Beindult a rakéta.
„2003-ban 9,2 százalék volt a reálbéremelkedés, ami az előző évben hivatalba lépett Medgyessy-kormány óriási, de sajnos fedezet nélküli béremeléseinek volt köszönhető az állami szférában. Ez hatalmas költségvetési hiányhoz vezetett, ami ki is kényszerített 2004-ben egy korrekciót, ekkor 1,1 százalékkal csökkent a reálbér.
2005-ben azonban újra nagy béremelkedés jött, ami 6,3 százalékos reálbéremelkedést hozott,
ezt követően nyert a választásokon a 2004 óta miniszterelnöki tisztséget betöltő Gyurcsány Ferenc kormánya.
Megszorítás és válság
A nagy növekedés azonban megint fedezetlen volt,
így olyan óriási költségvetési hiány keletkezett, amit csak szigorú intézkedésekkel lehetett kezelni, ennek következménye 2007-ben 4,6 százalékos reálbér-csökkenés. Végül jött a válság, ami 2009-ben újabb 2,3 százalékos reálbércsökkenést hozott. Az igazán nagy gond azonban ekkor nem is a reálbércsökkenés volt, hanem a munkanélküliség ugrásszerű, szerencsére később csak átmenetinek minősült megnövekedése.
Elhúzódó hatások
Összességében így a 2003-2009 közti 7 éves időszak egyenlege 11,7 százalékos reálbérnövekedés, nem túl gyors ütem.
Nézzük meg, mi történt a most végetérő évtizedben. Az első években nem sokat változott a helyzet: a válság utóhatásai, a még mindig jelentős költségvetési hiány, a magasra nőtt, felerészt devizában fennálló adósság újabb egyensúlyteremtő intézkedéseket kényszerített ki, még ha ezek nem is a szokásos formában zajlottak (unortodox gazdaságpolitika).
Emellé jött az eurózóna válsága is, amely gyakorlatilag az eredeti válság tüneteinek enyhítésére beindított pénzszórási programoknak volt köszönhető egyes országokban. Ez természetesen az egész kontinens növekedési lehetőségeit korlátozta, így összességében 2014-ig még nem volt jelentős a hazai reálbéremelkedés, sőt, 2012-ben még egy 3,4 százalékos csökkenés is bekövetkezett. Így az évtized első öt évében, 2010-2014 között mindösszes 7,2 százalék lett a reálbéremelkedés mértéke.
Beindult a rakéta
Innentől kezdve viszont beindult a rakéta: 2015-ben 4,4 százalék volt az adat, 2016-ban 7,4 százalék, majd 2017-ben 10,3 százalék, ez abszolút csúcs. A tavalyi adat 8,3 százalék, a várható idei 7,5 százalék.
Így az évtized második fele összesen 44 százalék reálbéremelkedést hozott, ez egy egészen különleges helyzet,
igaz, ránk is fért, tekintettel a korábbi időszakok lanyha növekedésére.
Ha ugyanezt az adatot az évtized egészére számoljuk, akkor 54 százalék adódik, ez is mutatja, hogy a növekedés döntő része az utóbbi 5 évnek köszönhető.
A jövőre nézve azt mondhatjuk, hogy ilyen ütem hosszú távon nyilván nem tartható fenn, de bízhatunk abban, hogy a következő évtized, főleg annak első fele még dinamikus reálbéremelkedést hozhat, egyúttal a Nyugat-Európához való felzárkózás is eléri azt a szintet, ahol már nem érezzük magunkat érdemi lemaradóknak.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv 21 intézkedése a Makronóm Intézet elemzője szerint két fő célt szolgál: a kkv-k hatékonyságának javításával elősegíteni a jövedelmek növekedését, illetve kezelni a lakhatási válságot az építőipar támogatásával párhuzamosan.
Karácsonyék a lakhatási válság kezelése helyett idősotthontól kezdve, iskolaépületen át, kollégiumig mindent eladnának.
2019-ben Karácsony Gergely, lakásügynökséget ígért, amit a 2024-ig nem sikerült felállítani.
Létfontosságú készítményből van hiány.
Miközben kevés a kollégiumi férőhely, a Budaörsi úti több száz férőhelyes kollégium évek óta üresen áll – hívta fel a figyelmet a Fidesz fővárosi frakcióvezetője.
Mind gazdasági, mind politikai, mind társadalmi válság sújtja azt a Németországot, ami eddig Európai „gazdasági motorjaként” volt számon tartva és amely a régió legfőbb politikai szereplője volt.
Elkerülhetetlen a pekingi reakció.
Hivatalos: törvénytelenül működik a Fővárosi Közgyűlés.
