„Az új irányzat szerint mindenekelőtt a fejekben kell rendet tenni. Súlyos károkat okozott a közgondolkodásban a piac mindenhatóságának és az állam tehetetlenségének hirdetése, mivel jelentősen csökkentette az állam méretét és erodálta a közszféra ethoszát. Ez utóbbi azzal járt, hogy az állam önértékelése jelentősen romlott és a kormányzati szektor szinte elkezdett leszokni arról, hogy »nagyban gondolkodjon« – pedig az államnak épp az a feladata, hogy nagy projekteket indítson, illetve olyan feladatokat oldjon meg, amit a magánszektor nem képes, nem akar, vagy a túl rövid időtáv miatt nem érdeke megoldani. Gondoljunk csak az űrkutatásra, a Holdra-szállásra, az internetre, a gyógyszeriparban felhasznált alapkutatásokra.
A kapacitásait leépítő, önmagával szemben bizonytalan állam valóban kevéssé tud társadalmi hozzáadott értéket teremteni, ezért arra kell törekedni, hogy az állam újra magára – ehhez pedig fontos, hogy az állam által elért eredményeket az államhoz kössük, ne pedig valamelyik önmagát ügyesen marketingelő magánpiaci szereplőhöz. Ismerjük fel, hogy az állam nem csak költ, hanem befektet és kockázatot is vállal, miközben a befektetéseinek hozamából legfeljebb csak áttételesen, a magánszektor gazdagodása miatt megemelkedő adóbevételeken keresztül részesül.