Az innováció, az állam és a türelmes tőke

„Széles körben elterjedt az a prekoncepció, amely szerint az állam rendszerszinten képtelen arra, hogy megcélozzon bizonyos technológiákat vagy ágazatokat, ami azzal magyarázható, hogy kudarc esetén az államok jellemzően teljes egészében vállalják a felelősséget (lásd a Concorde szuperszonikus utasszállító, vagy a Solyandra, a csődbe ment napelemgyártó esetét), míg az állami támogatással elért nagy sikereket (mint az internet vagy a biotechnológia különböző formái) gyakran kizárólag az abból profitáló magánszektornak tulajdonítják.

Valójában – szemben a hagyományos »piaci kudarc« megközelítéssel – az állam az elmúlt időszak legfontosabb innovációi közül nem egy esetében meghatározó szerepet játszott. Az igazi történet a Szilícium-völgy és más dinamikus innovációs központok esetében nem az, amit az ortodox felfogás kínál, hogy ugyanis az állam félreállt az útból, hogy ne zavarja a kockázatvállaló tőkéseket és garázsfeltalálókat, hogy bevégezhessék a munkájukat. Az internettől a nanotechnológiáig az elmúlt fél évszázad technológiai áttöréseinek többségét – az alapkutatástól a hasznosítás kereskedelmi lépéseiig – állami szervezetek finanszírozták, a magánszektor pedig csak akkor szállt be az üzletbe, amikor a haszon elérhető közelségbe került.”