Káros a nagy állam a szabadságra, a civil társadalomra és a boldogságra nézve?

„Valójában a kormányzati programok gyakran kiteljesítik a szabadságot. Anu Partanen összevetette szülőföldjét, Finnországot a választott országával, az USA-val, és azt találta, hogy sok amerikai nem fér hozzá a magas minőségű, elérhető egészségbiztosításhoz, gyermekellátáshoz, ahhoz, hogy a jó iskolákkal ellátott körzetekben lakjanak, felsőoktatáshoz vagy éppen idősgondozáshoz. Ez szerinte nem csak az amerikaiak biztonságát, hanem a szabadságukat is csökkenti. (...)

Az első dolog amire ki kell térnünk, hogy azokon a területeken, ahol a kormány megkönnyítette az életünket, általában előnyös volt a változás. Gondoljunk az élet és vagyon megvédésére, a tiszta vízre és levegőre, a szennyvíz és a hulladék elszállítására, az utakra, a parkokra, az iskolákra és sok másra. Másodszor, a technológiai haladás és a magánvállalatok épp annyit tettek, mint a kormány, talán egy kicsivel többet is, hogy levegyék vállunkról az élet gondjait. Kevés embernek kell közülünk többé vadásznia vagy termesztenie az élelmét, elkészítenie a ruháit, megépíteni házát és így tovább. Sétálni vagy lovagolni sem kell ahhoz, hogy eljussunk a munkahelyünkre, nem kell a ruhákat és edényeket kézzel mosni, vagy elmenni a könyvtárba, hogy a fontos kérdéseinkre választ kapjunk. (...)

Mégis, elképzelhető, hogy van egy pont, ami után a kormány túlzottan megkönnyíti az életünket, ami miatt a boldogságunk csökkenni kezd. Elérték már az országok ezt a pontot? A 12. ábra szerint nem. (...)

A kormányzat által nyújtott javak, szolgáltatások és transzferek költsége a csökkenő szabadság, a gyengülő civil társadalom és a csökkenő boldogság lenne? A világ gazdag demokratikus országainak tapasztalata szerint, legalábbis eddig, a válasz nem.”