Komlós: A közgazdászok hibáiból épült fel a trumpizmus

Csepp a tengerben

Trump 2016-ban csupán nyolcvanezer szavazattal verte meg Clintont, ami a 220 millió leadott szavazathoz képest csupán csepp a tengerben.

ahhoz, hogy most őt szólíthassuk az Amerikai Egyesült Államok elnökének – kezdte előadását Komlós.

MTA/Szigeti Tamás

Minden probléma forrása

A professzor több tényezőt is felfedett, melyek Trump győzelméhez vezettek. A legjelentősebbnek az elmúlt harminc év gazdasági problémáinak felhalmozódását tartja, amely magában foglalja az elitista gazdaságpolitikát, a globalizációt és a pénzügyi válságot is, amelyek feloldották a társadalmat összetartó kötőanyagot és a korábbi társadalmi szerződést.

Értelmezésében a súlyos problémák sorozata Reagannel kezdődött, akit 1981-ben választottak meg az Egyesült Államok elnökének. Reagan vízválasztónak számít az amerikai gazdaságtörténetben, ugyanis az ő kormányzása alatt alkalmazták először élesben Arthur Laffer „lecsorgás-elméletét”. Az elmélet szerint, ha az ország legvagyonosabb rétegeit támogatja a gazdaságpolitika, akkor az általuk felhalmozott jólét majd új munkahelyek és magasabb bérek formájában lecsorog a társadalom szegényebb rétegeihez, így mindenki jól jár.

Komlós professzor szerint

a lecsorgás elmélete vudu közgazdaságtan és csúfosan megbukott a gyakorlatban, hiszen semmi nem szivárgott le,

erről árulkodnak a több mint harminc éve stagnáló amerikai medián reálbérek, illetve a szegényebb rétegek folyamatos lecsúszása. 

Az illusztráció bal oldalán a lecsorgás-elmélet tankönyvszerű működését láthatjuk, míg a jobb oldalon a gyakorlati megvalósulását, a kritikusok álláspontja szerint.

Betelt a pohár

Ez a folyamatos lecsúszás pedig kétségbe ejtette az amerikai állampolgárokat, akik közül egyre többen menekülnek öngyilkosságba, lesznek tömeggyilkosok, vagy esnek a kábítószer-járvány áldozatául – ebből a három okból kifolyólag évente 150 ezer amerikai veszti életét, ami több mint az Öböl- és Koreai háború amerikai áldozatainak száma együttesen – emlékeztetett Komlós.

A lecsúszás kifejezetten a diplomával nem rendelkező dolgozó és alsó középosztályt érintette, amely az elégedetlenségéből kifolyólag nagy számban szavazott Trumpra. A reményvesztettségüket növelte, hogy bár a gazdaság termelékenysége nőtt, azaz a technológiai fejlődésnek köszönhetően ők maguk is egyre több terméket állítottak elő munkahelyükön azonos idő alatt, a fizetések vásárlóereje viszont ezt nem követte, magyarán hiába termeltek többet a dolgozók, a reálbérek nem nőttek ezzel arányosan.

A kellemetlen igazság az, hogy Trump nagy többséggel nyert azon területeken, ahol a kétségbeesés magas volt, jelentős volt az import gazdasági szerepe és a gazdasági nehézségek domináltak. Nehéz elviselnie egy középosztálybeli embernek, hogy lecsúszik – vélte Komlós.

Hova szivárgott a jólét?

A cégek az őket támogatni kezdő reagani gazdaságpolitikának köszönhető extra jövedelmeiket befektették, de nem a reál, azaz a termelő gazdaságba, hanem főleg államkölcsönökbe és a kamatos kamatok révén jelentős bevételekre tettek szert. Páratlan nyereségükből többek között a tevékenységüket korlátozó szabályozások további leépítését népszerűsítették és az érdekeiknek leginkább megfelelő agytrösztöket támogatták. Ezen agytrösztök pedig elősegítették, hogy a neoliberalizmus domináns ideológiává váljon a világban.

A professzor Reagan elnököt idézte, aki kormányzása alatt azzal a mondattal fordult az állam ellen, hogy

az állam nem alkalmas a problémák megoldására, mert az állam maga a probléma.

