Ez fájt! Az UEFA jól kibabrált Szoboszlaiékkal
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőinek sorsolásán a Nemzetek Ligája-osztályozós válogatottjai automatikusan négycsapatos csoportokba kerülnek.
A focicsapatok szurkolóinak viselkedése korántsem racionális: ha kedvenc csapatunk veszít, annak súlyos következményei lehetnek egyéni és társadalmi szinten is. De racionális viselkedés egyáltalán szurkolni egy csapatnak?
Foci és érzelmek
Kedvenc futballcsapatunk eredményessége sokkal nagyobb hatást gyakorol ránk, mint hinnénk. Amerikai közgazdászok kutatása szerint például növeli a családon belüli erőszak valószínűségét, ha az amerikai fociban egy csapat durva vereséget szenved. Vasárnaponként legalábbis szignifikánsan – nyolc százalékkal – megnövekedett a férfiak által elkövetett családon belüli erőszakok száma a rendőrségi adatok szerint akkor, amikor a hazai csapatok annak ellenére kaptak ki, hogy győzelemre voltak esélyesek. (A közgazdászok számos olyan hatást kiszűrtek, amelyek felelősek lehettek volna e jelenségért, például a rossz időjárást.)
Az amerikai foci eredményeinek alakulása egyébként a munkahelyről való hiányzáshoz, alkoholizmushoz vagy erőszakhoz is vezethet, ami arra mutat, hogy az eredmények valóban erős érzelmi hatásokat váltanak ki a szurkolókból – véli Dolton és MacKerron.
A nagy boldogságkutatás
Ez motiválta a két kutatót, hogy egy telefonos alkalmazás segítségével 32 ezer ember kétmillió válaszát gyűjtsék be olyan kérdésekre, hogy éppen hogyan érzik magukat, mit csinálnak, hol és kivel tartózkodnak a nap egyes szakaszaiban. MacKerron a kísérlethez használt Mappiness mobilalkalmazás feltalálója is, amely véletlenszerű kérdéseket tesz fel a használóknak, hogy megtudja, mikor a legboldogabbak.
Az adatok elemzésével a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a focirajongók által érzett fájdalom kétszer olyan intenzív, mint a győzelem öröme. Sőt, a gyász kétszer annyi ideig is tart, mint a győzelmi mámor. A fájdalom ráadásul kétszeres akkor, amikor az ember személyesen is részt vesz a meccsen szurkolóként. Akkor is intenzívebb szenvedést élnek meg a rajongók, amikor a csapatukhoz képest alacsonyabb besorolású ellenfél győzi le kedvenceiket, azaz nem jön be a papírforma.
A kutatók a számokból azt szűrték le, hogy átlagosan nézve negatív a kumulatív, azaz teljes hatása annak, ha focirajongók vagyunk. Emiatt felvetik a kérdést, hogy érdemes-e, vagy értelmes-e egyáltalán szurkolnunk egy csapatnak.
Miért szurkolunk mégis?
A rajongók számára ugyanakkor értékkel bírhat a szurkolói identitás, a rajongói „törzshöz” való tartozás kötelékének érzése, esetleg a jövőbeli sikerek iránti (talán túlzó) várakozás, vagy a gólok pillanatában érzett mámor. Lehet, hogy egyszerűen kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként bontakozik ki a szemünk előtt a „dráma”.
Az is elképzelhető, hogy a rajongók mindig túlbecslik csapatuk nyerési esélyeit, és sosem tanulnak hibáikból. Sőt, nem kizárt, hogy a szurkolás függőséget okoz, legalábbis annyiban, hogy újra át akarjuk élni a csapatunk korábbi győzelmei esetében érzett örömöt. A függőség esete pedig nyilvánvalóan kizárja a racionalitást.
Elég felidéznünk annak a brazil szurkolónak az esetét, aki kedvenc csapata mezét tetováltatta magára, ami összesen 90 órájába került. Valószínűleg nem ez lesz az utolsó fájdalmas élménye.
(MTI Fotó: Balogh Zoltán)