Ha tartós marad a munkaerőhiány, akkor a munkavállalók szabad mozgása és a szabad szervezkedés (szakszervezetek létrehozása és alkuja) gátló ereje erősebb lesz, mint egyes munkáltatók kiszipolyozásra épített stratégiája.
Az állami szabályozás fellazítása magára hagyja a munkavállalót. Kezdetben nem feltétlenül lesz jobb. Mégis, ismétlem újra, a piac furcsa szabályszerűségei miatt, hosszú távon a munkavállalók is jól járhatnak. Bátorság, összefogás, élelmesség, s mozgékonyság a munkaerőpiacon megteremti az ellensúlyát a munkáltatói hatalommal való visszaélésnak. Csak maradjon fenn a munkaerőhiány. Ennek kulcsa pedig a kevesebb szabályozási teher. És az adócsökkentés.
S igen, nem elég a piac vak ereje. Kell a bátorság, az összefogás, vagy az élelmesség. Ez a munkavállalók saját fegyvere. Akik helyben akarnak maradni, szervezkedjenek, csináljanak igazi szakszervezetet, amely helyben azért küzd, ami fontos a munkavállalóknak: kevesebb túlóra, mint amit a törvény megenged, vagy magasabb túlórapótlék azonnal, hogy megérje a túlmunka. Aki meg inkább tovább állna, keressen jobb, emberségesebb munkahelyet, s leginkább tanuljon, fejlessze önmagát, s legyen képes minél több munkát ellátni. Minél többet tud valaki, annál nagyobb az esélye arra, hogy munkát találjon.