Annak fényében, amit a francia elnök tett – hogy meghajolt az ország alapvető érdekei ellen fellépő, öncélú tömeg akarata előtt – hülyék lesznek az olaszok engedelmeskedni Brüsszelnek, Berlinnek. Interjú.
„Zentai Péter: Szakértői csapatuk abból indul ki, hogy a nyugati világ saját fennmaradása érdekében nem tehet mást, minthogy alapvetően átformálja önmagát. A világot egyébként is adósságkatasztrófa fenyegeti.
John Hardy: Igen, ez pontosan így van.
Akkor már most kijelenthetjük, hogy minden remény elveszett? A francia elnök visszavonulót fúj, az olasz vezetés, sőt az amerikai elnök is inkább az adósságnövelést választja.
Ami Franciaországban történik, az példátlan. Életemben most először fordul elő, hogy egy minden szempontból óriási, vezető tőkés országban az államfő megadja magát egy romboló, erőszakos, homályos összetételű tömegnek. Ez – merem állítani – rendkívüli kárt okoz mind a hazája, mind az Európai Unió közeljövőjére nézve.
Amit Emmanuel Macron most tett, reális szcenárióvá teszi azt a jóslatunkat, hogy az Európai Unió a tragikus kimenetellel fenyegető krízis elkerülése végett átfogó adósság elengedési, részben adósság átvállalási programot indít.
Dacára annak, hogy ezt mindeddig totálisan elfogadhatatlannak találták a prudens észak-nyugat-európai országok, élükön Németországgal?
Most ott tartunk, hogy az Európai Unió léte forog kockán, korábban elképzelhetetlen receptek alkalmazása válik valóra. Annak fényében, amit a francia elnök tett – hogy meghajolt az ország alapvető érdekei ellen fellépő, öncélú tömeg akarata előtt – hülyék lesznek az olaszok engedelmeskedni Brüsszelnek, Berlinnek. A francia precedensre hivatkozva zöld utat látnak maguk előtt, hogy szabadjára engedjék a költségvetési hiányokat.
Rendkívül érdekessé kezd válni minden Európában…
Érdekessé? Nem inkább félelmetessé?
Nem biztos. Annak közös felismerése, hogy bizonyosan összeomlunk mindannyian, ha nem találunk ki gyorsan és közösen alternatív utat a túléléshez, kreatívvá teszi az embert. Minél rosszabb és kilátástalanabb a helyzet, annál inkább nő a valószínűsége annak, hogy valami egészen újba kezdjünk.
Együttesen – gondolom én. Csakhogy a jelenlegi helyzet aktuális profitőrei éppenséggel azok, akik nemzeti megoldásokat kínálnak: protekcionizmust, klikkekre szakadást. Retorikájuk lényege: tegyük azt, amit a népünk követel. Minél önösebb, önzőbb célokat tűznek ki, annál szélesebb a népi támogatottságuk – ők a populisták.
Nehéz dilemma ez. Csak abban bízhatunk, hogy valójában ők is tudják: az európai összeomlás mindenkit maga alá fog temetni, nincs kivétel. Egyébként ebből a kétes szituációból fakad az a prognózisunk, hogy Németország recessszióba süllyed a következő egy-másfél éven belül. A nagy európai partnerek képtelenek időben beindítani a megújuláshoz elengedhetetlen reformokat, miáltal Európa-szerte lassulás és visszaesés következik be.
Állítólag Amerikában is recesszió közeleg, Kínában pedig a belső adóssághegyek emelkedése miatt stagnálás közeli állapot…
Ezzel egyetértünk. Ebből következik az a meghökkentőnek tetsző előrejelzésünk, hogy Donald Trump 12 hónapon belül lényegében ellenőrzése alá vonja a Fedet (a szövetségi jegybankot), annak elnökét pedig meneszti. E prognózisunk alapja egyrészt az, hogy az amerikai elnök a Fedet fogja megnevezni az amerikai gazdasági lassulás, a várható további tőzsdei lejtmenet okozójaként. Ismerve eddigi tevékenységét, simán képes lesz lépéseket tenni, hogy nemzeti érdekekre hivatkozva szűkítse vagy megszüntesse a jegybank önállóságát.
Általános tanulságként pedig reálisnak gondoljuk, hogy világszerte fordul a kocka: míg az utóbbi tíz év gazdasági és pénzügyi főszereplői, irányítói a központi bankok voltak, addig mostantól a jegybankok a kormányzatok beosztottjai lesznek, a kormányok veszik át a főnök szerepét a monetáris politika minden területén.”
Egyre hangosabban hallatják a hangjukat azok a szakértők, akik a mesterséges intelligenciával foglalkozó nagyvállalatok tőzsdei túlértékeltségére és a veszélyes pénzáramlásokra is felhívják a figyelmet. Vajon mi lesz ebből? Újabb dotkomlufit fújunk?
A Tisza Párt vagyonadója először az 5 milliárd feletti vagyonokat célozta, aztán már az 1 milliárd felettieket is. Ha így folytatódik, hamarosan azok is fizethetnek, akiknek semmijük sincs, csak hitelük. A történelem jól ismeri az ilyen gazdaságpolitikát. A történet vége mindig ugyanaz lett, a gazdagok elmentek, a középosztály pedig fizetett.
Mráz Ágoston Sámuel arra is felhívta a figyelmet, hogy pozitív gazdasági hatása van Magyarországra annak, ha sikerül békét, tűzszünetet vagy a konfliktust kompromisszummal lezáró tárgyalási eredményt elérni a tervezett tárgyaláson.
A gazdálkodási környezet kiszámíthatósága minden ágazatban javult.
A miniszterelnök tiszta vizet öntött a pohárba – ezért fontos a béke.
A befektetési szakember nem csak a mesemondásban erős. Több tévedése kifejezetten azt bizonyítja, hogy gazdasági téren sem lát jól a pályán.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
