A nyugathoz szeretnénk tartozni, de nem megy

„Milyen irányba mozdulhat el a magyar társadalom a következő húsz évben?

Ez sokkal nehezebben jelezhető előre, mint a nagy globális megatrendek. Egyelőre inkább azt látjuk csak, mi van most, és mitől változhat az meg. Bármilyen felmérést nézünk, azt látjuk, hogy a társadalmi értékválasztásban Magyarország nem szokott jól szerepelni. Általában a balkáni országok északi-északnyugati csoportjához sorolnak minket ebből a szempontból.

Közben Nyugat-Európához szeretnénk tartozni.

Igen, eközben mi azt gondoljuk magunkról, hogy oda tartozunk. Ezek az említett társadalmi felmérések hosszú évekre visszamenőleg mutatnak egy tendenciát.

Ez a következő húsz évben nem fog magától megváltozni, ezek hasonlóan makacs folyamatok, mint a demográfia vagy a klímaváltozás. Szerintem a társadalmi elitnek kellene mozgósítania, élen járnia, illetve tudni egyáltalán, milyen irányba szeretné, hogy a társadalom vagy az ország elmozdulna. A történelmi tanulságok viszont azt mutatták meg, hogy nehéz helyzetekben az elitnek nagyon rizikós progresszívnek lenni, mert az olyan másságot jelenít meg, ami nem szimpatikus például a választópolgárok számára, nem szexi ma. Magyarország példája ezt bizonyítja, az elmúlt tíz-húsz-harminc év mind ezt támasztja alá, valószínűleg így is marad a következő évtizedekben.

Nagyon kétségesnek látom, mitől tudnánk egy nyitottabb, az értékválasztásokat tekintve európaibb, progresszívebb országként, társadalomként működni. Ki az, aki egy ilyen változásnak az élére állna, amikor jól látszik, hogy ezek az emberek általában elvesznek viszonylag gyorsan?

A jólétet és annak forrásait soha nem kell elmagyarázni az embereknek, az Európai Unió megítélése például kifejezetten pozitív Magyarországon, miközben a saját politikusainkat negatívan látjuk. Közben Nyugat-Európában a magországokban ez fordítva van: nagyon negatívan ítélik meg az európai politikát és pozitívan a saját vezetőiket. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy nagyon sok ponton befolyásolta pozitívan az emberek életét az EU-tagságunk.

Abban bízhatunk, hogy ha Magyarország fel tudna zárkózni gazdasági fejlettségben, az emberek jövedelmét és pénzügyi helyzetét tekintve az EU fejlettebb országaihoz, akkor talán a társadalmi értékválasztásokban is közeledhetnénk, de ez csak egy hipotézis, illetve tyúk-tojás probléma.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.