Trump vagy Harris: hogy állnak a választást eldöntő csatatérállamok Amerikában?
Mutatjuk, min múlik az őrült verseny a csatatérállamokért az amerikai elnökválasztáson Trump és Harris között!
Egyre nagyobb a kereslet az amerikai cseppfolyósított földgázra azokban az országokban, ahol például a szenet próbálják helyettesíteni más energiaforrással. Hatalmas lehetőség ez az amerikai vállalatok számára, amelyek egyre több pénzt fektetnek be az iparágba. Sokak szerint ez az energiaforrás viszont hihetetlenül káros a környezetre: a fúrások melléktermékeként a szén-dioxidnál is károsabb metánszivárgás történik, az amerikai kormány viszont a földgázt már át is nevezte szabadsággáznak és annyit igyekszik exportálni, amennyit csak tud.
Szenyezőbb, mint a szén-dioxid?
Egy nemrég közzétett jelentés szerint az amerikai cseppfolyósított gáz technológiai „csodája” súlyos következményekkel járhat a környezetre nézve (Liquified Natural Gas, azaz LNG a mínusz 161 Celsius-fokosra hűtött cseppfolyósított földgáz). Az amerikai energiaipar sokszor drága exportterminálokat épít, amelyeket olcsó földgáz szállítására használnak olyan országokba, mint például Kína és más gyorsan növekvő gazdaságok, amelyek meg akarnak szabadulni az erősen szennyező széntől.
A Global Energy Monitor szerint a stratégia hosszú távon nem működőképes, ugyanis ezen beruházások napjainkban hasznosnak tűnnek, később viszont a megújuló energiák költségcsökkenése és a gyarapodó klímaproblémák miatt elavultá válhatnak.
A jelentés szerint hosszútávon ezek a befektetések veszteségesek is lesznek majd – az imént említett okok miatt –
ami megkérdőjelezi, hogy mennyire éri meg az az 1,3 milliárd dolláros befektetés, ami jelenleg látszik az ágazatban.
Környezetvédelmi aggodalmak
A Global Energy Monitor képviselője a CNN hírcsatornának elárulta, hogy ha a cseppfolyósított gáz kibocsátása nagymértékben megnőne, akkor az éghajlati hatás kétszer károsabb lenne, mint az Egyesült Államok jelenlegi energiamixe esetén.
Ted Nace, a Global Energy Monitor alapítója és igazgatója rávilágított, hogy környezeti szempontból nem túl jó ötlet a cseppfolyós gáz. „Pénzügyileg is elég őrült dolog lehet – épp azon okok miatt, amiért mára a szénről is kiderült, hogy rossz befektetés volt 10 évvel ezelőtt” – tette hozzá Nace.
Azt is elárulta, hogy a földgáz már nem tekinthető hivatalosan a szén és a megújuló energiaforrások közötti hídnak a metánszivárgások miatt. Ezek a véletlen szivárgások a fúrásoknál, vagy épp szállítás során keletkezhetnek. Szakértők egyre inkább aggódnak amiatt, hogy az olvadó permafrosztból (az örökké, de legalábbis éveken át fagyott talajból) kiszabaduló metán felgyorsítja a klímaváltozást.
Az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Kormányközi Testülete a földgáz használatának csökkentésére hívta fel a figyelmet annak érdekében, hogy a globális felmelegedés 1,5 Celsius fokra korlátozódjon az ipari korszak előtti időszakhoz viszonyítva.
Ha metánszivárgásokat idézünk elő a folyamat mindegyik szakaszában, akkor hiába csökkentjük a széndioxid-kibocsátást – mondta Roman Kramarchuk, az S&P Global Platts technológiai vezetője.
Kramarchuk szerint még mindig vannak olyan esetek, amikor a földgáz használata környezetvédelmi előnyökkel jár. Ezt addig mondhatjuk el, amíg a földgáz képes kiszorítani a szenet, valamint biztonságosan tudjuk szállítani. Az egyre kedvezőbb nap- és szélenergia árak miatt viszont a nagy amerikai vállalatok már rengeteg pénzt fektetnek be a megújuló energiaforrásokba.
A Mondelez (MDLZ) bejelentette, hogy 10 milliárd Oreo keksz készítésére elegendő napenergiát igyekszik beszerezni.
Az energiaipari vállalatok bíznak a cseppfolyosított gázban
Az aggodalmak ellenére az energiaipari vállalatok azt tervezik, hogy 507 milliárd dollárt fektetnek be az LNG export és import terminálokba az Egyesült Államokban – derül ki Global Energy Monitor jelentéséből. Ez a legnagyobb ilyen jellegű befektetés a világon, közel 100 milliárd dollárral több, mint Kanadában.
Az ExxonMobil (XOM) a katari állami olajvállalattal, a Golden Pass céggel épp cseppfolyós gáz beruházáson, a Texas állambeli Sabine Pass terminálon dolgozik. A 2024-re tervezett 10 milliárd dolláros projekt keretében várhatóan évente
16 millió tonna cseppfolyós gázt tudnak majd exportálni az amerikaiak.
Szaúd-Arábia is szeretne egy „cseppet” az amerikai cseppfolyós gáz forradalomból: májusban a Saudi Aramco állami kőolaj-társaság egy hatalmas előzetes megállapodást jelentett be, amely arról szól, hogy évente ötmillió tonna cseppfolyós gázt vásárol majd a Port Arthur-i, Texasban megépülő, fejlesztés alatt álló export-projektből.
Az iparág egyre magabiztosabb a cseppfolyósított gáz hosszú távú jövőjét illetően, mivel Kína és más gyorsan növekvő gazdaságok kereslete várhatóan nagyot ugrik a következő évtizedekben.
Cseppfolyosított gáz, mint politikai eszköz
A hatalmas bizalom a cseppfolyosított gáz iránt a washingtoni tisztségviselők lelkes támogatásának is köszönhető, akik a cseppfolyós gázt erős gazdasági és diplomáciai eszköznek tekintik. Májusban az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma bejelentette, hogy a Freeport LNG projekttel a cseppfolyós gáz exportját kívánják növelni.
Mark Menezes energiaügyi helyettes államtitkár szerint a projektek tiszta energiaforrások és azt is hozzátette, hogy kritikus fontosságú a szabadsággázt („freedom gas”) terjeszteni a világban. Igen, az USA energiapolitikusai 2019 tavaszán a Freeport terminállal kapcsolatos sajtóközleményükben a szabadság gázának exportjáról beszéltek, azaz elég komoly marketingértékkel igyekeztek felruházni a korábban földgázként ismert természeti kincset.
A fosszilis erőforrásokért felelős miniszterhelyettes, Steven Winberg pedig az „amerikai szabadság molekulái” elnevezéssel hivatkozott a cseppfolyós földgázra, hiszen e molekulák segíthetik majd Amerika befolyásának növekedését a világban.
Nace szerint a jelen századot az uralja gazdaságilag, aki dominálni tudja a megújuló energia szektort.
Addig is az USA talán beéri a fosszilis energiaforrásokkal is.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.