Ezzel egyidőben megkezdődött egy új korszak, amit a pénzügyi szektor deregulációja (szabályozási korlátainak fellazítása), a minimálbér csökkenése és az individualizmus előretörése jellemzett, ez pedig az erőseknek kedvezett a gazdaságban – mutatott rá a professzor.

A dereguláció egy olyan folyamathoz vezetett, amely csökkentette a szakszervezetek jelentőségét, és jóval erősebb alkupozíciót biztosított a nagy cégeknek. Az így felerősített multinacionális vállalatok pedig hatalmuk bebetonozására törekedtek, további deregulációért és adókedvezményekért lobbizva.

A nyolcvanas évek reagani gazdaságpolitikája nem közvetlenül felelős a trumpizmus győzelméért, de elindított egy láncreakciót, egy útfüggőséget – megerősítette az üzleti érdekcsoportokat – amely már a későbbi gazdaságpolitikákat is kényszerpályára állította. Komlós épp ezekben az évtizedekben tanult Chicagóban, a főáramú közgazdaságtan fellegvárában, ahol vallásos elfogultságot tapasztalt, a szabadpiaci elméleteket pedig nem volt szabad megkérdőjelezni.

„Kevés tanuló tudott úgy végezni, hogy ne váljon közben agymosottá, a plurális szellemnek nyoma sem volt. A közgazdászok egy olyan elméletkört találtak ki, amelyben az egész rendszer egyensúlyban van. Nehéz egy-egy közgazdásznak ezután kilépni a sorból, mert ha eltér ettől, akkor majd nem kap állást, nem publikálják a cikkeit, esetleg elveszíti az állását. Ha viszont a főárammal sodródunk, akkor bőségesen megjutalmaznak, megéri” 

– vallotta be a Makronómnak, hozzátéve, hogy ő viszont nem hagyta, hogy „átmossák az agyát”.

Veszélyes vizekre eveztek

A közgazdászok az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény és a Kínával folytatott kereskedelem lelkes támogatói voltak, mondván, a szabadkereskedelemnek több nyertese lesz, mint vesztese. A szabadkereskedelmet támogató komparatív előnyök elmélete kimondatlanul is azt feltételezi, hogy nincs munkanélküliség. Ha viszont a külkereskedelem munkanélküliséget okoz, akkor a veszteségek nagyobbak lehetnek, mint az előnyök.

A globalizáció elpusztította Amerika iparát

– jelentette ki Komlós professzor, aki szerint erre a németek, a japánok és az oroszok sem voltak képesek, de a kínaiaknak sikerült.

Az ötszázmilliárdos kereskedelmi deficit két és félmillió munkahelyet semmisített meg a gyártásban az ezredforduló óta. A szabadkereskedelem vesztesei az alacsony képzettségű munkások, akiknek a munkája a globalizáció következtében leértékelődött, vagy meg is szűnt. Ezeket a veszteseket kompenzálni kellett volna, azonban ez nem történt meg és ezzel erkölcsi kötelességének nem tett eleget Amerika – húzta alá Komlós.

A lapunknak nyilatkozó Dani Rodrik közgazdászt idézte, aki azt a kérdést tette fel, hogy felelősek-e a közgazdászok Trump megdöbbentő győzelméért az amerikai elnökválasztáson. Rodrik szerint ugyanis

közgazdász körökben dicsérni illik a szabadkereskedelmet,

azt nem szabad megkérdőjelezni. Ez a rajongás a szabadkereskedelemért azonban bumerángként csapott vissza Amerikának, ugyanis a kínai import növekedése komoly munkanélküliséget okozott – hiszen ha egy állam egyre több terméket szerez be a határain kívülről, azzal a hazai iparát gyengítheti. Ha a kínai behozatal növekedése csak ötven százalékkal alacsonyabb lett volna, mint a tényleges növekedés, akkor már Hillary Clinton nyert volna a választásokon, vélik közgazdászok.

A kereskedelmi liberalizáció és a halálozási ráta kapcsolata az amerikai kimutatásokból jól látszik, ugyanis az adatok szerint

ott emelkedett jobban a halálozási ráta, ahol a szabadkereskedelmi nyitás erősebb volt.

Nem lovagolták meg a változás hullámait

Komlós szerint a 2008-as válság lehetőség lett volna a változtatásra, de kárba veszett.

