A grönlandi kutyák évtizedekkel ezelőtt is a vízen jártak

Kutyával a globális felmelegedést is könnyebb „eladni”

„Kevés fotó illusztrálja jobban a súlyos grönlandi felmelegedést, mint amit Steffen Olsen, a Dán Meteorológiai Intézet klímakutatója június 13-án készített a Jeges-tenger olvadó jégtakaróján álló vízben tapicskoló szánhúzó kutyákról” – járta be a hazai és nemzetközi sajtót a globális felmelegedést illusztrálandó fotó.

A Makronóm azonban rátalált egy ehhez nagymértékben hasonlító fotóra, amely 1984 júniusából származik és Mads Peter Heide-Jorgensen készítette. 

A fotó a Twitteren is futótűzként terjedt, egyes kommentelők szerint egyszerűen azt bizonyítja, hogy nyár van, mások szerint azt, hogy a gleccserek olvadnak és újra megfagynak vagy éppen azt, hogy mennyire tart az emberiség a bolygónkon zajló természetes, ciklikus folyamatoktól.

Az 1984-es fotó persze éppúgy nem bizonyító erejű, mint a legfrissebb kép. Számos körülmény marad ismeretlen, például nem tudjuk a pontos helyszínt vagy azt sem, hogy vajon egyre több alkalommal készíthetnénk-e ehhez hasonló fotókat.

A tanulság az lehet, hogy valós vagy valósnak vélt folyamatokat sem érdemes szenzációhajhász-kattintásvadász „bizonyítékokkal” illusztrálni, mert azok inkább hitelteleníthetik az üzenetet.

Maradjunk a tényeknél!

A kiskutyás fotóknál érdemesebb az adatokat megvizsgálni, hiszen az alábbi, a fenti videóban is megjelenő ábrán azt látjuk, hogy a 2019-es olvadás valóban sokkal jelentősebb, mint az 1981-2010 közötti medián, azaz idén kiugró értékekről beszélhetünk.

Az átlagos olvadási időszak június és augusztus közé esik és általában júliusban történik a legnagyobb mértékű olvadás, ahogyan az az ábrán is megfigyelhető. Számos kutató szerint rossz jel, hogy évről évre egyre hamarabb kezdenek el olvadni a gleccserek. 

De az is ténynek látszik, hogy napsütéses, kutyás fotóval könnyebb megjelenni a médiában, mint az alábbi ábrát tartalmazó tudományos publikációval.