„A pénzügyi rendszer lehetővé teszi a vállalatoknak és a háztartásoknak, hogy pénzt tudjanak utalni és fogadni – ami nélkül a társadalmi és üzleti élet fogaskerei szép lassan csikorogva leállnának. A fejlett gazdaságokban a pénzügyi rendszer főleg azt a célt szolgálja, hogy a háztartások életük végéig irányítást tudjanak gyakorolni a pénzügyeik felett; gyermekkorban az oktatásban jelennek meg a pénzügyek, később az otthon vásárlásában, a család ellátásában, és a nyugdíjas évekre való megtakarításban. A fejlett gazdaságokban a pénzügyi rendszer lehetővé teszi a megtakarítók pénzének átcsatornázását az infrastruktúrába, befektetésekbe, és mindeközben a rendszer hatékonyan menedzselni is képes ezt az infrastruktúrát és a befektetéseket. Sőt a pénzügyi szektor még abban is segít, hogy az egyének és háztartások a modern élettel járó kockázatokat is kezelni tudják.
Egy pénzügyi rendszer hatékonyságát az jelzi, hogy mennyire képes eleget tenni ezeknek az elengedhetetlen funkcióknak. Egy pénzügyi rendszer etikussága abban áll, hogy bizalmi kapcsolatot tart fenn és őriz meg a többi gazdasági szereplővel, ezzel támogatja a funkciói elláthatóságát. Az elmúlt ötven év a gazdasági életben a pénzügyiesedés korszakának tekinthető, melynek fókuszában a kapcsolatok helyett vitathatatlanul a tranzakciók álltak, illetve
egy olyan pénzügyi ipar látott napvilágot, mely nagyrészt saját magával üzletel, magával társalog, és a saját maga által felállított kritériumok szerint értékeli saját magát.
Egy jó pénzügyi szektor kiváló teljesítménnyel látja el a pénzügyi szektortól elvárható funkciókat. Egy jó pénzügyes eltökélten műveli a pénzügyes szakmát. Az etikus pénzügyi szektor pedig az, amelyik soha nem feledkezik el arról, hogy milyen céllal is hozták létre. Új nézőpontra van szükségünk és a katolikus társadalmi tanok segítenek ezt meglelni.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Európa nem lábon, hanem egyenesen főbe lőné magát, ha elkoboznák az orosz pénzügyi vagyont. Miért? Mert megrengetné a nyugati pénzrendszerbe vetett nemzetközi bizalmat, ami miatt beláthatatlan folyamatok indulnának el, végleg kettészakítva a globális gazdaságot, pénzügyi hidegháborúba taszítva a világot.
Egy jó pénzügyi rendszer alkalmas a csereberélés mellett az értékmérésre és az értékőrzésre is.
A mai pénzügyi rendszer ez utóbbi kettőre alkalmatlan, csak csereberéléshez jó.
Lényegében arra van kitalálva, hogy az állam és a bankok folyamatosan fosztogathassanak mindenki mást, az adókon felül is.
Egy tisztességes világban a pénz stabil lenne, akár évszázadokon át is, békeidőben ugyanis nem létezik semmilyen olyan reálgazdasági folyamat, ami pénzromlást okozna.
Azt az állam és a bankok csinálják szándékosan azért, hogy így jussanak munka nélkül extra jövedelemhez mindenki más kárára. Pedig az állam adóztathat, amennyit nem szégyell és nem kimondottan az a szégyenlős típus. Mégsem éri be az adóbevételekkel. Még a pénzt is rontja és még az államot is eladósítja. Az isten pénze sem elég az államnak.
A pénz, ha nem rontják szándékosan, akkor nem romlik csak úgy magától.
Nem értem mi köze a katolikusoknak a pénzügyekhez. Az nem egy másik valláshoz tartozik? :-)
Persze, jó lenne, ha jó lenne... majd egy más korban, más világban...előbb utóbb az összezártságunk a bolygón majd kikényszeríti, hogy jóban legyünk.