„Kevés veszélyesebb jelensége van az emberi viselkedésnek a csoportgondolkodásnál – a vezető közgazdászoknak folyamatosan ez ellen kellene őrködniük. Mégis a közgazdaságtan, annak ellenére, hogy igényt tart a tudományos címre, túl gyakran erősíti meg, ahelyett, hogy megkérdőjelezné a fennálló állapotot.
Lényeges, hogy ha a tudomány vissza akarja nyerni legitimációját a szélesebb közvélemény szemében, akkor a közgazdászoknak korunk valóban súlyos problémáival kell foglalkozniuk, gyakorlatias, nem pedig elméleti megközelítésben. És vannak már jelei a fejlődésnek. Az akadémiai közgazdászok már több időt töltenek adatelemzéssel és kevesebbet az elméleti egyenletekkel. A kutatási támogatásokat osztó szervezetek már a kutatások valós »hatására« kíváncsiak, arra, hogy az adott kutatás mennyire képes alakítani a szakpolitikai és az üzleti döntéseket és eredményeket.”