Obama sokat ígért, de igazából a legnagyobb alulról felfelé történő jövedelmi átcsoportosításhoz asszisztált.

Pedig Franklin Roosevelt 1933-ban még úgy kezdte az elnökségét, hogy azt mondta, a tőzsde uralkodói kudarcot vallottak a saját makacsságuk és alkalmatlanságuk miatt, ezzel elismerve kudarcukat és lemondva pozícióikról. Obamától messze állt ez a határozott éleslátás, ehelyett inkább mindenkit hibáztatott. Sőt, azt a régi szakértői gárdát nevezte ki tanácsadójának, amely maga is felelős volt a gazdaság tönkretételéért.

A Larry Summers, Timothy Geithner és Ben Bernanke nevével fémjelzett hármasfogatot nem érdekelte az átlagember, hanem a pénzpiacra hangolódtak és körmük szakadtáig küzdöttek a tőzsde uralkodóiért, így végül az élet a Wall Streeten helyre is állt 2008 után. Komlós szerint voltak olyan szakemberek, akik azt remélték, hogy az átlagember is kap némi segítséget, de ez nem történt meg, a választási ígéretek nem valósultak meg.

Az amerikai kormánynak nem sikerült megőriznie az egyensúlyt, mivel a demokrácia a hatalom, a politikai befolyás – és így a vagyon – eloszlásán is alapul, a kormányzati kiegyenlítő erő nélkül a demokrácia plutokráciává válik. A gazdasági egyensúly az USA-ban felbomlott és a pénzügyi szektor elkülönült a reálgazdaságtól, bár a profitok közel 30 százaléka ebből az egy szektorból származik.

Mindent összevetve nem a Hillary által nyomorultnak bélyegzett szavazók miatt került Trump hatalomra, mert a nyomorultak lázadása csupán az elmúlt három évtized elitista gazdaságpolitikájának a következménye volt – vélte Komlós.

A probléma gyökere a szabadkereskedelmet hirdető közgazdászok és a politikai elit, akik még mindig hisznek a lecsorgás elméletében.

Komlós hozzátette, hogy a bérek Trump kormányzása alatt is stagnálnak és az adók is tovább csökkentek. Sokat elmond az is, hogy Trump a legmagasabb rangú amerikai polgári kitüntetéssel, az Elnöki Szabadság-érdemrenddel tüntette ki Arthur Laffert, a lecsorgás elméletének atyját.

Trump kitüntetésben részesíti Arthur Laffert, a kínálat-oldali közgazdaságtan atyját a Fehér Házban, 2019. június 19-én. Forrás: Official White House Photo.

Laffer volt az, aki a történet szerint egy szalvétára rajzolt vonallal szemléltette elméletét, amely szerint ha csökkentik az adóztatást, ez növekvő adóbevételekhez vezet, mert nő a gazdasági aktivitás. 

A Laffer-görbe 1974-ből, szalvétára rajzolva. Laffer elégedetlen volt azzal, hogy Gerald Ford elnök adóemeléssel próbálta megfékezni az inflációt. Ezért újságírókkal egy washingtoni étteremben találkozott, hogy alternatív megoldásokat keressen.

Komlós figyelmeztetett a 2008-as válság tanulságára, mely szerint sokszor a bankárok sem tudják, hogy mit csinálnak.

A szabadságnak vannak határai is és a piac összeomlik, ha nincs egy szervezet, ami azt felügyeli

– húzta alá befejezésül a professzor, aki hangsúlyozta, hogy a ma problémáit nem lehet a múlt század elméleteivel megoldani és a múlt századi neoliberális vudu közgazdaságtan vezetett a trumpizmus győzelméhez.

Kérdésekre válaszolva megerősítette, hogy a közgazdászoknak nagy felelősséget tulajdonít Trump győzelmében, hiszen többnyire elhallgatták a gazdaságpolitikai döntések kedvezőtlen hatásait. Emlékeztetett, hogy 2005-ben közgazdászok úgy vélekedtek, hogy a Lehman Brothers csődjének esélye egy az ötszázhoz, tehát ezer év alatt csak kétszer történik meg átlagosan, a bank pedig három év múlva össze is omlott.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.