Amazónia: Képmutatás a köbön

„Hirtelen mindenkinek nagyon fontos lett az esőerdő, és sokan mintha azt gondolnák, hogy a brazilok azért irtják a fákat, mert nincs jobb dolguk, miközben az erdőirtás oka egyértelműen gazdasági: megéri marhát tartani.

A brazilok azért irtják az erdőt, mert a fejlett és fejlődő világ végtelen mennyiségű húst hajlandó megvenni tőlük, és amíg ez így van, addig irtani is fogják. A fejlett országok képmutatása elképesztő: részben az ő keresletük generálja az erdőirtást, de nem ezzel az alapvető okkal, hanem a következményekkel foglalkoznak. Ha Macron és Merkel nem szeretné, hogy irtsák az esőerdőt, akkor ennek van egy egyszerű megoldása: beszéljék rá a lakosságukat, hogy kevesebb (marha)húst egyen. Egyébként is alapvető tény, hogy ugyanakkora földterület zéró, vagy nagyon alacsony húsfogyasztás mellett  többször annyi embert tud eltartani (teljesen egészségesen), mint ha magas az állattartás és az ezzel járó takarmánytermelés. A világ földterületeinek jelentős részét takarmánytermelésre és direkt vagy indirekt módon állattartásra használjuk, míg ha a terményeket közvetlenül megennénk, sokkal kevesebb termőterület kellene, és máris lehetne millió hektárszámra erdősíteni a fölöslegessé váló termőterületeket.

Ugyanez az érvrendszer bukkan elő, amikor Kínát szapulják a rossz levegőminőség, és a CO2 kibocsátás miatt: lám-lám Európa mindent megtesz, de ezek a gonosz kínaiak nem hajlandóak csökkenteni a kibocsátásukat. Csak azt felejtjük el hozzátenni, hogy Kínában jelentős részben azért van ilyen nagy gyáripar, mert ott termeltetünk meg mindent – kihelyeztük a termelést: ami régen Liverpool levegőjét rontotta, amiatt most Csengduban nem látják hétszámra a Napot, miközben a valódi vásárló sok esetben nem változott. Ha nem földrajzi területre, hanem végső fogyasztóra vetítenénk a kibocsátást, akkor már bizonyára korántsem lenne ennyire csodás a kép a fejlett országok szempontjából. Könnyű úgy kibocsátást csökkenteni, hogy az összes szennyező tevékenységet kirakjuk a harmadik világba (plusz bónuszként a szemetet is oda exportáljuk).

És megint ugyanez a mentalitás kicsit más szögből: az indexen minap volt egy videó, amelyen a Szigetelőket kérdezték, hogy mit lehet tenni a klímaváltozás ellen (https://index.hu/video/2019/08/09/sziget_klimavaltozas_zold_bolygo_fesztivalozok/). Természetesen szavak szintjén mindenki nagyon elhivatott, de a nagy többség úgy érzi, hogy azzal, hogy szelektíven gyűjti a szemetet, már nagyjából kész is van, sok jobb ötletük nem volt. Az, hogy esetleg ne vegye meg azt, amit majd később a kukába dob – azaz csökkentse a fogyasztását – az fel sem merül. Nyilvánvalóan nem, hiszen mindenki többet akar fogyasztani, nem kevesebbet.

Amíg a fejlett világ nem érti meg, hogy egyedül az értelmetlen fogyasztás csökkentése vezet a fenntarthatóbb bolygóhoz – tehát hogy ez komoly áldozathozatallal jár mindenki részéről – addig egyrészt nem lesznek eredmények, másrészt masszív képmutatás a sokkal szegényebb országoktól elvárni a cselekvést magunk helyett. Az a helyzet, hogy mi mindannyian (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), akik a fejlett világban élünk, a mások szemében keressük a szálkát, és nem a sajátunkban a gerendát. Azaz hipokriták vagyunk…”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.