Christmann öt éven át tette próbára alternatív beporzókkal való gazdálkodás nevű gyakorlatát. Ennek lényege, hogy a termőföldeken minden negyedik művelt sávban virágzó növényeket neveltek. A beporzók megtelepedését pedig segítették például oly módon, hogy a földben fészkelő méheknek öreg fákat helyeztek el, vagy üreget vájtak a földbe.
A közelben napraforgót is vetettek, egyfajta szélfogóként. „Még a legszegényebb országban is meg lehet ezt valósítani. Nem kell hozzá semmilyen felszerelés, technológia, csak a vetőmagokba kell befektetni. Nagyon könnyű. Akár egy mobiltelefonon továbbított képekkel be lehet mutatni, hogyan kell csinálni” – idézte a kutatót a The Guardian brit napilap honlapja.
A tiszta monokulturális földekkel szemben, ez a gyakorlat meglepő eredményeket hozott a gazdáknak és növelte a térség biodiverzitását. A termőnövényeket jóval hatékonyabban porozták be a méhek, kevesebb volt a kártevő, és mennyiségben és minőségben is növekedett a termés.
Négy különféle klímájú területen végezték el a próbát, és mindenhol növekedett a gazdák bevétele. A legnagyobb növekedést a félsivatagi területen érték el, ahol a tök terméshozama 561 százalékkal, a padlizsáné 364, a disznóbabé 177 százalékkal, a dinnyéé 56 százalékkal nőtt.