Befektetési guru: A dollárnak befellegzett

Kína, a nagy család

A hihetetlen kínai csodát ábrázolja az alábbi táblázat, amely rámutat, hogy az egykor világgazdasági szinten jelentéktelen gazdaság lassan a világ gazdaságának ötödét adhatja, miközben a szegénységet csaknem eltüntette a határain belül, ahogy a csecsemőhalandóságot is gyorsan csökkentette.

– véli Dalio.

A kínai siker két fő oka Dalio szerint, hogy az ország megreformálta gazdaságát és meg is nyitotta azt, a másik viszont a kínai kultúra. Sajátos kínai szocializmusról van szó, amely nem apáink és nagyapáink kommunizmusa, hanem valami egészen más rendszert jelöl. Kína élő, kreatív és gazdaságilag szabad – vélekedik a befektető.

„Úgy vezetik az országot, ahogyan szerintük egy jó családot kell irányítani” – írja, hozzátéve, hogy felülről lefelé szerveződik a társadalom irányítása és szerkezete, miközben a közös érdeket mindig az egyéni érdek elé helyezik. A társadalom minden tagja tudja és ismeri a helyét a nagy rendszerben és tiszteli a hierarchiában felette állókat Dalio megfigyelése szerint.

Amikor az ország, azaz a közösség érdekei ütköznek az egyénével, akkor az ország érdekét helyezik előtérbe – mutat rá Dalio. Az egyének csak egy nagyobb gépezet részei, amelynek jó alkotóelemeivé kell válniuk. A rendszer támogatja és jutalmazza, hogy mindenkiből a lehető legjobb állampolgár váljon. Ezért pontozzák viselkedésük alapján az állampolgárokat.

E kifinomult rendszer a befektetőt egy nagy cégre emlékezteti. Szerinte Kínát egy óriásvállalatként működteti kormánya. 

Kína ideje eljött, a dolláré elment

Dalio és elemzőcsapata régóta vizsgálja azt, hogy a világ mely pénzei válnak világszintű uralkodó tartalékvalutává. Ehhez azonban azt kellett megérteniük, hogy miért emelkednek fel és buknak el nemzetek. A hatalom hat különböző típusának jelenlétét vizsgálták (amelyek az innovációs erő, a gazdasági kibocsátás nagysága, a világkereskedelemből való részesedés, a pénzügyi központtá válás képessége, a katonai erő és a tartalékvaluta-szerep).

Ezeket a mutatókat „összegyúrták”, így létrehozva a globális hatalom egy új mérőszámát. Ábrájukon megelevenedik a „világhatalom története” és láthatóvá válik, hogyan követték egymást a különböző világhatalmak. A 17. században ez alapján Kína kezdetben Spanyolországgal, majd Hollandiával „versengett”, aztán hosszabb időre meggyengült, hogy helyette a britek és az amerikaiak „birodalmai” vegyék át a vezető szerepet.

Az eredményes reformok és a kínai kultúra miatt Dalio valószínűsíti, hogy Kína épp felívelő szakaszát éli és egy nap akár a legerősebb országgá válhat. Arra is figyelmeztet, hogy a kínai kultúrát – a siker egy titkát –, azaz a kínai kormányzási és politikai rendszert illetve gyakorlatokat nem lehet megváltoztatni. Nem a gazdaság, hanem a kultúra a lényeg – teszi hozzá.

Az USA az egyének halmazaként tekint önmagára és mindenkinek egy szavazata van, így alulról épül fel a politikai rendszer épülete. A forradalmi újítások itt értéknek számítanak, a konfliktust pedig többre értékelik, mint a harmóniát, az egyensúlyt. Ugyanakkor Dalio nem gondolja azt, hogy bármelyik rendszer is jobb lenne a másiknál.

A befektetési guru szerint – aki tavaly könyvben is megosztotta sikeres életének alapelveit, egy másikban pedig a globális adósságciklusok anatómiájába vezette be az olvasókat – együtt kell működnünk egymással és tanulnunk kell egymástól, Kínától is.