeket szem előtt tartók joggal aggódnak amiatt, hogy az Európai Unió „a világ balekjává” vált – írta elemzésében a Nézőpont Intézet.
Mi Magyarországon pontosan tudjuk, mekkora veszélyt jelent a migráció.
Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
